Vesszük a nemi sztereotípiákat, és egészen kicsi koruktól kezdve bombázzuk velük a gyerekeinket, így aztán felnőve a lányok az önbecsülésüket, a fiúk az érzéseiket veszítik el. De mi történik, ha elfelejtjük a fiús és a lányos ruhákat, és hagyjuk, hogy a gyerekeink gyerekek legyenek?
Ha valaki tényleg mélyen hisz abban, hogy a lányok együttérzőnek, előzékenynek és szolgálatkésznek születnek, a fiúk pedig agresszívnak és dominánsak, akkor valószínűleg nem gondolhatja azt, hogy néhány ruhadarab változtat ezen az eleve rögzült beállítottságon. A gyerekek megfelelő, azaz a nemi szerepekhez igazodó öltöztetése valamiért mégis kardinális kérdésnek számít azoknál, akik ragaszkodnak a kék-rózsaszín leosztáshoz.
Az öltözködés valóban kardinális kérdés, de nem így és nem ezért.
Hercegnők a szuperhősök ellen
A gendersemleges gyerekruhák miatti pánikra nemrég a John Lewis brit áruházlánc adott okot, miután bejelentette, hogy száműzi a fiúk és lányok címkét a gyerekosztályon. Voltak, akik üdvözölték, hogy az áruház tudomásul veszi: a gender sokkal bonyolultabb annál, mint hogy kék és rózsaszín skatulyába lehetne szorítani. Mások viszont megdöbbentek, és felháborítónak találták, hogy a John Lewis megadta magát a PC-terrornak. Miért olyan forradalmi elgondolás, hogy a fiúk és a lányok is szerethetik a dinoszauruszokat, vagy a cuki színes unikornisokat?
A gendertémákban szívesen megnyilatkozó, konzervatív oldalt képviselő brit műsorvezető, Piers Morgan a Twitteren már belengette, hogy „Nagy-Britannia megőrült”, és feltette a mérsékelten poénos kérdést, hogy akkor a John Lewist mostantól esetleg már Joan Lewisnak kell-e hívni.
A ruhák maguk nem mennek át forradalmi változáson a boltban: a vállfákon ugyanúgy ott lesznek a virágos szoknyák, és a szuperhősös pulóverek, de az áruház nyitva hagyja a kérdést, hogy ezeket fiúk vagy lányok viseljék-e. Ugyanakkor piacra dobnak kifejezetten uniszex kollekciókat is dinoszauruszos ruhákkal és űrhajós pólókkal. A John Lewis gyerekosztályának a vezetője azt mondja, a kollekciókban nem szeretnének ráerősíteni a gender-sztereotípiákra, hanem megadnák a választás lehetőségét a szülőknek és a gyerekeknek. És a kicsikben sokkal több a közös, mint gondolnánk.
Korai skatulyák
Sok neurológus és pszichológus szerint a lányok és a fiúk sokkal jobban hasonlítanak, mint amennyire különböznek. A témának egy teljes könyvet szentelő Christina Spears Brown fejlődéspszichológus szerint a lányok és a fiúk ugyanolyan élénkek babakorukban. A fiúk csak azért lesznek sokkal aktívabbak, amikor nagyobbra nőnek, mert a környezetük arra biztatja őket, hogy legyenek sportosak, mozgékonyak, a lányoktól viszont azt várják el, hogy legyenek csendesek, türelmesek, kedvesek. Tulajdonképpen már a születésüktől fogva különbözőként kezelik őket: a lányokat babusgatják, a fiúkat szabadjára engedik. A fiúkra kalandok várnak, a lányokra házimunka.
A gyerekek ebből nagyon korán megtanulják, hogy mi az ő skatulyájuk. Ha a lányokra cuki ruhát és cipőt adnak, és folyton azt mondogatják nekik, hogy milyen szépek, megtanulják, hogy a kinézetük a fontos. Ha a fiúkat megszégyenítik amiatt, mert babáznak, azzal csírájában elfojtják a gondoskodó ösztöneiket. Az Egészségügyi Világszervezet 15 országra kiterjedő felmérése szerint a gyerekek 10 éves korukra magukévá teszik a nemi sztereotípiákat.
A ruha nemcsak öltöztet, hanem üzenetet is közvetít. Ezek a korai üzenetek sokat elárulnak arról, hogy a társadalom mennyire elértékteleníti a nőiséget, amikor a fiúknak már a legkisebb koruktól azt üzeni, hogy ők nem kedvelhetnek semmit, ami lányokhoz köthető. Közben a lányokra már egészen kicsi koruktól olyan ruhákat adnak, amelyek kényelmetlenek, nem praktikusak, korlátozzák őket a mozgásukban, ez az érzésük pedig kihatással lehet arra, hogy a későbbiekben hogyan viselkednek majd.
