szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?

A Netflix Oscar-díjas rövid dokumentumfilmje, a Period. End of Sentence a menstruációról szól. De ennél is fontosabb, hogy tisztelgés a nők előtt.

Oscar 2019
Idén nem szoríthattunk magyar jelöltért a filmes világ legnagyobb eseményén. A díjátadás egy kisebb botrány után műsorvezető nélkül zajlott, a legjobb film kategóriában a Zöld könyv nyert, de tarolt a Bohém rapszódia és a Roma is. Ebben a cikksorozatban megtalál mindent, amit a 2019-es Oscar-díjról tudni kell.
Friss cikkek a témában

Nem azért sírok, mert menstruálok, vagy ilyesmi. Csak hát, hihetetlen, hogy egy menstruációról szóló film Oscart nyert

– idézte fel boldogan a jól ismert sztereotípiát a legjobb rövid dokumentumfilm Oscarját elnyerő Period. End of Sentence című film rendezője, Rayka Zehtabchi a köszönőbeszédében. Csakhogy míg sokan szitokszóként és sértésként használják az utalást arra a természetes folyamatra, amely az emberiség felének a testében hónapról hónapra végbemegy – ismerős lehet a na, mi van, menstruálsz? fordulat, és egyéb sztereotípiák –, addig a Period. a nők erejére koncentrál, és alig fél órában egy indiai kisvárosban élők közösség történetén keresztül egy egész társadalmi, kulturális problémát jár körül. (A film címe többszörös szójáték: a period angolul menstruációt és pontot – mármint írásjelet – is jelent, az end of sentence pedig egyszerre jelenti a mondat végét és az ítélet végét. Vagyis az üzenet valami olyasmi, hogy a menstruáció ne legyen büntetés.)

Persze ez a megközelítés is sok volt az amerikai filmakadémia néhány tagjának. A Hollywood Reporter kiszivárogtatta, hogy a testület egy meg nem nevezett férfi tagja elismerte ugyan, hogy a film jó, de a témát undorítónak találta, ezért nem is volt hajlandó rá szavazni, és szerinte ebben az akadémia többi férfi tagja is egyetért, taszítónak és kényelmetlennek találják a kérdést. Az egyetértés mégsem lehetett olyan nagy, a Period ugyanis behúzta a rövid dokumentumfilm díját. 

A film stábja a győzelem pillanatában
©

Tény, hogy míg a hollywoodi filmek nem finomkodnak, ha vérről van szó (mint ahogy több más élettani folyamat és testnedv sem számít tabunak), mégis most először fordult elő, hogy egy Oscar-díjas alkotás a vért a menstruáció kontextusában mutatja be. Ne legyünk azért igazságtalanok, a menstruáció felbukkan a filmekben, de a legtöbbször vagy a hiánya miatt lesz fontos, hogy aztán egy vélt vagy valós teherbe esés adjon új fordulatot a történetnek, vagy alapanyaga annak az elhasznált és ma már tényleg unalmas poénnak, hogy a zavarban lévő férfirokon tampont próbál venni, mert a helyzet ezt kívánja. 

Kevesen merik azonban feltenni a kérdést, hogy honnan ez a zavar. A Period viszont pont innen indul.

Az indiai vidék nem kényezteti el a nőket, akik rögtön a film elején próbálnak megbirkózni azzal a kérdéssel, hogy a menstruációról és a nőiségről kialakult társadalmi, kulturális elképzelések miként befolyásolják az életüket. A hatás akkor lesz igazán elemi, amikor kiderül, hogy már a problémát nehezen tudják megfogalmazni, mert nincsenek rá szavaik, mert soha nem is próbálták kimondani. Szégyenkező félrenézésekből, kuncogásokból, félszavakból kell megérteni, hogy miről is van szó. A filmben megszólaló 40 éves nő teljesen zavarba jön, amikor megkérdezik tőle, mi a menstruáció. Egész életében azt gondolta ugyanis, hogy valami nincs rendben vele.

És bár a nők legalább tudják, hogy miről nem beszélnek, a filmben megszólaló férfiaknak még erről sincs fogalmuk, a filmesek kérdésére csak tippelgetnek, végül megegyeznek abban, hogy a menstruáció egy betegség, amely főként a nőket érinti. 

©

Ennél azért erősebb társadalmi elképzelések is léteznek erről az élettani folyamatról: a nőket sok helyen túl tisztátalannak tartják ahhoz, hogy menstruáció idején emberek közé menjenek, kiközösítés vár rájuk, és sokszor minden hónapban a túlélésért kell megküzdeniük. A menstruáció egy ilyen közegben stigma lesz, amely elfojtja a nők érvényesülési, boldogulási lehetőségeit. Egy olyan országról beszélünk, ahol a legfelsőbb bíróságnak kellett tavaly szeptemberben kimondania, hogy a termékeny korban lévő nők nem tisztátalanok, és ezért nem lehet kitiltani őket a templomokból.

