szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Miként vált az ÁVH az elnyomás jelképévé 1956-ra? Hogyan gyűrte maga alá az 1953-ban elvileg „lefokozott” államvédelem az egész belügyet? Miért próbálta a politikai vezetés – különösen Rákosi – az ávósokra hárítani a teljes felelősséget az 1956-ig elkövetett bűnökért?

Valencsák János Csehszlovákiában született 1922-ben, de magyar katonai parancsnok, később pedig államvédelmi tábornok lett. Karrierje alakulhatott volna másképp is, hiszen 1944-ben SS-katonának jelentkezett. Sorozott katonaként, szabadságáról visszatérve mégsem oda állt be, hanem régi (magyar) alakulatánál maradt. Erre csak 1951-ben derült fény, ám a szigorú pártmegrovás után is hadosztályparancsnokká nevezték ki még abban az évben. Valencsák 1953-tól a határőrség és a belső karhatalom közös parancsnoka lett – államvédelmi ezredesként, majd vezérőrnagyként. Az 1956 utáni megtorlásban „bizonyított”: ő tisztította meg Keszthelyt és a Balaton környékét. 1959 után a karhatalom országos parancsnokának nevezték ki, így a Kádár-korban maradt a leghosszabb ideig, 1966-ig ugyanabban a pozícióban.

Az ÁVH központ
©

Rákosi és Kádár államvédelmi, illetve belügyi vezetői között nem Valencsák az egyetlen, aki eltitkolta múltja kellemetlen részleteit. Tóbiás Sándor már rendőr alezredes volt, amikor Valencsákhoz hasonlóan, 1951-ben fennakadt a szűrésen. Az ő karrierje ezzel meg is tört: a BM Közrendészeti Főosztályának vezetője lett volna, de kiderült, hogy az Andrássy út 60. alatti nyilas pártközpontban pár hétig háziszolga volt 1944-ben, így elrakták a bűnügyi nyilvántartóba „porosodni”. (Szerencséje volt, hogy nem az Andrássy út 60.-ba került vissza – fogolyként –, hiszen ott 1945 után az Államvédelmi Hatóság, az ÁVH egyik központja működött.)

Szovjet import: a magyar „gulág” szervezője

Garasin Rudolf 1895-ben Csáktornyán született, az akkori Zala megyében (ma: Horvátország). Orosz fogságba esett az első világháborúban, 1919-ben lovasezredet parancsnokolt a szovjet-orosz Vörös Hadseregben, 1931-ben elvégezte a Sztálin Népgazdasági Akadémiát. 1945-ben már megint itthon partizán. Ám a békeidő nem neki való: 1946-ban gazdasági szabálytalanságokat követett el egy pesti könyvkiadónál, ezután újra a Szovjetunióban találjuk, hogy két év múlva onnan vegyen részt a magyar kényszermunkatábor-rendszer (ennek része volt Recsk is) kialakításában. 1951-ben a magyar pártvezetés „hazakérte”, így folytatta a „magyar gulág” hálózatbővítését. 1953-tól a büntetés-végrehajtás parancsnoka. Nemcsak a leghírhedtebb akkori börtönök (Vác, Márianosztra), hanem a tiszalöki „munkahely-parancsnokság”, vagyis munkatábor is az alárendeltségébe tartozott. 1955-ben figyelmeztetést kapott a Budapesti Országos Börtönben történt súlyos bűncselekmények miatt. Utolsó egyenruhás posztja a határőrség országos parancsnokhelyettessége volt 1957-ben, a kádári megtorlás idején.

Trójai faló a Belügyminisztériumban
A kötet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) és a L’Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg. Szerkesztői és fő tanulmányának szerzői: az ÁBTL főigazgatója, Gyarmati György és osztályvezetője, Palasik Mária.

E három életrajzot a Trójai faló a Belügyminisztériumban című kötet alapján vázoltuk fel, amely egyrészt 186 rövid életrajzot tartalmaz (belügyi és államvédelmi vezetők pályafutásáról), másrészt a magyar államvédelem, az ÁVH 1953-56 közötti „túléléséről” szól. Ennek jegyében közlik Cserényi-Zsitnyányi Ildikó tanulmányát a Belügyminisztérium 1953-56 közötti szervezeti változásairól is.


