hvg.hu: A gyerekek többsége nem szeret iskolába járni, arról panaszkodnak, hogy unalmasak az órák, a tanulás leginkább a magolásról szól. Mi ennek az oka?

Lantos Mihály: Ha megkérdezzük a gyerekeket, hogy konkrétan mi a problémájuk a tanulással, akkor a két legyakoribb válasz mindig ez: rengeteg a tanulnivaló és örömtelen tevékenység, nincs benne élmény. Amikor leülünk tanulni vagy bemegyünk az iskolába, a – kreativitásért, játékosságért, humorért felelős – jobb agyféltekénket legtöbbször félreállítjuk, és csak a racionális dolgokért felelős, „unalmas” balt erőltetjük. Pedig az iskola előtt még mindkettőt jól használjuk: a kisgyerekek tudnak „játszva tanulni”. Nem csak elsajátítanak dolgokat, de élvezetet is lelnek a folyamatban – kombinálják a megértést a kreativitással, a rendszerezést a felfedezéssel. Ezzel a fantasztikus tanulási képességgel, tanulási technikával együtt születünk – ki látott már kisgyereket, akinek nem volt kedve megtanulni járni? Aztán a bekerülünk az iskolába, ahol elkezdenek olyan logikai rendszerekre tanítani, mint az olvasás, írás, számolás. De ha az iskola nem fordít arra kiemelt hangsúlyt, hogy megőrizze, sőt támogassa a gyermek ösztönös tudásvágyát és képességét az élvezetes tanulásra, az hamarosan csak ismétlések és gyakorlások monoton folyamatává válik. Ezt a torz, alacsony hatásfokú, gyűlöletes módszert hívjuk magolásnak. A magolásra rengeteg időt kell áldozni, alacsony marad a megértési szint, és hamar elfelejtjük az anyagot. Idő és energiapazarlás, óriási problémának tartom, hogy a legtöbb gyerek mégsem ismer más lehetőséget egy dolgozatra felkészülésre. Ezzel szemben gyakorlatilag minden másban – a focizásban, a játékban, az okostelefonban – nagyobb élmény van, így nem csoda, ha gyorsan megunják, megutálják a tanulást és inkább az örömet okozó tevékenységek felé fordulnak. De a fentiekből is látszik, hogy sok rossz tanuló esetében nem a képesség, hanem a módszer és az ebből fakadó motiválatlanság okozza a problémát.

hvg.hu: Mit tehetnek a gyerekek? Ők nyilván szívesen tanulnának játszva, de az iskola nem hagyja nekik.

L. M.: Szerencsére vannak olyan iskolák, pedagógiák, pedagógusok, akik figyelnek erre, akik nem a gyereket igazítják az iskola elvárásaihoz, hanem az iskolát igazítják a gyerekek igényeihez. Sok olyan vád éri ugyan az ilyen alternatív iskolákat, hogy nem tanítják meg a gyerekeket a szabályokra, nem tanulnak meg viselkedni. De ez hülyeség! Természetesen ezekben is vannak szabályok, csak jobban figyelembe veszik a gyerekek igényeit, életkori sajátosságait. Az alternatív pedagógiák nem csak a diák nyakába pakolják, „nesze, itt van ez a tananyag, holnapra tanuld meg”, hanem abban is segíteni próbálnak, hogy hogyan!

Lépéselőny Tanulásmódszertani Központ

hvg.hu: A hagyományos iskolákban arra panaszkodnak, hogy az előírt tananyag olyan mennyiségű, hogy nincs idő kooperatív munkára, nincs idő adott esetben eljátszani egy-egy irodalmi alkotást, vagy „elmozogni” a betűket a tanulás előtt. Ezek nem valós panaszok?