Az Oscar-díjas dokumentumfilm egy Újdelhi közelében található faluba, Hapurba visz el, ahol a nők csendes forradalmat indítottak a menstruációs stigma ellen. Amikor a világ fejlett részén egy lány menstruál, a tünetektől függően talán egy napra kimarad az iskolából. Ezen a környéken azonban talán már soha nem is ül vissza az iskolapadba. És ez nagyrészt arra vezethető vissza, hogy nem állnak a rendelkezésükre a megfelelő higiéniai termékek. Az oktatás és a tisztasági betét között így szorosabb az összefüggés, mint gondolnánk. 

Felmérések szerint Indiában a nők mindössze 12 százaléka használ betétet. A többiek improvizálnak: régi rongyokat, fűrészport, leveleket, hamut használnak. És ezt is nagy titokban. A textilt például minden használat után alaposan ki kell mosniuk és meg kellene szárítaniuk, de mivel a szégyen miatt csak ritkán és titokban teszik, szinte garantáltan begyűjtenek egy bakteriális fertőzést. Indiában a lányok 23 százaléka kiesik az oktatási rendszerből, amikor menstruálni kezd, a női betegségek 70 százaléka mögött pedig a nem megfelelő menstruációs higiénia áll.

Ez a felismerés sokkolta Arunachalam Murugananthamot, a férfit, aki csak a feleségének akart jót, de egy egész forradalmat elindított a menstruációs higiénia terén, és az ő találmánya központi szerepet kap az Oscar-díjas dokumentumfilmben is. Muruganantham négy és fél évet áldozott arra, hogy létrehozzon egy gépet, amellyel olcsón, fenntartható módon és egyszerűen lehet tisztasági betéteket előállítani. A négy lépésből álló folyamatban egy darálóhoz hasonló gép először apró darabokra tépi a cellulózt, egy másik gép téglalap alakú formákba rendezi, az így előálló betéteket aztán textilbe tekerik, lezárják és fertőtlenítik. Ahogy a dokumentumfilmből is kiderül, a gépek kezelését mindössze egy óra alatt meg lehet tanulni. Muruganantham nemcsak betétekkel, hanem munkával is el akarta látni a nőket, az általa kitalált módszer így rendszerré állt össze. Egyfajta mikrogazdaság jön létre, amelyben a nők képesek eltartani magukat, miközben egy olyan terméket állítanak elő, amely megkönnyíti az életüket, és lehetőségeket nyit meg előttük.

Ebbe a rendszerbe csatlakozott be néhány kaliforniai diák, szülő és tanár. Közösségi finanszírozással ők gyűjtötték össze a pénzt a betétkészítő gépre és a dokumentumfilmre is, az ügyet így nemcsak helyben támogatták, hanem a filmnek köszönhetően megsokszorozták a téma hatósugarát.

©

Ez az egyszerű gép és a rajta előállított termék nemcsak fizikailag, hanem gazdaságilag és érzelmileg is felszabadítja a nőket, teret enged annak az erőnek, amely eddig is bennük volt, csak épp nem tudták megélni, hasznosítani, mert a társadalmi-kulturális környezetük – nevezzük patriarchátusnak, a film is ezt teszi – nem engedte. Nők szerte a világon a menopauzáig átlagosan nagyjából 3500 napot töltenek el azzal, hogy észrevehetetlenné tegyék a vérzésüket és a görcseiket. És ezzel magukat és az életüket is észrevehetetlenné teszik.

Ez a narratíva viszont a film 26 perce alatt átalakul: a szégyent és a titkolózást felváltja a tudás és a büszkeség. És egy új, a passzivitást felváltó identitás. Nem véletlenül dicsekszik el a film végén az egyik nő azzal, hogy a keresett pénzéből vett egy öltönyt a bátyjának, hiszen alapjáraton a férfiak vesznek ajándékot a nőknek – nekik van pénzük, nekik van autonómiájuk.

A legerősebb teremtmény a földön nem az elefánt, nem a tigris, hanem a lány

– mondja a film végén Murugananthem. Majd a helyi iskola vezetője megerősíti mindazt az információt, ami a képsorokból talán már átszivárog: hogy a nők alkotják minden társadalom alapját. „Sokkal erősebbek, de ezt nem ismerik fel, nem tudják mennyi erejük van, és mire képesek” – mondja.

A film végére pedig kialakulhat bennünk a meggyőződés, hogy ezek a nők mennyire tökösek. Nincs rá jobb szavunk.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
De a kórház? – bemutatta a mentőszolgálat a legendás telefonos mém egyik szereplőjét

De a kórház? – bemutatta a mentőszolgálat a legendás telefonos mém egyik szereplőjét

Elveszítjük a lakástakarék állami támogatását, ha moratóriumos lakáshitelt törlesztünk elő belőle?

Elveszítjük a lakástakarék állami támogatását, ha moratóriumos lakáshitelt törlesztünk elő belőle?

Műemléki felújításokat díjaztak

Műemléki felújításokat díjaztak