Schobert Norbitól Laci bácsin át Béres Alexandráig: mivel etetnek?
Tíz nagy ételkiszállító céget teszteltünk azok közül, amelyek budapesti irodák dolgozóit, így - a teszt kedvéért néhány hétig - rovatunk tagjait is ellátták ebéddel. Ettünk drágán íztelen, lisztes, sűrű izét, de olyan meggylevest is, amely lepipálta a nagymama eddig utolérhetetlennek hitt főztjét. Lássuk az eredményt!
Előre bocsátanánk, hogy kutatómunkánk a kisméretű mintavétel miatt nem volt reprezentatív, és a saját ízlésünk nem elhanyagolható szerepet játszott a végeredmény kialakításában. Fenntartjuk továbbá annak a lehetőségét, hogy ha nem éppen az alább felsorolt ételeket rendeljük az adott cégektől, akkor a végső eredmény akár másképp is alakulhatott volna.
Módszerünk lényege az volt, hogy minden munkanapon más-más ételkiszállító kifőzdétől, négyen négyfélét rendeltünk, és a következők szerint értékeltük az ebédeltető cégeket: mennyire lehet egyszerűen és könnyen eligazodni az adott étekiszállító cég oldalán? Mekkora a választék és mivel próbálják vonzóvá tenni azt? Tudunk-e kártyával fizetni? Milyen a tálalás: étvágygerjesztő vagy hervasztó? Végül, de nem utolsó sorban: ízletes-e az ebéd, éhesek maradunk-e utána?
Volt, aki a hagyományos magyaros ételek közül válogatott inkább, más a reformételeket részesítette előnyben. Figyeltünk rá, hogy időnként kerüljön a tányérunkra diétás/paleo vagy legalább vegetariánus étel is, hogy a speciális étrendűek igényeit is szem előtt tartsuk.
A végeredményt látva általánosságban elmondható, hogy
- a menzai ebédekre fájdalmasan emlékeztető rossz minőségű, túl zsíros húsok,
- a macerás házhozrendelés és
- a várva-várt, de végül elmaradt jóllakottság-érzés
számítottak szemünkben a legnagyobb főbűnöknek.
Teletál és Update1: finomakat ettünk, jól is laktunk (8 pont)
Az a helyzet, hogy a hazai ételkiszállító cégek óriását, a Laci bácsi-féle, vidékre is szállító Teletálat nehéz lekörözni, akkora a választéka és ráadásul finoman is főznek. Némileg meglepő módon a teljesen más célcsoportra lövő, ám az ételeit ugyancsak a Teletál Ételfutár Kft.-vel forgalmazó, a Schobert Norbi és Rubint Réka nevével fémjelzett Update-ebédek is minden várakozásunkat felülmúlták.
A Teletállal az egyedüli problémánk az volt, hogy tényleg olyan nagy a kínálata, hogy az ember elveszti a türelmét, mire a bőséges menüsorból kiválasztja a másnapi ebédjét. Sokféle hagyományos menü, leves közül lehet válogatni, de vannak olaszos tészták is, Laci bácsi ínyencségei, prémium ételek, nyugdíjas (azaz nagyon olcsó), 845-900 forintos adagok, gyerekmenük, glutén-, laktóz-, cukormentes ételek, fitness edző által ajánlott, vega, vegán, dietetikus által javasolt menük, ételek kismamáknak. Annyi minden van itt, hogy “még nézni is teher” - ahogy az egyik tesztelő kollégánk fogalmazott.
Meglepetésünkre a kirendelt, édesítőszeres meggylevesünk lekörözte még a nagymamáink főztjét is (tudjuk, hogy ez felér egy istenkáromlással), a vilmoskörtés almaleves “szegfűszeg-dominanciája pedig otthonos érzést keltett bennünk”. A tojásos lecsóból sem a tojást, sem a császárszalonnát nem spórolták ki, és már csak a bogrács hiányzott alóla, a kukoricás rizses cordon bleu-vel pedig nagyon jól laktunk, még úgy is, hogy a rántott húst minden körülmények között vétek újramelegíteni.
A teletálas lakoma után a Schobert Norbi féle menüket is próbára tettük, és előítéleteinkkel ellentétben nem egy íztelen, száraz, sótlan gyerekedagot kaptunk, Update-ebédeink még az erősen kételkedő kollégát is meggyőzték.
Update Norbitól soha nem jutott volna eszembe magamtól rendelni, és komoly gyanakvással láttam neki az egész procedúrának
- vallotta be a tesztalany utólag.
