Klein Dávid: Nem igaz, hogy tehetségesebb mászók elől venném el a lehetőséget
A Mount Everest meghódításának kilencedik sikertelen kísérlete után Klein Dávid szokatlanul erős ellenszélben találta magát a sajtóban is. Az alpinistát a hvg.hu útban hazafelé érte utol, és igyekezett megérteni az újabb kudarc okát, és hogyan élte ezt meg Klein és társa, Suhajda Szilárd. Próbáltuk azt is tisztázni, milyen magasságig jutott el eddig Klein Dávid, és nem akar-e kisebb hegyeket célba venni a jövőben.
Hvg.hu: Korábban azt mondta, reméli, a mostani expedícióból nem csak a csúcsmászás napján átélt kudarc marad majd meg. Most hogy érzi magát?
Klein Dávid: Vegyes érzések vannak bennem: jelen van a csalódottság, hogy egyikünk sem érte el a csúcsot – azzal a céllal indultunk, hogy mindketten fent állunk oxigénpalack nélkül a Mount Everest tetején, és ez nem sikerült –, de van bennem életöröm is. Amikor lejössz a hegyről, az élet könnyebbé, rugalmasabbá, bonyolultabbá válik. Messze vagyok még attól, hogy feldolgozzam, ami az expedíción történt, az még csak most kezdődik. Sok szépséget átéltünk, de nagyon sok hiányérzet is van bennem.
Hvg.hu: Nagyon sok pozitív üzenetet kaptak, de megszólalt a másik oldal is, amely azt mondja, megint visszafordult “ilyen, olyan indok miatt”. Van, aki alibimászónak tartja.
K. D.: Biztos van ilyen is, van néhány ember aki pedig azért hőbörög, hogy feleslegesen kockáztatunk. Ez ilyen.
Hvg.hu: Magát milyen mászónak tartja? Nem jutottak föl – Suhajda Szilárd beteg lett, ön a szél miatt nem tudott továbbmenni. De a visszafordulása előtti és utáni napon ketten is elérték a csúcsot ugyanarról az oldalról.
K. D.: Jó lett volna az előtte vagy az utána lévő napot választani, de valamilyen előrejelzésnek hinned kell. Ebben van valamennyi kockázat, lehet, hogy az előrejelzésed téved. A miénk (több más nagy expedíció előrejelzésével együtt) azt mondta, hogy 26-án jó lesz az idő. Ha pár órával korábban hagy alább a szél, akkor sem tudom, hogy feljutok-e, de legalább egy normális kísérletre lehetőségem lett volna. Idén a palack nélkül próbálkozók 10-20 százaléka jutott fel. (Ez számokban a déli oldalról 13 próbálkozásból 3 sikeres csúcselérés – a szerk.)
Hvg.hu: A csúcsmászás napján tapasztalt 60 km/órás szél mit jelent a gyakorlatban?
K. D.: Fizikailag nehezíti a mozgásodat, nehezíti a lélegzetvételt – elhordja a levegőt –, növeli a fagysérülés veszélyét.
Hvg.hu: Milyen érzéseket kelt önben, hogy másoknak sikerült, önnek meg nem?
K. D.: Semmilyent. Az sem kelt bennem speciális érzést, ha nekem sikerül valami, ami másoknak nem. Sem irigy, sem kárörvendő nem vagyok. Nem másokhoz hasonlítom magam, mászás közben a hegy és a köztem lévő viszony számít.
Hvg.hu: A sikertelen csúcsmászásokban mennyi a saját felelőssége, amikor nem az időjárás volt rossz, hanem ön nem volt elég felkészült.
K. D.: A felkészületlenség helyett inkább a rossz döntéseket említeném: hozhatsz rossz stratégiai döntéseket. A 2012-es expedícióm során például kapkodtam: olyankor másztam, mikor nem kellett volna, belemásztam szinte lehetetlen időjárási helyzetekbe, ami visszavett, utána meg olyankor nem másztam, amikor kellett volna. Két évben történt tragédia – 2005-ben és 2010-ben –, de szólt már bele expedíciómba a politika is: 2008-ban az összes külföldi mászót kidobták Kínából, majd később ellehetetlenítették a mozgásunkat Nepálban, mert a kínai kormány föl akarta juttatni az olimpiai lángot az Everest csúcsára. A szerencse, a döntések, fizikai és mentális állapotod és a gyakran a hegymászástól független tényezők kombinációja is határozzák meg, hogy feljut-e az ember a csúcsra.
