Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Solymáron jártunk.
Craig Harker kért egy kis extrát a Whopperjébe. Óriási szendvicse körülbelül 6000 kalóriás lett.
A tequila egyelőre messze van attól, hogy lenyomja a whiskey-t, vagy a rumot, de egyre kedveltebb a fogyasztók körében. Emiatt pedig agavehiány alakult ki, aminek a rendeződése akár két évig is tarthat.
Az amerikai cég vezérigazgatója 40 éve nem volt annyira izgatott egy új ötlet bevezetésétől, mint most, amikor Olaszországban megismertetik a vásárlókkal az olívás kávéjukat.
A hetvenes években sokan összerezzentek arra a gondolatra, hogy nyers halat egyenek, ma pedig az egész világ a szusiért rajong. Most ugyanígy idegenkedünk a rovaroktól, a magyar kormány meg egyenesen félti tőle az embereket – de vajon így lesz-e ez tíz év múlva is? A hvg.hu-nál a bátrak útjára léptünk: nyers és szárított rovarokkal felfegyverkezve főztünk egyet, aztán meg is kóstoltuk a végeredményt.
A születése óta vak emberként élő Karvai Sándor egy világrekordot is felállított már, amikor tíz évvel ezelőtt körbemotorozta a Hungaroring pályáját. Most a parmai pizzasütő-vébére készül.
Kockás viaszosvászon-abroszos, ragacsos kifőzdékből és a kilencvenes évek sötétebb korszakaiból táplálkozó nosztalgia hívta életre a McDonald’s legújabb, magyaros kollekcióját, a kétféle, Erős Pistával megvadított hamburgert. Kipróbáltuk.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Városligetben jártunk.
Meglepő ízesítésű burgereket jelentett be a gyorsétteremlánc.
Bár a sörgyártók tavaly keményen küzdöttek az elszálló energia- és alapanyagárakkal, és az ebből eredő termelési nehézségekkel, mégis sikerült nagyobb visszaesés nélkül zárniuk az évet.
Mason édesapjának csak akkor tűnt fel, hogy kisfia mivel játszik, miután a házukat elárasztották a pizzák, szendvicsek és fagylaltok.
Egy székesfehérvári eseményen ehettek a gyerekek rovarlisztes palacsintát és szárított sáskákat más hasonló csemegék mellett. A kormány képviselői korábban hevesen kikeltek a rovarevés ellen.
Átalakul, vagy ha úgy tetszik bezár a világ legjobb éttermeinek egyike, az egyszerűséget és frissességet középpontba helyező északi konyhát világtrenddé formáló Noma. A fejlemény felizzította a fine dining fenntarthatóságával kapcsolatos vitákat, akár a gazdasági, akár az emberi vonalat nézzük, de felmerül az is: melyik irányzat lehet a mérvadó a csúcsgasztronómiában a skandináv módi után, amely a korábbi molekuláris irányból a természetközeliség felé irányította a trendet.
A II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve a családi mítoszokig a történelemhamisítás mindenütt jelen van. Otto English újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják ezek a jelenünket, és hogy sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció. A könyv fanyar humorral, közvetlen stílusban tárgyalja a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat a hazugságokra, hanem feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. A Hamisított történelem című kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Gyöngyösön, a Belvárosi téren jártunk.
A világ legrangosabb kulináriai versenyét a névadó szülővárosában, Lyonban tartották.
Egy 68 ezer szeletes pizzát sütnek ki.
Miután a cukornádszesz elterjedt, megfelelő nevet kellett találni neki. Ez azonban nem ment könnyen - mutat rá a Rumforradalom című könyvben Tristan Stephenson bármixer.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Via Italián jártunk.
Húsz éve működik, tulajdonosa és megálmodója szerint viszont a fine dining elérte a csúcsát.