Az ebéd azonban eloszlatta a kételyeit: a kipróbált fahéjas, tejszínes, mandulával megszórt almalevesben a mandula ropogott, a vadas pulykatokány pedig pont úgy volt vadas, ahogy annak lennie kellett. Megkockáztatjuk, hogy a füstöltsajtos póréhagymaleves étteremben sem lett volna különb, a baconös, párolt káposztás apacsszelettel pedig úgyis jól laktunk, hogy hagyományos köret - tehát krumpli, galuska vagy rizs - nem járt hozzá. Bár a menük a teletálas alapmenükhöz képest drágábbak (1500-1900 forint között mozog egy leves-második kombó), megérték az árukat.
Az Update1 oldalára feltévedve különösen imponáló volt, hogy az ételekről jó minőségű, nagy felbontású fotók vannak feltöltve, ráadásul nemcsak parasztvakítás a képanyag: a valóságban is pont ugyanolyan guszta tálalással hozták ki az ebédünket, ahogy az a fotón szerepelt. Minden általunk tesztelt ételkiszállító cég alapnak veszi (nagyon helyesen), hogy az ételek legfontosabb információit - úgy mint allergének, kalória, összetevők - megosszák a rendelőkkel, de az Update1 ezt kicsit ügyesebben csinálja: az oldalon látványos kördiagrammal mutatják, hogy az adott ebéddel mennyi zsírt, fehérjét és szénhidrátot viszünk a szervezetünkbe. A diagrammokat pedig csak szeretni lehet!
Egyetlen erős szépséghibája van az Update1-nek, mégpedig az, hogy egészséges kifőzde létére, nincsenek külön lakóz- vagy gluténmentes ételei, ez két pont levonással járt.
Délibusz: olcsó, laktató, de kicsit megszaladt a lecsókolbász (7,5 pont)
A Délibusz weboldalának dizájnja kőegyszerű, és még csak nem is ízléses, de legalább "áttekinthető, praktikus", ami nagyon fontos attribútum egy olyan primitív és létfontosságú igényre szabott szolgáltatásnál, mint az éhség csillapítása. Hatalmas piros pont járt a Délibusznak azért, hogy honlapjáról akár regisztráció nélkül is tudtunk rendelni. Ennek előnyeit a felhasználó akkor élvezi igazán, ha vagy folyton elfelejti a jelszavát, és állandóan vacakol a bejelentkezéssel, vagy, ha először jár a szolgálatatás oldalán, és még nem biztos benne, hogy a továbbiakban is innen fog rendelni. Az is szimpatikus vonása a cégnek, hogy a legtöbb ételkiszállítóval ellentétben, amelyeknél előző nap délig le kell adni a rendelést, itt elég, ha a megelőző napon délután négyig kitaláljuk, hogy mihez fűlik a fogunk.
A választék itt is rendben van - bár nem olyan gigantikus méretű, mint a Teletálnál - , de vannak a leveseken, főzelékeken, egytálételeken kívül, kímélő, csökkentett szénhidrátos ételeik, és kifejezetten szimpatikus, hogy a mindig éheseknek vannak óriási, a szűk gyomrúaknak meg zóna adagjaik. A mai világban öreg hibának számít azonban, hogy nem kínálnak külön fogásokat a gluténérzékenyeknek, a vegetariánusoknak vagy a vegánoknak.
Az adagok tisztességesek, és az ételeket nem a kiszállítós dobozban, hanem a tányéron fotózták be, ami jó ötlet, mert segít nekünk elképzelni, hogy mondjuk, a kicsivel több mint ezer forintért megrendelt jókai bableves és juhtúrós sztrapacska hogy fog majd mutatni a mi tányérunkon is. Valóban jól is állt a munkahelyi teríték a menünknek, “az ebéd ár-érték arányban csodás volt, olcsón kaptunk finom és laktató mennyiségű ételt” - írja az egyik kolléga. Egyedül az erősen menzás jellegű húst kifogásolták a tesztelők, mert a
bablevesben kicsit megszaladt a lecsókolbász és a zsíros húsok.
Sajnos emiatt valakinél a hús a kukában végezte: "amit negatívumként fel lehetett hozni, az a sonka (kizárólag zsíros bőr) és a kolbász (valami lecsókolbász-szerűség), ez ottmaradt a tányéron.”
Béres Alexandra Súlykontroll menüje: a fogyis kaja nem rossz ám, csak kevés (7 pont)
Ne lepődjön meg az, aki kimondottan egy olyan oldalról rendel, amelyet diétázni vágyóknak, súlyukat megtartani kívánóknak, fogyókúrázóknak ajánlanak, és ennek megfelelően egy apró csirkemelltekerccsel, körítésként meg paradicsomszeletekkel szúrják ki a szemét. Az sem meglepő, hogy a megrendelt két paprikás csirkecombhoz kevés köretet, azaz kevés tésztát adnak - bár csökkenteni a szénhidrátot egy normál étkezés esetében sem eretnek gondolat. Béres Alexandra házhoz rendelhető ételei tehát tartják az ígéretüket, a mennyiség és az összetevők tekintetében is valóban a súly kontrollálását tartják szem előtt.