Hvg.hu: A hegymászó mennyire látja be, hogy valami a saját hibája? Előfordult, hogy kimerültség miatt le kellett menteni egy mászót, de akkor sem ismerte be, hogy fáradt volt, a körülményekre fogta a történteket.
K. D.: A saját vagy mások hibáinak elemzése – kifejezetten jobbító szándékkal – nagyon hasznos, ahogy a balesetek okát is fontos megérteni, hogy elkerülhetők legyenek.
Hvg.hu: Azt mondta, hogy néha rossz stratégiai döntést hoz, de a hegyet jól választja ki? Nem lehet, hogy korábban túl magasra lőtte a célt?
K. D.: Utólag persze megmásítanám egyik vagy másik döntésemet, ha előre tudnám, nem érem majd el a célt, de ez egy ostoba hipotézis. Alapvetően nem vagyok elégedetlen eddigi választásaimmal, bár ha az lenne a cél, hogy a lehető legjobb statisztikával jöjjek haza, akkor teljesen máshogy közelíteném a hegymászást: sok oxigént kellene használni, és csak normál utakat mászni a legelőnyösebb szezonban. Sokszor belecsúsztam izgalmas expedíciókba és feladatokba. Az első expedícióm 1998-ban a Hindukushba vezetett, a Tiricsmir csúcsán a négyfős csapatból ketten álltak. Korábban magyar expedíció nem járt arra, egy ritkán mászott csúcsról van szó. De pont erről szól az expedíciózás: vonz minket az ismeretlen és izgalmas terep. A nekünk, esetleg az egész hazai mászóközegnek ismeretlen vidék. Ha csak meg akartunk volna mászni egy hétezrest, mást is választhattunk volna. Nem az alapján választok utat, hogy a lehető legmagasabb szakmai profitot hozzam ki belőle, hanem az alapján, hogy szép és izgalmas élményeket éljek át. Ez tulajdonképpen eddig bejött.
Hvg.hu: Van olyan vélemény is, hogy az ember másszon olyan hegyet, amit stabilan ki tud mászni, mondjuk 6-7 ezer méterest. Nem fordult meg a fejében, hogy lejjebb adja?
K. D.: Nekem úgy tűnik, hogy amit eddig csináltam, az esetek egy részében működik: több első megmászás született, és a szakma is elismeri a tevékenységemet. Kétszer kaptam meg az „Év hegymászása” díjat a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetségtől és a ma élő magyar mászók közül én másztam a legtöbb nyolcezrest palack nélkül. Az Everest pont a teljesítőképességem határán van. 8700 méterig jutottam palack nélkül, ami két dolgot jelent: azt, hogy a feladat sikerülhet, de azt is, hogy „épphogy”. Ha a sok próbálkozás után még csak 8000-8200 méterig jutottam volna, akkor mondhatnánk, hogy ez valószínűleg meghaladja a képességeimet. De persze nem akarok mindenáron feljutni az Everest csúcsára, más hegyek is léteznek az életemben.
Hvg.hu: Próbálkozik még az Everesttel?
K. D.: Nem tudom még. Általában spontán születnek a terveim, de jelenleg egy szerződés is kötelez, az Everest Expedíció 2017 managementje természetesen biztosított arról, hogy Szilárddal minden döntésünket elfogadják és tisztelik. Közös tervek, pedig biztosan fognak születni.
Hvg.hu: A következő cél már megvan?
K. D.: Nincs. Vannak álmaink, ötleteink, szép hegyeket szeretnénk mászni. Szilárddal elmélyült a kapcsolatom, nagy dolog, hogy emberileg és szakmailag találtam valakit, akivel tudok mozogni a Himalájában.
Hvg.hu: Ha nem számítjuk a tragédiákat, a mostani kudarc a korábbiakhoz képest mekkora?
