Ha a gyerek nem jut el Kínába, akkor Kínát kell elhozni Kőbányára
Olyan ez, mint Mohamed és a hegy esete. Ha a Magyarországon élő kínai gyerekek nem tudnak kiutazni Kínába a nagyszülőkhöz a nyáron, akkor a kínai kultúrát kell elhozni nekik ide, a X. kerületbe. Márpedig a nagyrészt Kőbányára összpontosuló kínai kolónia legfiatalabbjainak körülbelül a kétharmada nem tudja a szünidőt hétezer kilométerrel odébb tölteni. Nekik találta ki a Guanghua nevű iskola a kőbányai nyári tábort.
A délkelet-kínai Fucsien tartományból huszonkét pedagógus érkezett július közepén a X. kerületi Bem József Általános Iskolába. Az oktatók a kínai államtanács tengerentúlon élő kínaiak ügyeivel foglalkozó irodájának a szervezésében érkeztek Budapestre azzal a szándékkal, hogy egy tíz napon át tartó nyári tábor keretében az itt élő kínai gyerekeket kikupálják kínai kultúrából. Azok a diákok, akiket a szüleik beírattak a táborba, az egész napos foglalkozások keretében a hagyományos kínai művészetekkel ismerkedhetnek meg.
Nem hangzik valami üdítő perspektívának még a szünidőt is padsorokban tölteni, de a kőbányai iskola épületét ideiglenesen elfoglaló kínai gyereksereget a tantermi hangulat láthatóan egyáltalán nem frusztrálja, mert lefoglalják őket a játékosan tálalt ősi kínai tradíciók. Az egyik osztályteremben kalligrafikus írást tanulnak, amely Kínában önálló művészeti ágnak számít, az írás, a költészet és a festészet összefonódásaként szokták emlegetni. A szomszédban a kínai csomózás technikáját sajátítják el, a gyerekek megtanulják, hogy lehet egyetlen zsinórból összetett fonatokat és bonyolult csomókat készíteni. Nemcsak a logikus gondolkodást fejlesztik ezzel, hanem a megalkotott dekorációk a néphagyomány szerint még jó szerencsét is hozhatnak nekik. Egy másik teremben a diákok kínai népzenét tanulnak, és az órarendjükben nagy számban mozgásos foglalkozások is szerepelnek, kínai hagyományos táncokat (sárkánytáncot, oroszlántáncot) és tajcsi harcművészetet is tanulhatnak.
A tábort a kínai állammal együttműködésben szervező, a Kőbányán hétvégi kínai iskolaként működő Guanghua (annyit tesz: Fényesebb Kína) egy munkatársa, Wang Xiao Zhu tanítónő avat be a foglalkozásokba. Ő még a kilencvenes évek elején, az első kínai bevándorlóhullámmal érkezett Magyarországra, és mivel 22 évig gyógytornászként dolgozott a magyar egészségügyben, beszél valamennyire magyarul.
Felvetődik a kérdés, hogy miért van szükség szervezett keretekre és még egy kínai delegációra is ahhoz, hogy a gyerekek elsajátítsák a kínai hagyományokat, hiszen azt gondolhatnánk, hogy otthon, a családban megkapják ezt a tudást a rokonoktól. Wang Xiao Zhu azt mondja, hogy a mindennapok során erre a nevelésre kevésbé van ideje a szülőknek, a gyerekek pedig a hétköznapokon a magyar oktatásban tanulnak, így csak akkor van lehetőségük az anyakultúrával szorosabb kapcsolatba kerülni, ha kiutaztatják őket Kínába. Az itt élő kínai gyerekeknek viszont csak körülbelül az egyharmada tud kimenni nyaranta az otthon maradt nagyszülőkhöz, rokonokhoz, a családok többsége nem engedheti meg magának, hogy évente vagy kétévente hétezer kilométerrel odébb nyaraltassák a gyereket. Így a tábor elsősorban az itthon maradt kínai diákoknak szól, de minden érdeklődőt várnak; kínaiul tanuló magyar gyerekek is jelentkezhettek a foglalkozásokra.
Hasonló programot az említett tengerentúli kínaiak ügyeinek irodája már indított korábban Malajziában és az Egyesült Államokban is. Magyarország a harmadik ország, ahol ebben a formában gondoskodnak a kisebbségben élő kínai gyerekekről. Budapesten is már másodjára szervezik meg a tábort, tavaly azonban még csak háromnapos volt a program.
Gyógyítani jöttek, iskolát alapítottak
Az egész esemény sem akkor, sem idén nem valósulhatott volna meg a Guanghua és a Bem József Általános Iskola nélkül. Utóbbi integratív intézménynek számít a kerületben, mert bár a Hungária körúti iskola nem két tannyelvű, Gál Judit igazgató szerint az itt tanuló gyerekeknek körülbelül a harminc százaléka kínai (de vannak még vietnami, ukrán, roma gyerekek és idén ősszel érkeznek szíriai diákok is). Mivel a budapesti, 30-40 ezresre becsült kínai közösség jelentős része Kőbányán él, így a kínai szokások is egyre jobban beépülnek a kerület életébe, ahogy az iskola mindennapjaiba is. A kínai holdújévet például már az iskolában is megünnepelték, de tartottak már szülői értekezletet kínai tolmáccsal, szerveztek kifejezetten a kínai és vietnami gyerekeknek osztálykirándulást a Balatonra, és kínai, vietnami tematikával házon belüli diákolimpiát is rendeztek már – mondja az igazgató.
