Hajdúböszörményben jó ötletnek tartották, hogy „Putyin kedvencének” nevezzenek el egy pizzát
Ha valakinek ez hiányzott az életéből, már ehet Orbánról és Putyinról elnevezett pizzákat.
Ha valakinek ez hiányzott az életéből, már ehet Orbánról és Putyinról elnevezett pizzákat.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Solymáron jártunk.
Craig Harker kért egy kis extrát a Whopperjébe. Óriási szendvicse körülbelül 6000 kalóriás lett.
A tequila egyelőre messze van attól, hogy lenyomja a whiskey-t, vagy a rumot, de egyre kedveltebb a fogyasztók körében. Emiatt pedig agavehiány alakult ki, aminek a rendeződése akár két évig is tarthat.
Az amerikai cég vezérigazgatója 40 éve nem volt annyira izgatott egy új ötlet bevezetésétől, mint most, amikor Olaszországban megismertetik a vásárlókkal az olívás kávéjukat.
A hetvenes években sokan összerezzentek arra a gondolatra, hogy nyers halat egyenek, ma pedig az egész világ a szusiért rajong. Most ugyanígy idegenkedünk a rovaroktól, a magyar kormány meg egyenesen félti tőle az embereket – de vajon így lesz-e ez tíz év múlva is? A hvg.hu-nál a bátrak útjára léptünk: nyers és szárított rovarokkal felfegyverkezve főztünk egyet, aztán meg is kóstoltuk a végeredményt.
A születése óta vak emberként élő Karvai Sándor egy világrekordot is felállított már, amikor tíz évvel ezelőtt körbemotorozta a Hungaroring pályáját. Most a parmai pizzasütő-vébére készül.
Kockás viaszosvászon-abroszos, ragacsos kifőzdékből és a kilencvenes évek sötétebb korszakaiból táplálkozó nosztalgia hívta életre a McDonald’s legújabb, magyaros kollekcióját, a kétféle, Erős Pistával megvadított hamburgert. Kipróbáltuk.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Városligetben jártunk.
Meglepő ízesítésű burgereket jelentett be a gyorsétteremlánc.
Bár a sörgyártók tavaly keményen küzdöttek az elszálló energia- és alapanyagárakkal, és az ebből eredő termelési nehézségekkel, mégis sikerült nagyobb visszaesés nélkül zárniuk az évet.
Mason édesapjának csak akkor tűnt fel, hogy kisfia mivel játszik, miután a házukat elárasztották a pizzák, szendvicsek és fagylaltok.
Egy székesfehérvári eseményen ehettek a gyerekek rovarlisztes palacsintát és szárított sáskákat más hasonló csemegék mellett. A kormány képviselői korábban hevesen kikeltek a rovarevés ellen.
Átalakul, vagy ha úgy tetszik bezár a világ legjobb éttermeinek egyike, az egyszerűséget és frissességet középpontba helyező északi konyhát világtrenddé formáló Noma. A fejlemény felizzította a fine dining fenntarthatóságával kapcsolatos vitákat, akár a gazdasági, akár az emberi vonalat nézzük, de felmerül az is: melyik irányzat lehet a mérvadó a csúcsgasztronómiában a skandináv módi után, amely a korábbi molekuláris irányból a természetközeliség felé irányította a trendet.
A II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve a családi mítoszokig a történelemhamisítás mindenütt jelen van. Otto English újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják ezek a jelenünket, és hogy sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció. A könyv fanyar humorral, közvetlen stílusban tárgyalja a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat a hazugságokra, hanem feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. A Hamisított történelem című kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Gyöngyösön, a Belvárosi téren jártunk.
A világ legrangosabb kulináriai versenyét a névadó szülővárosában, Lyonban tartották.
Egy 68 ezer szeletes pizzát sütnek ki.
Miután a cukornádszesz elterjedt, megfelelő nevet kellett találni neki. Ez azonban nem ment könnyen - mutat rá a Rumforradalom című könyvben Tristan Stephenson bármixer.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Via Italián jártunk.