Rákosi és Nagy furcsa társbérlete

Az amúgy is zaklatott magyar történelem egyik legfurcsább helyzete állt elő 1953-ban: Nagy Imre miniszterelnökké előléptetésével Moszkva a pártvezér Rákosit – az aktuális szovjet példa nyomán – elvileg a második helyre rangsorolta. Sztálin ugyanis utolsó éveiben miniszterelnökként gyakorolta a hatalmat, és nem pártfunkciója döntött. A szovjet generalisszimusz 1953-as halála után megkezdődött Nagy Imre Új szakasz-politikája itthon, de ez az irányzat már a születés pillanatában megbicsaklott. Ugyanis a kommunista világrendszer enyhítését célul kitűző posztsztálinista szovjet vezetés az 1953 nyarán kirobbant kelet-berlini munkásmegmozdulások fegyveres leverése után megingott elhatározásában, majd Hruscsov megerősödésével 1964-ig állandóan a lazítás és a keménykedés között ingadozott.

Így a frissen hatalomra került reformista, Nagy Imre miniszterelnökként a ravasz sztálinistával, Rákosival volt kénytelen „társbérletben” osztozni Magyarországon. A szovjet vezetés ugyanis nem távolította el az addigi vezért a kommunista párt éléről 1953-ban. A hatalmi harc 1955 elejéig tartott, amíg Rákosi teljesen fel nem őrölte Nagy Imrét. Az utóbbi részeredményeket elért ugyan, így az internáltak jelentős része kiszabadult, és megkezdődött a koncepciós perekben elítéltek elengedése is.

Hruscsov, Vorosilov és Sztálin
©

Az 1953-55-ös társbérlet sok területen – a gazdaságban, a kultúrában, a sajtóban – kiélezte a helyzetet, de mindennél súlyosabb állapotot teremtett az államvédelemben és a belügyi vezetésben. A két szerkesztő és tanulmányíró, Gyarmati György és Palasik Mária nem véletlenül adták a trójai faló címet könyvüknek. 1953-ban elvileg az ÁVH önállóságát megszüntették, és beolvasztották a Belügyminisztériumba. Ám a belügyminiszter, Rákosi addigi vezetőtársa, a szovjetek bizalmát élvező Gerő Ernő lett, ami garancia volt arra, hogy a korábbi törvénytelenségeket ne tárják fel túl alaposan. (Az összevonás ötlete 1953-ban Berijától, Sztálin véreskezű belügyesétől származott, aki ekkoriban reformerként „tündökölt” pár hónapig, ám Hruscsovék viszonylag gyorsan félreállították, majd kivégeztették.)

Az 1953-as változások gyengeségét az is jeli, hogy az ÁVH megszüntetését nem is hozták nyilvánosságra. A közvélemény nem értesült erről, az egyenruhák és a rangok is változatlanok maradtak. Gyarmati és Palasik szerint ezért szerepelt az 1956-os forradalom követelései között is az államvédelmi hatóság felszámolása.

Belügyesek, ávósok a forradalom oldalán

A friss kötet szerzői kimutatják, hogy az ÁVH hamarosan „felfalta” a belügyet. A fontosabb belügyi vezetői posztok döntő részét egykori államvédelmisek foglalták el. S ha nem azok, akkor például a Garasinhoz hasonló, Moszkvából importált „hősök”. Az ávósok mindig népszerűtlenek voltak a katonák, a rendőrök, az ügyészek és a bírók között, ám 1953-tól 1956-ig különösen az államvédelmisek és a rendőrök ellentéte fokozódott.

Budapesti utcakép 1956-ban
©

A rendőrök félreszorítottsága az 1956-os forradalom idején derült ki. A legismertebb rendőri vezető ekkor Kopácsi Sándor volt, Budapest főkapitánya, aki már 1956 tavaszán nyilvánosan bírálta Rákosit, októberben a forradalom mellé állt, s november 3-án a Nemzetőrség helyettes főparancsnoka lett. Később a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglanra ítélték, s az 1963-as amnesztiával szabadult.

Kik dolgoztak Moszkvának, a magyar vezetés tudtán kívül?

Gyarmatiék felhívják a figyelmet, hogy az államvédelemmel foglalkozók jelentős része „közvetlen moszkvai alárendeltségben tevékenykedett” (ami „időlegesen még a magyar kommunista pártvezetés számára is homályban maradt”). Közéjük tartozott Pálffy György, Tömpe András, Földy Lajos, Szűcs Ernő.

