Van-e baj azzal, amit férfiasságnak gondolunk évszázados társadalmi tradíciók alapján? A Gillette ezt feszegette, amikor egy társadalmi üzenetet felvállaló reklámjában azt állította, van mérgező formája a maszkulinitásnak. Pszichológiai kutatások az üzenet lényegi elemével egyetértenek, az mégis nagy vitát váltott ki. A Gillette reklámja amellett, hogy borotvákat akart eladni a fogyasztóknak, a „jó férfi” ismérveit is népszerűsíteni próbálta. Persze kérdés, hogy mit jelent a jó férfi és a jó férfiasság. A reklám azt próbálta meg elmagyarázni, hogy a szexista, fizikailag és mentálisan fölényeskedő, kötekedő mentalitásnak nem sok köze van a „férfiasan tökéleteshez”. „A fiúk már csak ilyenek” legyintéssel pedig nem szabad a következő generációk sorsát megpecsételni – mert a fiúk ennél többet érdemelnek.

Ha a cél az volt, hogy beszéljenek róla, a cég ezt elérte. Más kérdés, hogy sokan ezt a felháborodás hangján tették meg, a reakciókat visszafejtve pedig abból indultak ki, hogy a reklám egyenlőségjelet tett a hagyományos férfiasság és a férfiak közé, és ebből azt a következtést vonták le, hogy a hagyományos férfiasság kritikája tulajdonképpen a férfiak elleni támadás. Újságcikkek jelentek meg azzal a felütéssel, hogy a férfiasság nem betegség, férfiak tömegei szólítottak fel a borotvagyár bojkottjára – mintha csak azt sugallták volna, hogy márpedig a szexuális zaklatás és az erőszakoskodás lényegi eleme lenne a nemi identitásuknak.

A feminizmus egyik gyakran ismételt tézise, hogy a hagyományos társadalmi nemi szerepek ártanak a nőknek, leginkább azért, mert beszűkítik a választásaikat, az anyagi mozgásterüket, a döntéshozói hatáskörüket, és úgy általában másodrangú szerepre kárhoztatja őket.

Most egy szakmai testület, az Amerikai Pszichológusok Szövetsége (APA) vezette le, hogy a hagyományos nemi szerepek és a maszkulinitás hagyományos ideológiája a férfiakra is káros, korlátozza őket a pszichológiai fejlődésben és árthat a mentális és testi egészségüknek. Az APA 127 éves története során először adott ki olyan irányelveket a pszichológusoknak, amelyek kifejezetten a férfiak és a fiúk problémáira fókuszálnak. (2007-ben már megjelent egy jelentésük, amely a nők és lányok mentális egészségével és az ehhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozott, ezeket az irányelveket frissíteni fogják)

A dokumentum vezérfonala, hogy a férfiakkal szembeni hagyományos szerepelvárások ártanak a férfiaknak – és másoknak is. A hagyományos maszkulinitás az APA meghatározása szerint olyan minták együttállását jelenti, amelyek elutasítják a nőies jegyeket, a gyengeség látszatát, dicsőítik a teljesítményt, a kockázatvállalást és az erőszakot. Mindemellett a hagyományos maszkulinitás ideológiája sok ponton kapcsolódik a homofóbiához, a szexuális zaklatáshoz, a nőgyűlölethez és a bullyinghoz. Az APA szerint azért fontos kiemelni ezeket a jellemzőket, mert egészségtelenek lehetnek a férfiak számára.

AFP

Hogy a férfiak pszichéjére melyik sztereotípia a legkárosabb? Szél Dávid pszichológus szerint – aki a weboldalán úgy mutatkozik be, hogy a szakmájában és magánemberként is a nők/anyák egyenjogúságának, a férfiak/apák emancipációjának elkötelezett híve – egyértelműen az érzelmek kommunikációjának a hiánya, de második helyen holtversenyben nevezi meg az erő és a sebezhetetlenség elvárását, illetve azokat a sztereotípiákat, amelyek a családi életben való részvételre vonatkoznak.

Erre az amerikai szakértők is utalnak: az irányelvek közlésekor hangsúlyozták, hogy miközben a férfiak megpróbálnak felnőni ezekhez a férfiassági ideálokhoz, gyakran épp emiatt nem kérnek segítséget, amikor pedig szükségük lenne rá – hiszen erősnek, azaz férfiasnak kell mutatkozniuk. Ennek az egyik következménye, hogy ritkábban diagnosztizálják őket depresszióval – hiszen el sem mennek a pszichológushoz –, mint ahogy az öngyilkosság is háromszor gyakoribb náluk, mint a nőknél.

De nemcsak az öngyilkosság jelent veszélyt rájuk, szinte minden korcsoportban magasabb a halálozási arány a fiúknál és a férfiaknál, mint a lányoknál és a nőknél – emlékeztet – és figyelmeztet – az APA. Ezt részben magyarázza például, hogy társadalmilag, kulturálisan támogatjuk, sőt bátorítjuk kockázatvállalást, a férfiasság bizonyítékának tekintjük, ha valaki vakmerő – legyen szó szexről vagy háborúról. Az APA szerint a hagyományos maszkulinitás nagyra értékeli az erőszakot, ami részben szerepet játszik például abban, hogy az erőszakos bűncselekmények 90 százalékát férfiak követik el. De a kockázatvállalás és az agresszivitás együttese azt is jelenti, hogy a férfiak aránytalanul nagy mértékben áldozatai is az erőszaknak.