K. D.: Ez egy nagyon nagy „ha”: annál nagyobb kudarc ugyanis nincs. Megkockáztatom, még akkor is így van ez, mikor a hegymászó eléri a csúcsot, de visszavonulás közben életét veszti. De ezt leszámítva azt gondolom, a 2012-es egy igazi elstratégiázott mászásom volt. 2014 egy igazán szép év volt, leszámítva, hogy 150 méterre a csúcs alatt megfordultam. Az idei egy vegyesfelvágott: nagyon keményre és szépre sikerült az akklimatizáció, majd az időjárás és az előrejelzések is hektikusak voltak. A hegy folyamatosan táncoltatott minket, az akklimatizáció végéig sikerült mindig úgy táncolnunk, ahogy ő fütyült, utána pedig nem tudtunk beletalálni egy normális „időjárási ablakba”.
Hvg.hu: Az nem volt opció, hogy fönt marad valahol, és vár?
K. D.: Az oxigénpalackot használók tudnak akár a Déli-nyeregben is várakozni, mert az oxigén lehetővé teszi, hogy pihenjenek. Én utoljára a kettes táborban tudtam pihenni. Följebb már erodálódom, elfogy az energiám. A nyugalmi pulzusom olyan, mintha folyamatosan kocognék. Nem volt elég idő visszamenni a kettes táborba és onnan újból a csúcsra, mert 29-én már elkezdték leszedni a létrákat és köteleket. Erre is figyelni kell: te ott maradsz a hegyen, miközben leszedik alólad a visszautat.
Hvg.hu: Nem volt taktikai hiba lemenni az alaptábor alá?
K. D.: Nem. Ha tudtuk volna biztosan, hogy a szezon végéig csak a 20-a lesz mondjuk az egyetlen megfelelő időpont, akkor nem megyünk le, de irreális lett volna azt feltételezni, hogy nem lesz másik nap 10-e és 28-a között. Ha csak egy dobásod van, akkor inkább jól kipihened magad. A cél, hogy a lehető legjobb akklimatizációval és a lehető legjobb állóképességgel indulj el fölfelé, amennyiben erre az időjárás reális lehetőséget ad.
Hvg.hu: A 2014-es mászás után ellentmondásos hírek voltak arról, meddig jutott, a legelső kommunikáció szerint nagyjából 8600 méterig, majd 8700 méter lett rögzítve.
K. D.: Nem tudom, miért voltak ellentmondásosak az adatok. A képeken is látszik, hogy a 8680 méteren lévő második létrát megmászom, utána még mentem egy órát, valahol a 8700-8750 körüli magasságban lehettem.
Hvg.hu: Mit mond arra a véleményre, hogy míg ön folyamatosan próbálkozik, és nem sikerül, elveszi a pénz és a lehetőséget más, esetleg tehetségesebb mászók elől.
K. D.: Ez nem igaz. Sőt, remélem, hogy expedícióink nem csak a magyar expedíciós hegymászást gazdagítják, de a hegymászás, sziklamászás, jégmászás, alpin mászás – és úgy általában, a hegyjárás, természetjárás – „ügyét” is előbbre viszik. Egyrészt négy nyolcezer méternél magasabb csúcsot másztam meg palack nélkül (a GII esetében több társammal együtt, az Annapurna esetében egyedül hajtottam végre első magyar megmászást), az általam szervezett Broad Peak (és korábban Tiricsmir) expedíciók pedig szintén első magyar megmászásokat valósítottak meg. Másrészt nem nagyon látom, sajnos, hogy rengetegen akarnának ilyen magas hegyeket mászni. Ez teljes embert igényel, kevesen vannak, akik teljes mivoltukat ennek akarnák szánni, egész évben erre készülnének, és hajlandóak lennének elviselni a létbizonytalanságot. Szilárdon és rajtam kívül 1-2 ember csinálja, vagy csinálná. Azért persze idén is volt egy másik expedíció, a Manaszlura (8156 m). Sajnos neki nem sikerült, úgyhogy úgy tűnik, ha valaki nagyon akar, mégiscsak el tud menni. Azt remélem, és az egyik célunk és támogatóink célja is az volt a Magyar Everest Expedícióval, hogy egy kicsit a hegyjárás, hegymászás szépségeire úgy általában is felhívják a figyelmet. Fontos, hogy a minket érő reflektorfény egy részét a többi szakágra irányítsuk, és megmutassuk, mennyi szépséget és izgalmat tud adni a Hegy. Kalandos, sokszerzős, szövevényes történet ez, de szerintem nem rossz, hogy létezik magyar expedíciós hegymászás, és remélem, a magunk módján mi is hozzájárulunk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
