„Ha mások rám néznek, nem egy megbízható, szelíd embert látnak”
Magyarország sosem fog felnőni ahhoz, hogy aki más, mint az átlag, azt ne bámulják vagy bántsák állandóan – mondja Fazekas Ferenc, akinek a bámulásról és a bántásról is első kézből vannak élményei. Az orosházi Vasembernek ugyanis több mint kétszáz piercingje van: alig van olyan része az arcának, amit nem fed testékszer vagy tetoválás, és bár néha utánaköpnek az utcán, ő így látja magát szépnek: „Én nem akarok úgy meghalni, hogy eltűnök a színről, aztán vége. Nyomot akarok hagyni.”
Szokták mondani, hogy a testmódosítók beleroppantak valamibe, és maszkot viselnek: ebben nem hiszek.
Fazekas Ferenc azt szeretné, hogy úgy fogadják el, ahogy van. Mert ő csak így tudja elfogadni magát. A belső meggyőződés és a külső reakciók közötti szakadék azonban néha nagyon mély tud lenni. Fazekas Ferenc ugyanis testmódosító, ő maga alakította úgy a külső megjelenését, hogy aztán ráragadjon a Vasember név.
Élvezem, ha kiakadnak az emberek, mert ilyenkor kibukik a monotonitás: felkelnek, dolgoznak, alszanak, és ennyi, más nem lehet
– mondja. Ő márpedig valami mást akart. „Mikor kijöttem a nyolcadik osztályból, akkor kezdődött a nagy Depeche Mode-korszak. Először kopasz lettem, mindig is imádtam az extrém dolgokat. A rendszerváltás után bejött a kábeltévé meg az internet, ott találkoztam először a testmódosítók világával, és azonnal beszippantott” – emlékszik vissza a kezdetekre.
Fazekas egy piercinggel kezdte, aztán annyira megtetszett neki, hogy rögtön be is szúrt még mellé ötöt-tízet. „Persze általában úgy történik ez, hogy egy bizonyos kor után vége a lázadásnak, és menni kell tovább, meg kell komolyodni. Én komoly vagyok, felnőttem a feladatokhoz, de úgy akarok élni, ahogy nekem tetszik. Idősebb emberek szokták kérdezni a boltokban állva, hogy jaj, már hatvan körül vagyok, felvehetem ezt a ruhát vajon? Nálam ilyen nincs. Ha szoknyában akarok holnap dolgozni, akkor szoknyában fogok.” Az öntörvényűsége tehát azonnal átjön.
Mi mindenre voltak hajlandóak az emberek a rendszerváltás után azért, hogy megéljenek, hogy kitűnjenek, hogy boldoguljanak? Erre a kérdésre keresi a választ a Spektrum Volt egyszer egy vadkelet – Emir Kusturicával című ötrészes tévésorozata, amelynek főszerkesztője Hadas Krisztina, producere Máté Krisztina. Az új sorozat epizódjai csütörtök esténként 10 órától kerülnek adásba. A harmadik epizód egy részletét ide kattintva megnézheti. |
Apa így látja magát szépnek
Az Orosházán élő, közmunkásként dolgozó, tizenhét éves fiát egyedül nevelő férfi azt mondja, extrém külsejével semmi más célja nincs, csak hogy jól érezze magát benne, valamint hogy még csak hasonló párja se legyen a világban. Olyan helyekre szúrja a piercingeket, ahová szerinte más nem merné: korábban szemtetoválást és szarvat is akart, de az akkora divat lett, hogy inkább letett róla.
„Hiába tartanak undorítónak, én így látom magam szépnek. Ha most felajánlanák, hogy elölről kezdhetek mindent, és leszednék rólam az összes cuccot, még a tetoválásokat is, akkor is ugyanezt csinálnám.
Persze, voltak olyan partnereim, akik megkértek, hogy vegyek ki mindent, de senki kedvéért nem tenném meg. Mondjuk, ha egyszer azt mondaná a fiam, hogy szégyell, lehet, hogy átgondolnám.” Fazekasnak a fia a mindene, mindig is szeretett volna apa lenni. „Amikor elváltunk a volt feleségemmel, nagyon féltem, hogy elvesztem a fiamat. Teljesen kikészültem, segítségre volt szükségem, mert egy hétig nálam volt, egy hétig az anyjánál. Mikor visszavittem vasárnap, és hazajöttem az üres házba, majdnem megbolondultam. Úgy hagytam az ágyát is, ahogy reggel kikelt belőle, és nem nyúltam hozzá, amíg nem jött vissza.”
Fazekas Ferenc mindig kérdezte a fiától, amikor még kicsi volt, hogy nem bántják-e az oviban miatta, vagy szégyelli-e. A fia mindig nemleges választ adott, de előfordul, hogy az utcán megszólják őket a járókelők. „Mindig hallom, hogy hú, szegény gyerek, milyen apja van. Mikor kicsi volt, növesztettük a haját, meg kapott egy fülbevalót. Gondoltuk, hátha ez az irány neki is tetszik majd, de mostanra teljesen kiforrta magát. Nincs piercingje, egy sem, és már nem is engedném, ha akarná sem. Érzékeny fiú, nem való ez neki, és nem is szeretném, hogy ezen az úton jöjjön, legyen csak önmaga. Mikor először vittem az iskolába beíratni és megláttak, volt egy kis döbbenet, de azért csak itt lakom 47 éve, így nem egy nagy érvágás bemenni mondjuk egy szülői értekezletre.”
