Október van, tehát megindult a poloskainvázió. A közösségi oldalakat és a videómegosztókat is ugyanúgy kezdik ellepni a poloskás posztok, mint maguk a poloskák a lakásainkat. 

Vétek Gábor, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszékének docense szerint ez most már így is lesz, miután 2013 ősze óta egyre nagyobb számban lepik el az országot a vándorpoloskák (zöld) és az ázsiai márványpoloska (barna) egyedei.

Ezek invazív fajok, a kereskedelem közvetítésével jutottak el hozzánk, és azóta élnek, mint Marci Hevesen. Mint arról már korábban is írtunk, abszolút károsak, sokféle növényfélét fogyasztanak, kárt okoznak a mezőgazdaságban, ugyanakkor nem nagyon táplálkoznak velük állatok, tehát nincs rendes természetes ellenségük.

Irtásukra is igyekeznek mindenféle módszerrel kísérletezni, de eddig nem sikerült ilyet kitalálni, pedig régóta próbálkoznak ilyenekkel. Ilyenkor ősszel behúzódnak melegebb helyekre, ezért jönnek be hozzánk, és gyűlnek össze különböző helyeken, megrémítve sokakat.

Pedig, mondják a szakértők, a poloskák nem bántanak, nem veszélyesek, nem jelentenek egészségügyi veszélyt (ellentétben az ágyi poloskával) csak kellemetlenek, ahogy elhúznak a fejünk mellett zümmögve, esetenként leszállnak rá vagy a ruhánkra. (Ha meg megfogjuk őket, a bűzmirigyükkel tesznek arról, hogy ne szeressük meg őket.) Otthon a hagyományos rovarirtószerek használnak ellenük, de olyan helyekre is behúzódnak, ahol nem gondolnánk. Persze a behúzódás sem csodaszer nekik: ha túl meleg van a lakásban, kiszáradhatnak, ha túl hideg, kihűlhetnek. De a mínuszoknál persze sokkal jobb eséllyel élnek túl.

És most már hozzá kell szoknunk: október második felétől megjelennek, kopogtatnak.