L. M.: Ha beleviszem a játékosságot, a humort, a kreativitást, a fantáziát egy tanulási folyamatba, akkor a gyerek nem csak jobban élvezi az órát, hanem gyorsabban és könnyebben is érti meg az adott anyagot. Ebből fakadóan később jobban elő tudja hívni a megtanultakat, és az erre épülő következő anyagot már könnyebben, gyorsabban érti, és tanulja meg. Nem érdemes tehát rohanni, a mennyiséget a minőség rovására erőltetni, még ha így esetleg kevesebb oldalt is tudunk feldolgozni a tankönyvből az órán. A hagyományos frontális oktatásban a tanár ezzel szemben kiáll, mondja-mondja, pörgeti az anyagot, de arra már sajnos sokszor nem fordít elég figyelmet, hogy a gyerek milyen mélységben sajátítja el azt. Az általános iskolai keretek között pedig fájdalmasan kevés lehetősége van a pedagógusnak arra, hogy tanulási módszereket is tanítsanak a „szárazanyag” mellé. A dolgozatok és témazárók körforgásában viszont hiába haladnak esetleg látványosan, a tanultak nagy részére hamarosan már nem is emlékszik a diák. Akkor melyik is a hatékonyabb módszer?

hvg.hu: Az világos, hogy a magolás unalmas, és nem mindig hatékony, de mondjuk a szorzótábla vagy az idegen szavak megtanulásához azért csak szükség van rá, nem? Ezeket is lehet élvezetesebbé és hatékonyabbá tenni?

L. M.: Azt azért leszögezném, hogy az „ismétlés, gyakorlás, ismétlés, gyakorlás”-képlet nem ördögtől való. A képességet készségszintre fejleszteni ezzel lehet. Elképzelhető, hogy helyes, ha a szorzótáblát így tanuljuk, és véssük be. A probléma azzal van, ha mindent így próbálunk tanítani. Egyébként a szorzótáblához is van néhány technika, amit érdemes kipróbálni. Például, ha színessel leírjuk a táblát, és a kettes, hármas stb. szorzásokat különböző színekkel jelöljük. Így, bekapcsolva a játékos jobb agyféltekét, már sokkal könnyebben megmaradhat a gyerekek fejében. Apró praktika, mégis rengeteget segít – ilyeneket próbálunk átadni a Lépéselőny tanfolyamokon.

AFP / Russ Rohde

hvg.hu: Az iskolába kötelező járni, ott azt kapja a gyerek, amit kap. Mit tehet ő azért, hogy élményszerűbbé váljon számára a tanulás?

L. M.: Amikor a középiskolás gyerekeknek tartjuk a hatékony tanulás tanfolyamokat, azt szoktam mondani nekik: „Vegyétek kezetekbe az irányítást, ne kívülről várjátok, hogy megmondják, hogyan szerezzétek meg a tudást! Csak vonjátok be a jobb agyféltekét, a kreativitást, az örömöt, a játékot is a tanulásba, ahogy ezt annak idején az óvodában csináltátok.” Erre vannak egyszerű és hatékony technikák.

hvg.hu: Továbbra is az a kérdésem, hogy bár ezeket otthon megpróbálhatják alkalmazni, az iskolában nem biztos, hogy van erre módjuk, hiszen ott sokszor a tanár csak darálja az anyagot, és azt is megmondja, hogy kell jegyzetelni.

L. M.: Az iskolában is nagyon sok módszert tud használni. A pedagógusok túlnyomó többsége becsületes, és fantasztikus munkát végez, de tény, hogy vannak elrettentően rossz tapasztalatok is. Egy barátom kislánya, amikor elkezdte az iskolát, egy 30 éve dolgozó tanító nénihez került, aki úgy mérte fel az olvasási szintet másodikban, hogy odaállt stopperrel a gyerek mögé, és megmérte, egy perc alatt mennyit olvas. Ha nem volt elég magas szó/perc mutatója, rossz értékelést adott. Csoda, hogy ha gyerek ettől szorongani kezdett, és nem is teljesít úgy, ahogy egyébként képes lenne rá?

Ez nyilván egy szélsőséges példa, de az már jóval általánosabb, amikor a tanár csak lediktálja a tananyagot. Ilyenkor azt szoktam javasolni a gyerekeknek, hogy készítsenek úgynevezett elmetérképet. Ezzel a módszerrel már jegyzetelés közben kontextust adnak az egyébként szürke szavaknak, kreativitással segítik a beépülést.  A tanár sokszor nem érti, hogy miért váltogatja a színeket és miért forgatja a lapot a gyerek – a többiek között olyan, mintha nem is az anyaggal foglalkozna. Amíg a többi másol – ő alkot. Volt már rá példa, hogy a tanár rászólt a diákra, és csak akkor hitte el a módszer hatékonyságát, amikor feleléskor látta, hogy működik, valóban többet tud és könnyebben tanul, aki használja.  Sőt! Többször kaptam olyan visszajelzést, hogy a tanár maga kérte a diákot, hogy a többieknek is tanítsa meg az elmetérképezést.