Pálffyt még a Rajk-per környékén kivégezték. Tömpe 1945-ben Péter Gáborral konkurálva szervezte a magyar politikai rendőrséget, majd elbukva a küzdelmet, a szovjet felderítés ezredeseként Latin-Amerikába küldték 1947-ben. Később, a hatvanas években Kádár bizalmasaként próbált az ötvenes évekbeli törvénytelenségek „rendezésével” foglalkozni, de végül a párt első embere ejtette őt, és 1971-ben öngyilkos lett.

Szűcs Ernőt ávós kollégái verték péppé 1950-ben Rákosi utasítására, aki nehezen viselte, ha valaki a megkerülésével dolgozott Moszkvának. Sztálin viszont fél év múlva figyelmeztette Rákosit, hogy Péter Gábor ÁVH-főnökhöz és Farkas Mihály hadügyminiszterhez csak a Kreml előzetes jóváhagyásával nyúlhat – ez Gyarmati György 2011-es, korábbi könyvéből, A Rákosi-korszakból derül ki. Ráadásul Péter Gábor egyik helyettesének kiléte máig ismeretlen. Kovács János (ál)néven emlegették, és valójában a szovjet államvédelem alezredese volt. Mindez Gyarmatiékat nem lepi meg: szerintük Magyarország ekkoriban a Szovjetunió „nyugati tartományainak egyike” volt.

Mindenki mindenki ellen

Rákosi saját leghűségesebb pribékjéhez, Péter Gáborhoz is hozzányúlt, de ekkor már betartotta Sztálin játékszabályait: 1953 elején fogatta el, akkor éppen cionista összeesküvés vádjával készültek fellépni Péter ellen, Sztálin aktuális üldözési mániáját kiszolgálva. Rákosi 1955-ben, Nagy Imre félreállítása után megpróbálkozott a „resztalinizálással” is, azaz a diktatúra fokozásával, amiben Piros László és államvédelmisei segédkeztek neki. Piros ekkor szerette volna újra önállósítani az ÁVH-t, ezt azonban már nem tehette meg, mert Moszkvában 1956 elején a desztalinizáció győzedelmeskedett éppen.

A szovjet kommunista párt XX. kongresszusán elmondott Hruscsov-beszéd után, amely a törvénytelenségeket ítélte el, Rákosi körül kezdett megfagyni a levegő. Ő ugyan még az önimázs mentése érdekében igyekezett beáldozni az ÁVH-t, mint a bűnök fő felelősét, de 1956 első felében kénytelen volt elismerni saját szerepét is a korábbi törvénytelenségekben. Végül ennek az évnek a nyarán bukott meg, és ebben szerepe volt a börtönben ülő Péter Gábornak is. A Rákosi ellen szervezkedő magyar pártvezetők ugyanis Moszkvában Péter börtönbeli írását felhasználva „fúrták meg” a hazai pártvezért.

Hruscsov beszél a kongresszuson
©

Gyarmati és Palasik arra is felhívják a figyelmet, hogy az ötvenes évek közepén Moszkvában paradigmaváltás történt a titkosszolgálatok kezelésében. A KGB élére Szerov tábornok került – ő 1956-ban mutatta meg Magyarországon, hogy azért ért a sztálinista módszerekhez is –, aki a megelőzés, a technikai felderítés, a kémelhárítás elsődlegességét hangsúlyozta, nem a karhatalmi feladatokat. Ettől Rákosi emberei, különösen Piros László, aki 1954-ben váltotta a belügyminiszteri poszton Gerő Ernőt, eltért, és inkább a karhatalmat próbálta erősíteni.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1956-ra, a forradalom előestéjére a rendőrök, katonák, a Rákosit követő hazai politikai vezetés, de még talán Moszkva is idegenkedve nézett a magyar államvédelemre, amelyről a magyarok azt sem tudták, hogy már nem is ÁVH-nak hívják…

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Mennyiért tenné le az autóját? Van, ahol 1,25 milliót fizetnek, ha nem használja

Mennyiért tenné le az autóját? Van, ahol 1,25 milliót fizetnek, ha nem használja

Az első hangok a Marsról: újabb izgalmas felvételt küldött haza a Perseverance

Az első hangok a Marsról: újabb izgalmas felvételt küldött haza a Perseverance

Végre belenézhetünk a Berlinalén versenyző magyar filmbe

Végre belenézhetünk a Berlinalén versenyző magyar filmbe