Nem véletlen hát, hogy a Bem József ideális helyszíne lett hétvégenként és tanszünetben a Guanghua magániskolának is. Az 1998-ban alapított Guanghua nagyon hasonló célból jött létre annak idején, mint a most szervezett nyári tábor: megőrizni a Magyarországon felnövő gyerekek kínai identitását, kínai nyelvtudásukat magas szintre fejleszteni. Ennek jegyében az ide járó – hétköznaponként magyar iskolákban tanuló – gyerekek kínai nyelvtant és irodalmat, kínai történelmet tanulnak, és választhatnak az angol, a kínai néptánc-, a hagyományos kínaiírás- és a sakkszakkörök közül.
Az iskolát Zhang Qing Bin, a hagyományos kínai gyógyászat orvosa – jelenleg a kőbányai Dacheng magyar-kínai orvosi központ vezetője – és felesége, a szintén a Guanghuában tanító Zhang Shuangshuang hozták létre. Zhang Qing Bin egy, a hazájában jól ismert orvosdinasztia tagja. A maga területén szaktekintélynek számító édesapjának és húgának köszönhetően már Kínában kapcsolatba került Eőry Ajándokkal, akit a hagyományos kínai orvoslás magyarországi meghonosítójaként szokás emlegetni. Zhang Qing Bin azt mondja, hogy tulajdonképpen Eőry Ajándok miatt érkeztek Magyarországra 1991. június 21-én, mert Eőry akkoriban nyitotta meg itthon a rendelőjét, és kínai hagyományos gyógyítókat keresett hozzá. Mint Zhang Qing Bin kiemeli, Magyarországot azonnal megszerették „az intelligens emberek, a kisebb népsűrűség és a kedvező klíma miatt”.
Nagyon nyugodt az élet itt, nincs annyi ember, nincsenek a városokban olyan nyomasztóan magas épületek, mint odahaza, a telek pedig enyhébbek, mint Kína azon részén, ahol mi éltünk. Ott hat hónapig tart a tél, és mínusz 20-30 fokos hidegek is lehetnek
– mondja. Persze, nemcsak a kedvező atmoszféra tartja itt őket most már közel harminc éve, hanem a munka is. Noha a kínai hagyományos orvoslás tudományosan erősen vitatott szakterületnek számít, Magyarországon kifejezetten nagy iránta az érdeklődés. Zhang korábban a 14. kerületben, aztán a Nyírő Gyula Kórházban, valamint egy 8. kerületi rendelőben is dolgozott hagyományos kínai orvosként. Vendégprofesszor a Semmelweis Egyetemen – munkatársa lesz az SE Egészségtudományi karának új szárnyában épülő Hagyományos Kínai Gyógyászati, Oktató- és Kutatóközpontnak –, tavaly pedig megnyitotta az említett orvosi központját, ahova érdekes módon elsősorban magyar páciensek járnak.
Már az elejétől kezdve nagy érdeklődés mutatkozott Zhang Shuangshuang nevelői munkája iránt is, az itt élő kínaiak közül ugyanis sokan akarták a gyerekeiket a tanítónőhöz járatni kínai órákra. Így a házaspár már a Magyarországra érkezésük után nem sokkal egy nyelvtanfolyam elindításában kezdett el gondolkodni, de a jelentkezők létszáma meghaladta egy tanfolyam kereteit, ezért 1998-ban inkább egy iskola megalapítása mellett döntöttek.
Egyetemre szánják őket
Tizenvalahány, első- és második osztályos gyerekkel indult a Guanghua, ma már viszont nyolc évfolyamos, évfolyamonként pedig több osztályos iskolaként működik több mint háromszáz gyerekkel. Nyáron a szomszédos országokból is fogadnak kínai gyerekeket, és magyar diákjaik is vannak. A Bem József Általános Iskola épülete mellett a szomszédos MÁV-telep Wesley János Általános Iskolájának épületét is használják.
Azt gondolnánk, hogy a kínai nyelv gyakorlására nemcsak remek, de elégséges közeget is nyújt a család, de ebben tévedünk – hangsúlyozza a doktor lánya, Zhang Xueting, aki már Budapesten nőtt fel, és maga is kínai hagyományos orvoslással foglalkozik.
Sok családban a munkanapokon magyar bébiszitter vigyáz a gyerekekre, tőle nem fognak a kicsik megtanulni kínaiul. Ezen felül a mi családunk az északi Hejlungcsiang tartományból származik, és ebben az északkeleti régióban a hivatalos és irodalmi nyelvet, a mandarint beszéljük. Ám a Magyarországra érkező kínaiak többsége a dél-kínai területekről származik, ahol a mandarintól eltérő, más nyelvjárásokat használnak, ezért is van szüksége a kínai gyerekeknek a Guanghau nyelvóráira.
Ezek a gyerekek duplán tanulnak, hiszen annak érdekében, hogy a magyar tantárgyak mellett a kínaiakat is magukévá tegyék, egyes hétvégéiket és a tanszünetek egy részét is beáldozzák, ezeken a napokon is reggel 9-től délután 4-ig az iskolapadban ülnek. Ennek viszont megvan az eredménye: a Guanghau tanítványai közül többen Kínai legjobb egyetemeire jutnak be később.
Hogy mi lesz a Magyarországon felnőtt, de Kínában végzett fiatal felnőttekkel a diploma megszerzése után, arra Zhang szerint még nem figyelhetők meg egyértelmű mintázatok. Vannak néhányan, akik Kínában maradnak, mások elköltöznek egy harmadik országba, és többen visszajönnek Magyarországra. Az orvos meglátása szerint az elmúlt harminc évben sokat változott az itt élő kínai kolónia, egyre kevesebben látnak lehetőséget az olcsó és gyenge minőségű ruhaneműk nagykereskedelmében, de más területeken új perspektívák nyíltak. Egyre több kínai az ingatlanpiacon, a turizmusban, a szolgáltatásszektorban vagy a minőségi vendéglátásban találja meg számításait.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