Nem is szólva arról, hogy a hagyományos férfiassághoz kötődő elvárások különösen károsak azokra nézve, akik nem felelnek meg ezeknek a sztereotípiáknak: a férfiatlannak látszó férfiak szintén komoly pszichológiai kockázatoknak vannak kitéve.

via GIPHY

A fiúk nem sírnak

Hogy a tudományosan is alátámasztott összefüggések ellenére miért esik még mindig nehezünkre a férfiasság sztereotípiájához negatív következményeket kötni? Szél Dávid szerint azért, mert végtelenül macsó kultúrában élünk. „Magyarország kifejezetten az, de az Egyesült Államok sem panaszkodhat.

A férfiak nem sírnak, ami velük történik, az katonadolog, mi nem hibázunk, sebezhetetlenek és sérthetetlenek vagyunk. Ez is szexizmus, ez is nagyon káros, még ha olykor olyannak is tűnik, mintha jó lenne ezekkel azonosulni.

Vagyis a kutatások arra mutatnak, hogy a szexizmus nemcsak a nőkre van negatív hatással, hanem a férfiakra is. „És bár a nők sokkal jobban ki vannak téve a szexizmusnak – mondja Szél Dávid –, a férfiakat érintő jóindulatú szexizmussal (erősek vagyunk, mindent megoldunk stb.) olyan erős privilégiumok járnak, amelyekről talán még nehezebb lemondani, mint a női privilégiumokról. Nagyon kevés olyan színészt ismerünk, aki csak olyan filmben hajlandó szerepelni, amelyért ugyannyit kap, mint a női főszereplő. De hány ilyen orvost, ügyvédet, felső vezetőt, fodrászt, péket ismerünk? Melyik férfi mondana le önként az üzleti hierarchiában történő, a nőknél gyorsabb előrementelről? És ez még csak a privilégiumok egy csekély hányada.”

via GIPHY

Nemcsak a Gillette hatásvadász reklámja miatt volt nagy a felháborodás, hanem az APA tudományosan körbebástyázott irányelvei miatt is, a szervezet ezért úgy érezte, jobb, ha kiad egy pontosító nyilatkozatot arról, hogy mit is ért a „hagyományos férfiasság” alatt. Így aztán elmagyarázták, hogy a kifejezést a férfiak problémáival foglalkozó kutatók és szakértők használják a maszkulinitás olyan negatív aspektusainak a gyűjtőfogalmaként, mint az erőszak, az elnyomás vagy az érzelmek elfojtása. Az irányelvek tulajdonképpen eszközök a férfiakat és fiúkat kezelő, mentális egészséggel foglalkozó szakemberek számára, az üzenet pedig az, hogy a merev normákon túl is megélhetik a férfiasságukat. Nem utolsó szempont az sem, hogy ezeknek a normáknak a fellazításával talán több fiú és férfi kér és kap majd segítséget, ha szüksége van rá.

Szakmailag bármennyire is indokoltnak tűnik a toxikus maszkulinitás kibeszélése társadalmi és egyéni szinten is, Szél Dávid egyelőre nem sok esélyt lát arra, hogy ez Magyarországon is megtörténik:

Már a gender szót is csak émelyegve-fuldokolva tudja kimondani a politikai vezetés, a feminizmus sokszor még az értelmiség számára is szitokszó, feminista férfi nem létezik, a feminista nők pedig szőrös hónaljú, agresszív, leszbikus, talán nem is nők gyülekezete. Messze van még a közbeszédből a toxic masculinity elterjedése

– mondja.

Miközben szükség lenne rá, hogy szóba kerüljön, mivel a következményeivel együtt kell élnünk. A pszichológus azt mondja, neki is egyre több férfi kliense van, aki nem fér hozzá az érzelmeihez, érzéseihez, és úgy gondolja, nem vállalhatja őket. „És hát nem titok, a saját érzéseimhez sem mindig könnyű hozzáférni, vagy ha hozzájuk is férek, az már egy következő akadály, hogy meg is merjem őket élni. És egyre több olyan női kliensem van, ahol kifejezetten probléma az, hogy a férje, párja nem tud megnyílni előtte. Persze ez sokszor saját maga előtt is probléma.”

Szél Dávid ezért is tartja hasznosnak az Amerikai Pszichológiai Társaság iránymutatását – megjegyezve, hogy a dokumentum rengeteg kutatáson alapul, az összesen 36 oldalból tíz oldalt tesznek ki a felhasznált források. „Ami pedig a hatást illeti, a szemléleten mindenképp változtat” – mondja a szakember. Szél Dávid szerint már az nagyon hasznos, hogy a dokumentum rögtön az elején rendbe tesz olyan fogalmakat, mint a gender, a nemi szerepkonfliktusok, a genderrel kapcsolatos elfogultság vagy a privilégiumok.

Ugyanakkor hozzáteszi, „bár igaz, hogy a fiúk és férfiak is sok esetben szenvednek a szerepelvárásoktól, de szerintem legalább ilyen fontos lenne, hogy az APA kijöjjön olyan irányelvekkel, amely nem megkülönbözteti a két nemet, hanem megpróbálja közelíteni őket egymáshoz. Az akkora különbséget, amekkora Magyarországon van, ugyanis mi magunk hozzuk létre, és ez alól a pszichológus sem kivétel, és ezen az sem biztos, hogy ez a dokumentum segít.”

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: