„Senki nem tudja megjegyezni vagy kimondani – kezdte Kessler – mindenkinek azt mondtam, hogy ha brit kiejtéssel mondod, nagyon szép – erre mindig az a válasz, hogy jó jó, de te marylandi vagy.”

Az anyukát rettenetesen elszomorította, a dolog, mindig összerezzent, ha valaki megpróbálta szólítani gyermekét. „Izzadni kezdtem, ha be kellett mutatnom valakinek – és mindig be kell majd mutatnom, tehát ez örök probléma lett volna.”

Három hosszú, kellemetlen hónap után az anyuka és férje úgy döntöttek, hogy hivatalosan is megváltoztatják a baba nevét valami egyszerűbbre. A szülők izgatottan válogattak a nevek közül, majd kör-e-mailben tájékoztatták a rokonokat a változásról: „Hé, emlékeztek még Ottilie nevű lányomra? Most már Margot-nak hívják.”