Gyarmathy Éva Tanóra a boldogtalan gyermekeknek cikkében valótlanságokat állított a boldogságórákról. A boldogságórák szakmai csapata tényekkel reagált a vádakra (Boldogságórák nem csak boldogtalan gyerekeknek), mire újabb cikk jelent meg Gyarmathy Éva tollából, mely már így kezdődik: „Javaslom, hogy kezdjük el a boldogságórák anyagát beépíteni a matematika-, fizika-, történelem- stb., órákba.” (Pótszerek – még egyszer a boldogságórákról)

Magam a mozgalom fővédnökeként, lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy azok a tisztelt olvasók, akik nem találkoztak még eddig ezzel az új és rendkívül ígéretes alternatív pedagógiai irányzattal, tudjanak igazságot is arról, mi is voltaképpen a boldogságóra. Bízom abban, hogy minden olvasóban „helyére kerül” a „boldogságórák” fogalma.

Kísérleti programból tudományos mérésekkel igazolt boldogságórák

Ismeretes, hogy a lélektan pozitív pszichológiai irányzata az elmúlt évtizedekben diadalútját járja. Csíkszentmihályi Mihály révén közismertté vált olyanok számára is, akiknek nincs érintkezésük a pszichológia gondolatvilágával.

Az irányzat egyik kiváló képviselőjének Sonja Ljubomirskynek a „Hogyan legyünk boldogok?” című bestseller könyvét is igen sokan ismerik. Többek között ő is igazolta kutatómunkájának eredményeként azt a tételt, hogy a boldogság tanítható.

Boldogságfokozó gyakorlatokkal ismertetett meg bennünket. Ennek nyomán indult Bagdi Bella ötlete és egy őt körülvevő lelkes pedagógus szakembergárda törekvéseként 2014-ben az iskolai boldogságórák kísérlete. Felismerve annak jelentőségét, hogy ezek a „boldogságfokozó” élmények valójában a magyar oktatáselvű (ismeretátadási) hangsúlyú pedagógiai gyakorlathoz éppen a viselkedéskultúrát, az érzelmi és szociális intelligencia fokozását szolgáló ellensúlyt képezhetik, magam is a meginduló kísérleti munka fővédnöke lettem és pszichológus társaimmal bekapcsolódtam.

Egy iskola boldogságfalán olvasható ez az üzenet egy tanulótól.

Oláh Attila, a magyar és nemzetközi pozitív pszichológia jeles professzora a boldogságórák fokozatosan kibontakozó, igényes élménypedagógiai rendszerének tudományos hatásvizsgálatát indította el és viszi mindmáig, bekapcsolva az ELTE mellett a Károli Gáspár egyetem pszichológia szakának kutatómunkáját is.

Azt az önkéntes, önszervező, lelkes, egyre terebélyesedő érdeklődéssel jellemezhető folyamatot aligha tudom ehelyütt nyomon kísérni, amely az indulástól máig kibontakozott, szinte futótűzként futott végig és terjedt el a hazai iskolarendszerben. Az oktatásügyhöz csupán az új élménypedagógiai rendszer akkreditációs folyamata révén kapcsolódott, korrekt módon. Nem kapott egy fillért sem a munkához, szabad mozgalom maradt, kritikusan szabályozott belső élettel. Korosztályonkénti alkotó gárdával és kimunkált tankönyvekkel, Boldog Iskolák vagy Óvodák (www.boldogiskola.hu) számára ingyenes hozzáférhetőséggel, módszertani képzésekkel és továbbképzéssel, a bevonódó iskolák és pedagógusok spontán alkotó aktivitásának találkozók formájában történő tovább éltetésével.

Szemléletformáló hatása és vonzó élményvilága ma már több mint ezer intézményben, 5000 boldogságcsoportban gyökerezett meg és eddig nyolcvanezer gyermek tapasztalta már meg hazánkban ennek az élménypedagógiai rendszernek a pozitív hatásait, kisugárzását.

Az iskolák önként vállalják

Az iskolák önként vállalják a tantervben és tanrendben nem szereplő élmény és viselkedéstanítási órákat, a program akkreditált, a szülők tájékoztatott írásos beleegyezésével lehet részt venni az órákon, az iskolának nem kell fizetnie ezért a programért, és azok a pedagógusok, akik tanítják, semmiféle anyagi haszonban nem részesülnek.

Bízzunk jobban egymásban és működjünk együtt jóindulattal, netán szeretettel!