A válóperére viszont nem ment el, nem akart hétvégi apa lenni. A fia aztán eldöntötte, hogy vele akar élni, így most egyedül neveli. „Szakgimnáziumba jár, szakács akar lenni, jó tanuló. Szépen elvagyunk ketten. Mosok, vasalok, takarítok, szeretjük a rendet, egyedül a főzéssel van gondom, de azt szerencsére megoldja a fiam.”
Instant kényelmetlenség
Amikor egyébként megszületett a fia, Fazekas Ferenc kivette az össze piercingjét, de azt mondja, úgy érezte, megbolondul, mert képtelen tőlük megszabadulni. Nem mintha ne jelentene gondot az együttélés a testékszereivel. „Nekem is rossz, mikor úgy kelek fel, hogy beleakadok a lepedőbe, a nyári porról, a mosdásról meg a borotválkozásról már ne is beszéljünk. Van egy saját kis módszerem, többféle ollóval vágom a szakállamat, de már megszoktam. Majdnem egy óra a fertőtlenítés. Az ember általában arra törekszik, hogy minél kényelmesebben éljen, de én saját magamat kevertem ebbe. De vannak balesetek is bőven, egyszer léptem le a padlásról és beleakadtam egy drótba, képzelheted. A kórházban is jól ismernek, mindig kérdezik, na, mibe akadtál már bele?”
Ennél elvontabb problémákkal is meg kellett azonban birkóznia a kinézete miatt. Például azzal, hogy nem akart magányos lenni, de az ismerkedést nem könnyítette meg a teste.
Sosem az volt a baj, hogy milyen ember vagyok, vagy hány éves, hanem az, hogy velem nem lehet kimenni az utcára, vagy elmenni egy normális helyre. Mindig háborúztam a szülőkkel. Tudom, hogy ha az emberek rám néznek, nem egy megbízható, szelíd embert látnak, az első, ami beugrik rólam az, hogy az utcán élek vagy kukázok.
A szüleinek sem volt könnyű elfogadni a fiukat. Ha az édesanyja a róla készült korábbi képeket nézegeti, mindig nagyon bántja, hogy már soha nem fogja látni a fia arcát. „Itt, Orosházán már nem kapok annyi hideget-meleget, mint korábban, bár persze előfordul, hogy köpnek egyet, vagy azt mondják rám, undorító. Vicces, mennyire megfordult a helyzet, általában a fiatalok röhögnek ki, az idősebbek meg haverkodnak, mert már ismernek. Kivéve az ovisokat, ők mindig köszönnek, hogy szia, Vasember!. Akik eddig átmentek az utca túloldalára, ha jöttem velük szemben, most már megkérdezik, hogy vagyok. Szerintem látják, hogy bár kaptam az ívet, nem adtam fel. Tíz évvel ezelőtt még senki udvarára nem mehettem be, most már orvosok, ügyvédek kertjét csinálom, azt hiszem, megbecsülnek azért, hogy keményen dolgozom, és megbízható vagyok.”
A férfi eredeti szakmáját tekintve kőműves, de tizenöt éve, amikor a kezébe került egy olló, rájött, hogy játszi könnyedséggel tud bármilyen formát kivágni. Tíz évig dolgozott egy kertészetben, de azt mondja, nem érezte jól magát: most direkt kéri a munkaügyön, hogy ne közvetítsék ki sehová, neki tökéletesen megfelel a közmunka addig, amíg a fiának mindent meg tud adni.
Bámulnak és bántanak
„Mindig hidegen hagyott, hogy mások mit szólnak, pedig alapvetően nagyon lelkis vagyok. Ha nézünk egy filmet, vagy ilyesmi, pillanatok alatt elbőgöm magam. Engem egyedül a fiamon keresztül lehet megfogni, ha őt bántanák, én is rosszul lennék” – mondja Fazekas, aki szerint Magyarország sosem fog felnőni ahhoz, hogy aki egy kicsit vagy nagyon más, mint az átlag, azt ne bámulják vagy bántsák állandóan.
Fazekas szerint sokan azért nem merik elkezdeni a testmódosítást, mert onnantól teljesen elvágják magukat. „Nálam jobban ezt senki nem tudja, nem lesz párja, meg munkája sem, teljesen kirekesztett lesz. Mint én. Engem nagyon bánt ez belül, hidd el, az egész életem egy harc, de nem akarok változtatni. És az sem igaz, hogy így akarnám elriasztani magamtól az embereket, én nagyon szeretek haverkodni, ismerkedni, szeretném, ha végre lenne egy párom. De annak így kell elfogadnia engem.”
Fazekas Ferenc addig szeretné folytatni a testékszerek gyűjtögetését, amíg csak életben van, bár nem tudja, idősebb korában hogyan fog viselkedni a bőre ennyi fémtől.
Barátom a helyi boncmester. Mondtam neki, hogy ha halálom után egy piercinget is kivesz, visszajövök!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
