Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
| Baracskay Angéla - névjegy |
"Oda vagyok a téli alapanyagokért: a cékla, csicsóka, sütőtök és paszternák a kedvenc desszert alapanyagaim” – mondja a 34 éves cukrász séf. Kárpátalján született, de már Budapesten, a Kodály köröndnél nőtt fel, mint „hazatérő magyar állampolgár”. Édesanyja az egykori Határon Túli Magyarok Hivatalának főtanácsosa volt, most egy önkormányzatnál dolgozik, édesapja korábban a Dunaferr egyik igazgatója volt. Formatervezőnek készült, mégis a Budapesti Műszaki Egyetemet szerzett közgazdász oklevelet, majd egyet a vendéglátóipari és az általános vállalkozási főiskolán is, miközben megállíthatatlanul gyűjtötte a szakácskönyveket. Már 12 évesen is Jamie Oliver könyveit kérte „szülinapra, névnapra, a jó bizonyítványért és a Jézuskától is”, és egyre inkább a szenvedélyévé vált a főzés. 23 évesen, a barátnői unszolására jelentkezett egy televíziós főzőműsorba. „Ott határoztam el, hogy én is szakács leszek.” Fél év múlva, 2009-ben már megkapta első állásajánlatát a balatonszemesi Kistücsök étterembe, ahol a desszert „pályát” és szabad kezet kapott. „Még nem volt cukrász végzettségem, de két hét után már az én desszertjeim kerültek ki az asztalokra”. Az első – amit ma már megmosolyog – a balzsamecetes málnafagyi volt bazsalikomos túróalagúttal. „Akkor lettem cukrász, és azóta is nagyon álomszerű, ami velem történik.” Fazekas István Szabadidejében kerámiázik, olvas, és nagyon sokat rajzol, a desszertjeit is mindig megfesti. Érdligeten él, két kutyájával egyedülálló nőként első kislányát várja. |
HVG: Novák Katalin családügyi államtitkár szerint egyedülállónak nincs joga ahhoz, hogy gyereke legyen. Őt idézve: hogy képzeli ezt?
Baracskay Angéla: Egy kisebb csoda van a pocakomban. Nyolc évig voltam házas és két nőgyógyászati problémával diagnosztizáltak. Az orvosok azt mondták, talán a lombikra van esélyesem, de arra sem sok. Tavaly a negyvenéves férjem lecserélt egy húszéves fogszabályzós kislányra, pontosan egy évvel később tudtam meg, hogy terhes vagyok egy futó kapcsolat után, valakitől, aki átvert. Ez a baba nagyon akart jönni és én ebben hiszek, nem abban, hogy valaki megmondja, mi a jó. Azért nem leszek együtt senkivel, mert a társadalom elvárja. Nyilván többet is vállaltam, hogy mindene meglegyen és magamra is sokkal jobban vigyázok. Az egész lakás post-it-ekkel van tele, hogy mikor milyen lépés következik. Tervezek, és hangolódok, hogy a legjobb anyukája lehessek a kicsinek.
HVG: Cukrásznak is elszánt. Egy interjúban olvastam, hogy az alapanyagok közül a csicsóka áll a legközelebb a személyiségéhez. Erről nem kifejezetten a sütemény jut az ember eszébe. Ön mit lát ebben?
B. A.: A csicsóka például abszolút gesztenye ízű, miért ne tehetném édességekbe? És amúgy nagyon magas a cukor- és a keményítő tartalma. De nem csak a csicsókát, általában a téli alapanyagokat és a különleges dolgokat szeretem. Szezonban például a spárga és a fenyőrügy is állandó szereplő nálam.
Fazekas István
HVG: Hogyan találja ki, hogy miből lesz desszert?
B. A.: Ez olyan, mint a szerelem, ha meg tudod magyarázni, akkor már régen rossz.
HVG: Nyakunkon van a karácsony, ön erre az alakomra is beújít valamit, vagy vannak azért jól bevált receptjei is?
B. A.: A MÁK-ban már a konyhán is szól a karácsonyi zene és puszedli, tojáslikőr, mézeskalács is készül. Mivel többet vagyok az étteremben, inkább ott élem ki magam. Otthon még nem kapott el a karácsonyi láz, de bejglit majd sütök. Egyébként általában otthon inkább főzök. De most, hogy megváltozik az életem, talán ez is más lesz: tervezem, hogy elindítom a saját Youtube-csatornámat, hogy azon keresztül adjam át mindazt, amit tudok, ami felhalmozódott bennem az évek során.
HVG: Cukrászként amúgy nagyon édesszájú?