Az árak valamivel alacsonyabbak, mint a rivális Update-konyában (920 -1400 forint között tudtunk rendelni), és jó pont, hogy vannak kifejezetten halas, tejmentes, húsmentes és tojásmentes ételek is. Az egyetlen negatívum valóban az volt, hogy a menüink után éhesek maradtunk, amit kontraproduktív módon délutáni nassolással próbáltunk kompenzálni. A kihozott ebédjeink ugyanakkor egytől-egyig ízletesek voltak.
A kéthetes teszt összes csirkéje között ez volt a legízletesebb
- szóltak tesztelőnk szájából a dicsérő szavak, és egy másik kollégánk is hasonlóan vélekedett, miután az ebéd megérkezett "Béres Alexandra mosolygós arcával a csomagoláson". Főként a házi csirkehúsleves parádézhatott aznap: "hatalmas meglepetés a fitnesskonyhából, nagyon ízletes volt, nem vízízű, ahogy sok más menzás/rendelős húsleves. Végre leszámolhattunk a fogyis=rossz ízű sztereotípiával".
Bonappétit: fapados, borítékos megoldás (6 pont)
Frissen regisztráltunk a Bonappétit nevű ételkiszállító cég oldalára, és sajnos rögtön az elején egy elég fapados megoldásba botlottunk bele, első rendelésnél ugyanis még nem tudtunk kártyával fizetni. “Szerencsére már másnap reggel 8-kor érkezett a futártól az sms, hogy az ételt leadta a portán és borítékban várja az ebédpénzt, majd valamikor érte jön, ugyanis első rendelésnél még nem lehet kártyával fizetni” - meséli első, elkedvetlenítő tapasztalatait a kollégánk.
Pedig az oldal kínálata első blikkre ígéretes volt. Nagyon olcsón is lehet rendelni a Bonappétittől, takarékos menüjükben kilencszáz forint alatt adnak egy kis levest és egy kis adag főételt. Csábító a francia diétás ajánlata is, ezekben az ételekben 30 százalékkal csökkentik a szénhidrát- és zsírtartalmat, nem tesznek az ebédbe cukrot, de mesterséges édesítőszert sem. A vegetariánus menüsávot viszont csak rántott zöldségekkel és sajttal töltik fel.
Könyörgünk, hogy haladjuk már meg azt a szemléletet, miszerint a vegák csak rántott sajton és rántott karfiolon élnek!
A kiválasztott ételeinktől sem voltunk teljesen elragadtatva: a zöldborsó levesből leginkább a zöldborsó hiányzott, a francia diétás csirkehússal töltött paprika íztelen volt, és bár a Bonappétit paradicsomlevese nagyon finomra sikerült, a rendelt baconös csirkemellünk rettentően száraz volt, elbírt volna valami szószt és némi savanyúságot is.
Gastroyal: lehetett volna jobb is (5,5 pont)
A Gastroyal weboldalának kínálata csábító lehet azok számára, akik fogyókúrázni akarnának. A paleo menükön és a hagyományos ételeken kívül ugyanis sokféle fogyókúrás irányzat fogásai között lehet választani: van 90 napos szétválasztó diéta szerinti menüjük, lúgosító turbó menüjük, illetve ezek különböző variációit is megtaláljuk, ehetünk szénhidrátszegény menüket, best of zsírégető fogásokat és úgynevezett kannibál kajákat, amelyek "kannibalizálják a makacs főként hasi- és deréktáji zsírpárnákat" (sic!).
Az oldal általánosságban jobban néz ki a többi ételkiszállítós cég oldalánál, de az az érzése lehet tőle az embernek, hogy kicsit már túl is van bonyolítva.
A fő problémánk persze, nem az oldal kinézetével volt, hanem a közepesen jól és közepesen laktatóra sikerült fogások szegték kedvünket. Míg "a barackkrémleves iszonyúan finom volt, és nem spórolták ki belőle a gyümölcsöt", addig "a magyaros burgonyafőzelék már nem volt ekkora élmény: ízetlen volt, rettentően sűrű, a fonnyadt kis kolbászkák pedig rossz ízűek voltak". Az is bosszankodásra adott okot, hogy a jól hangzó currys, szezámmagos zöldségkrémlevestől és a kapros túróval göngyölt sertéskarajtól, amelyhez még balzsamecetes paradicsomsaláta is járt, annak ellenére nem tudott kollégánk jóllakni, hogy nem tartja magát nagyétkűnek.
