És ön mihez fog kezdeni, ha nem lesz rendes nyugdíja?

Miközben a jövedelmek, ha nem is az általunk elvárt mértékben, de érzékelhetően növekednek, kevesen gondolnak arra, lesz-e mit a tejbe aprítani nyugdíjas éveikben. Valamilyen megtakarítás nélkül azonban aligha lesznek anyagilag kiegyensúlyozott nyugdíjas éveink, az állami ellátórendszer ugyanis demográfiai okoknál fogva egyre kevesebbet fog biztosítani. Helyzetkép és kilátások.

Ahogy a világ nyugati felére, úgy Közép-Európára és benne hazánkra is az elöregedő társadalom a jellemző. Ez örömteli és kevésbé kedvező folyamatok együttes hatása: miközben folyamatosan növekszik a születéskor várható időtartam, egyre kevesebb gyermeket vállalunk. Nem nehéz belátni tehát, hogy a kirovó-felosztó szociális- és nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában nem sokáig tudja biztosítani az elfogadható minőségű és szintű juttatásokat.

A helyzet

„Jelenleg még egyensúly van, de 2035-2040 táján elkezd növekedni a kasszák hiánya, hacsak nem történik valami, például nem tolja ki az állam a nyugdíjkorhatárt, vagy nem növeli meg drasztikusan a munkabérekre rakódó járulékokat” – véli a nyugdíjszakértő. Holtzer Péter szerint ráadásul a demográfiai folyamatokon kívül van egyéb kockázat is a rendszerben, hiszen nem tudni, meddig tart ki a jelenleg kedvező gazdasági környezet, nem tudni, mikor tör ki egy újabb válság. Arra sincs megbízható információ, hogy a járulékbevételek a kivándorlással hogyan alakulnak. Aki ugyanis külföldön dolgozik, keres és költ, értelemszerűen nem a magyar, hanem a munkahely, lakhely szerinti ország ellátórendszerét finanszírozza.

Az tehát egyértelműen látszik, hogy aki nem kezd el időben gondolkodni – és gondoskodni – majdani öregkoráról, az később bajban lehet. Mint a szakértő felhívta rá a figyelmet, a különböző számítások szerint az elfogadható nyugdíj a korábbi bér körülbelül hetven százaléka körül szokott alakulni. Ez az a szint, amiből közel hasonló életszínvonal tartható fenn idős éveinkben. Ugyanakkor – ha marad minden jelentősebb változtatás nélkül a jelenlegi rendszer –, húsz év múlva már csak az ideálisnak tartott nyugdíj 60-70 százalékát lesz képes biztosítani az állam, a többit magunknak kell kipótolni valahogy. Holtzer Péter szavai szerint ezen a téren lenne hová fejlődni, hiszen nyugdíjjellegű megtakarítással a jelenleg aktívak mindössze 15 százaléka rendelkezik, közülük a legtöbben jónak mondható anyagi háttérrel. „Nincsenek bűvös számok: ahhoz, hogy a központi nyugdíjból majdan hiányzó összeget pótoljuk, arra lenne szükség, hogy munkába állás után, azaz huszonéves korunktól kezdve folyamatosan félre tegyük mindenkori bérünk körülbelül 15 százalékát. Ez nagyon sok pénz, érthetően kevesen tudják megtenni. Ugyanakkor ezáltal biztosítva lenne idős korunk stabil anyagi szintje” – fogalmazott a szakértő, aki szerint az öngondoskodást nehezíti, hogy az állam sem ösztönöz erre kellőképp: a nyugdíjjellegű megtakarításra kivetett, a cafetéria-rendszeren keresztül elérhető munkaadói kedvezmény például épp most szűnik meg.

Lássuk, miből választhatunk! A különböző pénzintézetek mindig is igyekeztek lekövetni a jogi környezetet. (Azáltal például, hogy nyolc évvel ezelőtt a kormány a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolása mellett döntött, valamelyest felértékelődött az önkéntes kasszák szerepe.) A legkedvezőbb adózást – jelenleg akár teljes adómentességet – a hosszú távú célbefektetésekkel, az úgynevezett tartós befektetési számlákon (TBSZ) és a nyugdíj-előtakarékossági számlákon (NYESZ) lehet elérni. A különböző változatok a kockázatosságukban és a lehetséges hozamok szintjében mutatnak különbséget.

Önkéntes pénztár, nyugdíjbiztosítás, NYESZ – Mi micsoda?

A TBSZ alapvetően kétféle tartós lekötési típust tesz lehetővé: a betét alapút (ezen bankbetétek és takarékbetétek gyűjthetők) és az értékpapír alapút (állampapírok, vállalati kötvények, befektetési jegyek, kockázati tőkealap-jegyek, nyilvánosan és zártkörűen működő részvénytársaságok részvényei lehetnek). A konstrukciók lényege, hogy az eszközök tartásából és kereskedelméből származó jövedelem – kamat, árfolyamnyereség, osztalék – mentesülhet az adófizetési kötelezettség alól. Bár a hozamokat a tartási időszak alatt nem szabad felvenni, azok újra befektethetők.