A skatulyázás nemcsak a ruhákkal, hanem a játékokkal is nagyon korán bekövetkezik, és előrevetíti a felnőttkori egyenlőtlenségeket: a játékaik alapján a gyerekeknek már nagyon kicsi koruktól nagyon világos elképzeléseik vannak arról, hogy milyen szakmák illenek a fiúkhoz és a lányokhoz, később pedig már nagyon nehéz kétségbe vonni ezeket az elképzeléseket.
Egy gendersemleges térben viszont minden játék a gyerekek rendelkezésére áll: a lányok ugyanúgy nyúlhatnak a dömper után, mint a fiúk a babák után. De ennél finomabb szintekre is figyelnek az ezt az utat választó szülők és nevelők: arra például, hogy milyen szavakat és gesztusokat használnak. Hogy a fiúk ugyanannyi törődést kapjanak, amikor épp szomorúak, mint a lányok, mert ezzel is ellensúlyozzák a sztereotípiát, amely szerint a lányok érzelmesebbek, vagy hogy a fiúk eredendően erősebbek. Szerintük ugyanis már ebben a korban meg kell alapozni azt, hogy a lányok felnőttként ne legyenek túl udvariasak ahhoz, hogy fizetésemelést kérjenek, vagy a fiúk férfiként ne akarjanak olyan keménynek tűnni, hogy nem kérnek segítséget még akkor sem, ha szükségük van rá.
Fogják a marketingre
Azt gondolhatnánk, hogy a heteronormatív kék-rózsaszín leosztás olyan hagyomány, amelyet azért illik tisztelni, mert jó ideje velünk él, de valójában egy viszonylag új eszköze a nemek beazonosításának. A rózsaszín ráadásul eredetileg a fiúk színe volt, a kék pedig a lányoké, mert a ruhagyártók elhitették, hogy az előbbi egy maszkulin, az utóbbi pedig egy feminin szín. A második világháború környékén aztán megfordult ez az elképzelés, és a marketingesek sikeres támogatásának köszönhetően a mai napig így maradt. Amiben nyilván szerepet játszhatott az az elgondolás is, hogy ha a fiú- és lánytestvérek nem hordhatják egymás ruháit, a szülőknek több pénzt kell otthagyniuk a boltokban. Pedig a serdülőkorig a fiúknak és a lányoknak nagyjából egyforma a testalkatuk, vagyis akár hasonló ruhákat is viselhetnének.
John Lewis launched their collection of gender neutral clothes, what are your thoughts? https://t.co/RmZE91rSd3 pic.twitter.com/TsnqhP6Ppj
— LAPP (@lappthebrand) 2017. október 15.
Ennek azonban nemcsak a szülők pénztárcájára van hatása, hanem a gyerekek önképére, későbbi szerepeire, munkáira, pozícióira is.
A John Lewis egyébként nem az egyetlen üzletlánc, amelyik a gendercímkék elvetésével kísérletezik. Szintén Nagy-Britanniában a Selfridges nyitott egy gendersemleges boltot Londonban, és a Target is eltávolította a fiú-lány táblákat a boltjaiból, miután az interneten körbefutott egy kínos kép egy tábláról, amelyen ez állt: Építőkockák – Építőkockák lányoknak.
A magyar boltokban egyelőre csak óvatos próbálkozásokat látunk. A Zarában például több ruhadarabnál elmosódnak a nemi határok, a H&M-ben viszont ordít a ruhákról, hogy a tervezők mit gondolnak a fiús és a lányos divatról.
Pedig a gendersemlegesség egyre inkább vásárlói igény lesz. Egy 32 országra kiterjedő kutatás például megállapította, hogy a fogyasztók fele szerint fontos a gendersemleges gyerekkor. A vásárlók 60 százaléka pedig inkább olyan játékot vesz a gyerekének, amelyet nem speciálisan egyik vagy másik nemnek terveztek.
Átnéztük Kerkez Milos tavalyi évét, mik azok a fontos mutatók, amikben már most a legjobbak között van, illetve mennyire illeszkedik a játékstílusa az angol bajnok játékrendszerébe.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Az Európai Bizottság a szervezés egyes elemei miatt eljárást indíthat.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