Jó falat: nem egy nagy gasztroélmény (5 pont)
A Jó falat kínálata tartalmas, repertoárjukat a többi ételkiszállítóhoz képest a terjedelmes mennyiségű reformmenüikkel próbálják felturbózni. Ebben a kategóriában találjuk a laktózmentes ételeiket, a súlycsökkentős, vega fogásaikat és vannak reformsüteményeik is. A többi, hagyományos kategóriában is mindenhol szemléletes ikonnal jelölik, ha az étel tejmentes vagy gombát tartalmaz, vegetariánus, esetleg csípős. Feltűnően nagyon olcsón tudunk itt ebédhez jutni: az úgynevezett árfaló menü nincs 700 forint, de a nyugdíjas menü sem éri el a nyolcszázat.
Ha viszont túl olcsón rendelünk, akkor azért ne számítsunk túl nagy gasztroélményre sem, mert hát olcsó húsnak híg a leve, legalábbis az 1125 forintos zóna ebédtől nem voltunk elájulva. Ez “egy nem túl nagy és nem is túl látványos baconös csirkemellt takart almával, körtével, füstölt sajttal sütve, burgonyapürével”, illetve rétessel. Jó magyar szokáshoz híven, a húsból volt kevesebb, a köretből viszont kétszer is jól lakhattunk volna:
a csirke valóban zónaadag volt, vagy még annak is kicsi. Igaz, a krumplipürével nem fukarkodtak, az viszont íztelennek bizonyult. Ha nem lett volna a süti, akkor nagyon el kellett volna gondolkoznom, hogy mit szerezzek gyorsan, hogy jól is lakjak
- mondja a kollégánk.
A normál adag fokhagymakrémlevesünk és a rizibizivel körített rántott sertésmájunk sem nyerte el igazán a tetszésünket: "a leves elég hígra és sósra sikerült, és hálás lettem volna mellé egy kis pirított zsemlekockáért. A máj viszont sótlanul érkezett" - véleményezi egy másik kolléga, aki azt is hozzáteszi, hogy a rendelési procedúrával sem volt megelégedve: “miután kiválasztottam az ételt, megjelenik egy kis “Falataim” fül jobb oldalt, ha arra rákattintok, felugrik egy sáv alul, ahol a rendelésemet látom - itt viszont nem a nyílra kattintva tudok a kosárba lépni és fizetni (ahogy logikusnak tűnne), hanem ha valamelyik ételre kattintok. Hát erre csak sokadjára jöttem rá.”
Futottak még:
E-food: regisztrációs rémálom (5 pont)
Még meg sem kóstoltuk az E-food ételeit, de máris elment tőle a kedvünk, annyira körülményes volt innen ebédet rendelni. Kár érte, mert egyébként az E-food "csilliárd választási lehetőséggel" kínálja a fogyasztót, és tisztességes adagokat szállítottak ki nekünk még akkor is, amikor csak kis menüt kértünk.
Interfood: már megint a lecsókolbász (4,5 pont)
Az Interfood melletti érvként szól, hogy a hagyományos, világkonyhás, vegetariánus, diétás és fitnessételek fogyasztóin kívül még a paleodiéta kedvelői is megtalálhatják itt a számításaikat. Aki a paleót részesíti előnyben, az is legalább háromféle főétel közül tud választani, a menüjébe paleo levest és paleo desszertet is válogathat. Kész paleoparadicsom! Az oldalon itt is külön ikonokkal jelölik, ha a fogás vega vagy gombát tartalmaz.
Amivel viszont nem voltunk megelégedve, az az ételek nyújtotta unalmas ízélmény, amit “egy közepesen erős menzai minőséghez” hasonlítanánk, a betyárlevesben például alig volt valami, és az sem túl finom.
A levest itt is lecsókolbásszal próbálták feldobni – úgy tűnik, ez a rendelős helyek specialitása
- mondja a kollégánk, aki azért hozzfűzi, hogy nem volt ugyan nagyon rossz összességében az étel, "de ettünk már jobbat (menza szinten is).”
Yolofoodporn: drága, de legalább nem is jó (4,5 pont)
Hogy ne csak a klasszikus ételkiszállítóktól rendeljünk, megpróbálkoztunk egy kisebb céggel is, a Yolofoodpornnal, amely elsősorban azokat az embereket célozza meg, akik egy munkahelyi ebéd alkalmával sem akarnak lemondani a fine-dining élményről, izgalmas összetevőkkel egészséges ételeket szeretnének enni, stílusos tálalásban. Ennek megfelelően már az oldal is elegáns, többféle, jól hangzó menüből (Klasszik, Healthy&Diet, Fish, Sportkontroll, Green, Családi) lehet választani, és - kapaszkodjunk meg - papírzacskóban szállítják házhoz az ételt. Azonban kollégáinknak "a letisztultan szép és ígéretes dizájn sokszoros csalódást hozott". "
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