Elmetérkép a teniszről

mindmapping.bg / CC-Share Alike 2.5

Vannak arra is technikák, hogy még az olyan tananyagokban is találjunk valamilyen élvezetet, érdekességet, ami egyébként nem érdekel. Én mindig arra biztatom a gyerekeket, hogy menjenek oda a tanárhoz, kérdezzenek, hogy „tessék már erről mondani valamit, mert ez a rész engem nagyon érdekel”. Ez jó a diáknak, mert szélesebb kontextushoz tudja kapcsolni az információt és jó a tanárnak is, mert érdeklődő, sikeres diákokat oktatni mindig nagyobb élmény.

hvg.hu: Mi van akkor, ha a gyerek utál olvasni? Hogy lehet megszerettetni vele a könyveket?

L. M.: Meggyőződésem, hogy az olvasás szeretete egész kicsi korban kezdődik: rengeteg mesét kell nekik mondani fejből, rengeteg mesét kell felolvasni, közösen találni ki meséket, később közösen olvasni velük. És amikor az iskola rájuk kényszerít esetleg olyan kötelező olvasmányokat, amik nem érdeklik őket vagy akár nem is nekik valók, akkor – ahogy azt Vekerdy Tamás szokta mondani –, vállaljunk velük cinkosságot. Mondhatjuk neki, hogy „rendben, akkor ezt hagyd, majd én valahogy igazolom, de helyette olvass valami mást, olyat, ami érdekel”. És hogy ez konkrétan mi lesz, az majdnem mindegy. Ha a Szent Johanna gimnázium-sorozat, akkor az, ha a Harry Potter, akkor az, ha Rejtő Jenő, akkor az, ha valamilyen speciális témában cikkek, amiket a tableten olvas, akkor az. Ám nagyon fontos, hogy adjunk valamit a nem működő olvasmány helyett, és hogy közös élménnyé tegyük, amit a gyerek olvasott. Beszéljük meg vele, kérdezzük meg a véleményét, és hallgassuk is meg figyelmesen! A könyvélményhez a továbbadás, a közös értékelés ugyanolyan szervesen hozzá tartozik, mint az olvasás aktusa maga.

Lépéselőny Tanulásmódszertani Központ

hvg.hu: Ha már a tabletet emlegette. A mai gyerekeknek óriási kísértés a digitális világ nyújtotta ingeráradat, ezzel hogy tudna versengeni az olvasás?

L.M.: Nem érdemes ezzel versenyezni – inkább próbáljuk meg kihasználni a digitális világ nyújtotta lehetőségeket. A gyerek kezére nőtt okostelefonon is lehet hasznosat olvasni. És persze, ne tiltsuk, ne mondjuk azt, hogy „addig nem kapod vissza a mobilodat, amíg meg nem tanultad a leckét”. Ettől a tanulás rögtön büntetéssé válik. Inkább próbáljuk meg rávenni arra, hogy értelmesen használja az eszközét: ha nem érti a matekot, nézzen utána a neten, ha érdekli valami, keressen rá és beszéljük meg, mit talált. Soha nem volt még az internethez hasonló fantasztikus lehetőség a gyermekeink kezében a fejlődésre, a tanulásra. De rendkívül fontos lenne, hogy a helyes használatát is megtanítsuk nekik: hogyan keressenek, hogyan szűrjék az információt, hogyan kerüljék el az ártalmas tartalmakat, stb. Minden gyerek ismeri például a Wikipédiát, tudja, hogy ott sok jó dolog van, de érdemes megbeszélni velük, hogy ne fogadjanak el minden tartalmat kritikátlanul. Az internet hatalmas áldás, de nagyon veszélyes is, hiszen megbízhatatlan információk is milliószám keringenek ezen a felületen. Meg kell tanítanunk a gyermekeinket, hogy mindig több forrásból is nézzenek utána ugyanannak a dolognak, akkor már biztosabb lehet benne, hogy valós az az információ.