B. A.: Öt hónappal ezelőtt még nem voltam, ma már mindennap kell ennem kakaós csigát. Sajnos tejfehérje érzékeny vagyok, igy semmilyen tejterméket nem eszem. Kivéve, ha Michelin csillagos étteremben járok, mert ott akkor is kikérem a desszertet, bármilyen viszketés vagy hasgörcs lesz is a vége, mert ez a munkám része.
Fazekas István
HVG: Az éttermek világa igencsak férfias. Nőként hogyan lehet itt érvényesülni?
B. A.: Onnan lehet észrevenni, hogy nő vagyok, hogy mindenki a fejemre nő, kevéssé vagyok képes pitbullá válni, inkább tyúkanyó leszek. Nem tekintenek nőnek a konyhán, de ez sosem volt probléma, szóltam volna, ha nem bírom el például a cukros zsákot.
HVG: A tanulópályát hűtőtakarítással kezdte. Innen is egyenes az út a főnökségig?
B. A.: Mindenki ezzel kezd. Oldja a belső feszültséget és takarítás közben elkezdesz figyelni. Így sokkal könnyebb a beilleszkedés, mintha azonnal bevágnának a dolgok közepébe.
HVG: Londonban irigylésre méltó karriert csinált. Miért hagyta ott?
B. A.: Reggel háromnegyed hatkor a sous séffel mi érkeztünk először, és hajnali háromig bent voltunk. Én ott két hónapig 1 órákat aludtam szabadnap nélkül. Mai napig nem értem, hogyan bírtam. Ez már nem önmegvalósítás. Ilyet soha többé nem akarok, ez nem az alázatról szól, robot vagy és beszűkül a tudatod. Ma már csak magamnak akarok megfelelni, nem másoknak.
HVG: Belülről nézve mi a legnagyobb különbség egy magyar, angol vagy izraeli profi konyha között?
B. A.: A felszerelés ugyanaz, a mentalitás más. Itthon elvárják a tekintélytiszteletet, ahelyett, hogy megdolgoznának érte.
HVG: Ne mondja, hogy pénzt is ugyanannyit lehet keresni.
B. A.: Ezt nem mondom. A legjobban Izraelben kerestem. Ráadásul nyolc órában, mert ott nincs dupla műszak. Be voltunk jelentve, naponta háromszor kaptunk enni, nem trükköztek a szabadságokkal sem. Egyszer akartam tovább bent maradni, hogy befejezzem a macaronokat, mire a séf rám kiabált, hogy azonnal menjek haza pihenni. Amikor legelőször hazajöttem, Sárközi Ákossal, a Michelin-csillagos Borkonyha séfjével futottam össze véletlenül, és meséltem neki arról, hogy mi van velem. Mire megkért, hogy az ő konyhájában ne meséljek erről soha, mert mindenki felmond. Ezen nevettünk, de egyszer itthon is válaszút elé fogunk állni.
HVG: Izraelben derült ki, hogy súlyos beteg. Hogyan lehet felállni egy olyan reggel után, amikor úgy ébredt, hogy nem érzi egyetlen tagját sem?
B. A.: Elmentem reggel a fürdőszobába, akkor éreztem, hogy nagy baj van. Merthogy nem éreztem semmit csípőtől lefelé. Kint azt mondták, hogy szklerózis multiplex. Nagyon megijedtem, aztán egy magyar neurológus kezébe kerültem, akinek mai napig végtelenül hálás vagyok, mert sok minden fejben dől el. Négy éve tünetmentes vagyok. Az az egy év pokol volt, láttam magam a tolókocsiban, de most már nem foglalkozom vele. Optimista vagyok. Ezt nem lehet másként kezelni, különben megbolondulna az ember.
HVG: A kritikát hogyan viseli? Mit szól, ha visszahozzák a desszertet?
B. A.: Még sosem jött vissza desszert. Amúgy nincsenek bennem egójátékok, nem én döntöm el, hogy mi a jó és mi nem. A vendég az ítész, és nem a kritikusok, vagy a kollégák. Amikor viszont kihívnak és megdicsérnek, akkor egészen nap madarat lehet velem fogatni.
HVG: Játszik már a gondolattal, hogy mi lesz, ha a gyereke is cukrász, netán séf akar lenni?
B. A.: Dehogyis. Az lesz, ami csak szeretne. Még nem játszom ilyen gondolatokkal. Egyelőre lépésről lépésre haladok, és megtanulom megélni a gyermekvárást. És átrendezni a jelenlegi életvitelem és megtalálni azt a rést, hogy a szakmában maradhassak, de már anyaként.
A portréinterjú a HVG 2018. december 13-i számában megjelent cikk bővebb változata.