A legklasszikusabb rendszer kétség kívül az önkéntes pénztár: lényege, hogy egy számlán gyűlik éveken, évtizedeken keresztül a megtakarításunk, amelyre az adott szolgáltató kamatot fizet. Optimális esetben a megtakarítási időszak végére – tehát nyugdíjba vonulásunkkor – elérhető lesz egyben vagy havi bontásban kifizetve a pénzünk, ráadásul úgy, hogy reálértékét többé-kevésbé megőrizte. Azt már kevesebben tudják, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a klasszikus, „fontolva haladó” modell mellett van egy dinamikusabb „növekedési”, sőt egy a kettő közötti „kiegyensúlyozott” portfólió is (általában három-öt féle konstrukció közül választhatunk). Az első változat az adott pénzintézet által kínált alap modell: lényege, hogy a szolgáltató alacsony kockázatú befektetésekben, garantált hozammal fialtatja pénzünket. A másik két változat esetében kisebb-nagyobb mértékben beleszólhatunk abba, hogy konkrétan mikor és mely fundamentumokba fektessék megtakarításunkat, vagy annak egy részét. Az alap konstrukciók jó esetben 5-7 százalékos hozamot biztosítanak tíz évre, míg a kockázatosabb változatoknál a 10 százalék feletti eredmény sem ritka.

A nyugdíjbiztosítás hasonlít az önkéntes pénztárnál látott „növekedési” portfólióhoz, annyiban különbözik, hogy itt lényegében teljes megtakarításunkat a nagyobb kockázatú befektetésekben próbáljuk kamatoztatni, de itt is vannak konzervatívabb és progresszívebb lehetőségek. (A szolgáltatók akár tíz-húszféle csomagot is kínálhatnak.) A csomagok kiválasztásakor kötvények (állampapírok) és részvények kombinációjáról dönthetünk: előbbi hosszú távú és rendszerint garantált hozamot biztosít, míg a részvények piacán nagyobbat lehet ugyan kaszálni, de bukni is. Becslések szerint a biztosítások különböző összetételű és kombinációjú eszközalapjai 3,5-8 százalék körüli átlagos hozamot produkáltak öt év alatt. Azaz – szerencsés esetben – körülbelül fele annyi idő alatt hoz annyit nyugdíjas konyhánkra a nyugdíjbiztosítás, mint a klasszikus pénztári megtakarítás.

A nyugdíj-előtakarékossági számla, vagyis a NYESZ lényegét tekintve nem más, mint egy tisztán tőzsdei, illetve más értékpapír-befektetésekre létrehozott számla, ahol szabadon dönthetünk pénzünk megforgatásának mikéntjéről. A különbség egy hagyományos értékpapír-számlához képest mindössze annyi, hogy ebben a konstrukcióban az előtakarékoskodó a nyugdíjba vonuláskor veheti fel a választott befektetés tőkéjét és annak hozamait. Ez a konstrukció csak az állami szerepvállalás miatt lehet vonzó, hiszen az előtakarékosságot az állam támogatásokkal, adókedvezményekkel – például kamatadó-mentességgel – ösztönözheti, ami kellő szakértelem esetén akár óriási összeg is lehet. Hiszen az elérhető hozam a NYESZ-ben gyakorlatilag a csillagos ég. Ám csak annak érdemes ilyen konstrukcióban nyugdíjra félretenni, aki otthonosan mozog az értékpapír-kereskedelemben és jól ismeri a tőzsdék működését.

Mindenképp érdemes számolni a költségekkel is, hiszen a szolgáltatók rendszerint saját bevételeiket igyekeznek garantálni, természetesen az ügyfelek kontójára. Az első két típusban fix összegekkel számolhatunk, ezek a befizetéseink néhány százalékát érintik. (Aprópénznek tűnhet, de több évtizedes megtakarítás esetén súlyos százezrekről vagy akár milliókról is beszélhetünk.) A NYESZ esetében más a helyzet: több szolgáltató ingyenes számlanyitással próbálja elcsábítani a lehetséges ügyfeleket, de mindenképp érdemes számolni a néhány százalékos éves számlavezetési díjjal, a befektetési alapok által kiszámlázott költséggel, valamint a tranzakciós (vételi-eladási) díjakkal. Olyan hozamokat kell tehát elérni, amelyek mindezen költségek kifizetése felett láthatók, máskülönben csak ráfizetünk.

Az oldalon elhelyezett tartalom a MABISZ megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.