Néhány hónappal ezelőtt különleges robotok jelentek meg a finnországi Tampere iskoláiban. Egy kísérlet részeként három bagolyalakú robotot állítottak munkába, amelyek a matematikaoktatást segítik, a negyedik − több nyelven beszélő, humanoid − robotot pedig a nyelvórákon vetik be. A modern „tanársegédek” felmérik a diákok képességeit, és ehhez mérten adnak nekik feladatokat. Türelmesen válaszolnak minden kérdésre, és felismerik, ha egy gyerek tanulási nehézségekkel küzd, a problémát pedig jelzik a valódi tanároknak.

Az amerikai University of Wisconsin-Madison kutatói olyan robottal kísérleteznek, amelyek nemcsak a tanításban, hanem a diákok fegyelmezésében is segítheti majd a pedagógusokat, míg egy kínai középiskola azzal került be a hírekbe, hogy a tantermekben „intelligens magatartás-irányítási rendszerrel” rögzíti és elemzi a tanulók arckifejezését és mozgását. Az adatokból kiderül, valóban figyelnek-e a diákok a tananyagot magyarázó pedagógusokra, akiket azonnal riaszt a rendszer, mihelyst az osztály egy része „elbambul”. Ezek az iskolai kísérletek is jól mutatják:

a negyedik ipari forradalom már az iskolák kapuján dörömböl.

Ma még kevés osztályteremben segítik ugyan a tanulást robotok, de a fejlesztők világszerte a gépi tutorok tökéletesítésén dolgoznak.

Magyar oktatórobotok

Egyelőre csak kísérleti jelleggel, de Magyarországon is alkalmaznak már oktatórobotokat. Az Alpha 1 Pro nevű magyar fejlesztésű humanoid robottal − amelyből az összes megyei rendőrkapitányság beszerzett egyet-egyet − például elsősorban balesetmegelőzési foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek.

Orbán Szabolcs, a 40 centiméteres humanoid egyik atyja azt mondja, az Alpha 1 Prót gyakorlatilag bármilyen területen be lehet vetni, már 8-10 éves, programozói tudással nem rendelkező gyerekek is használhatják, így ismerkedve a mesterséges intelligenciával. Szerinte egyébként nem csak az iskolákban veszik majd hasznát, kiválóan meg fog majd felelni akár recepciós, akár betegirányító vagy mondjuk repülőtéri információs robotként.

Nem ez az első ilyen kísérlet itthon. Néhány éve egyetemisták hozták létre a Codie nevű lánctalpas robot prototípusát, amely játékosan segített a gyerekeknek elsajátítani a programozás alapjait. A diákok egy mobilalkalmazáson keresztül vezérelhették a robotot (amely a cég csődje miatt tömegekhez végül nem jutott el), méghozzá egy egyedileg fejlesztett programnyelv használatával, így nemcsak konkrét programozási ismereteket szerezhettek, hanem a logikus gondolkodást és problémamegoldási képességüket is fejleszthették.

Jó pedagógus-e egy robot?

De vajon a tanároknak félteniük kell-e a munkájukat? A népszerű willrobotstakemyjob.com oldalon bárki megnézheti, az előrejelzések és kutatások alapján mennyi esély van arra, hogy a munkakörét gépek veszik át a jövőben. Annak, hogy a pedagógusok munkáját a jövőben robotok fogják végezni, egészen kicsi az esélye, alig egy százalék − derül ki az oldal adataiból.

Arra ugyanis egyelőre nincs válasz, hogy vajon igazi pedagógussá tud-e válni egy gép. Ez Orbán Szabolcs szerint is nagy kérdés, azok az emberi tulajdonságok és érzések, amelyek elengedhetetlenek egy pedagógus számára, nem biztos, hogy kódolhatók. Rose Luckin, a University College London professzora szerint elképzelhető, hogy az ember soha nem tud majd olyan robotot készíteni, amely teljesen helyettesítheti a „hús-vér” pedagógusokat. Az oktatás digitális átalakulásával foglalkozó szakember szerint egyelőre egy robot sem tud annyiféle feladatot ellátni, mint egy tanár, és annyiféle képességgel, készséggel sem rendelkezik, amennyi a pedagógiai munkához kell.

Akkor mire jó? 

Ha a tanárokat egyelőre nem is helyettesíthetik a robotok, segíthetik a munkájukat. Egyelőre elsősorban olyan feladatok ellátására képesek, amelyeket ma már könnyen lehet automatizálni − bevált segítség többek között a tanulók előrehaladását nyomon követő rendszer. A gép a tanulók jegyeit és hiányzásait folyamatosan lekérdezi, és jelzést ad a tanárnak, ha valamilyen komolyabb változást érzékel. Ennél még kifinomultabb a szisztéma, ha ezeket az adatokat valamilyen külső értékkel − például a diákok teljesítményének országos átlagával − méri össze. Van, ahol már a dolgozatjavításban is robotok segítenek, ráadásul − mint arról Martin Ford ír a Robotok kora című kötetében − már nemcsak a feleletválasztós teszteket tudják értékelni, hanem akár egyetemi esszéket is. Ez pedig javíthat az oktatás minőségén. Ha a gép megoldja majd azokat a feladatokat, amelyek ma még a tanítástól veszik el az időt, a pedagógusok többet tudnak foglalkozni a gyerekekkel − több lehetőség lesz a beszélgetésre, jobban tudnak majd fókuszálni arra, milyen problémákkal küzdenek a diákok, mivel érdemes a leginkább foglalkozni.

Túry Gergely

Persze − hívják fel a figyelmet szakemberek − a robotok alkalmazásának csak akkor van értelme és hatása, ha beépítik a tanítási-tanulási folyamatba, és nem egyszerűen jópofa eszközként mutogatják az osztályteremben. Vagyis ugyanaz a helyzet, mint az interaktív táblákkal vagy az okostelefonokkal: akkor hasznosak igazán az iskolai munkában, ha kitaláljuk végre, mire is szeretnénk használni ezeket az eszközöket. És ez nem kis feladat: egyelőre feloldhatatlan ellentmondás, hogy a „digitális bevándorlók” közé tartozó pedagógusoknak kellene felkészíteniük a „digitális bennszülött”, vagyis a digitális világot már kisgyermekkoruktól ismerő diákokat a negyedik ipari forradalom kihívásaira, amelynek központi fogalma éppen a mesterséges intelligencia. És vajon mi a legnyomósabb érv amellett, hogy igen gyorsan el kell gondolkodni azon, hogyan érdemes robotasszisztenseket alkalmazni az iskolákban? Ma már egyetlen olyan diák sem ül az osztálytermekben, aki néhány évtized múlva nem találkozik majd robotokkal a leendő munkahelyén. A gyerekeket pedig fel kell készíteni erre a helyzetre: digitális írástudásra is szükségük van, ennek oktatása pedig leginkább az iskola feladata.

A cikk eredetileg a HVG Campus Plusz kiadványában jelent meg.