Nemzeti Múzeum
Először a nép, a katonák körében terjedt el az árulás vádja Görgei ellen, különösen az október 6-ai kivégzések után. A váratlanul brutális megtorlást nehezen tudták feldolgozni az emberek; Görgei, aki letette a fegyvert, és az életét is megkímélték, szinte logikus módon vált bűnbakká. A legtöbb Görgei-ellenes vers, népdal az aradi vértanúk kivégzése után keletkezett.
Kossuth pedig gondoskodott arról, hogy ez az érzet megmaradjon, amikor „hivatalosan” is megvádolta Görgeit az 1850-ben Magyarországra eljutott vidini levelében. A megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Kossuth élete végéig kitartott e meggyőződése mellett.
Később a kiegyezéspárti elit ugyan elengedte az árulás vádját, ám a néptömegekben továbbra is megvolt rá az igény. A kortársak zömének a halála kellett ahhoz, hogy a társadalom is leszámoljon a váddal. 1916-ban a nekrológok már pozitív hangnemben írtak Görgeiről.
A Horthy-rendszer pedig Kossuthtal szemben Görgei mellett tette le a voksát. Horthy számára valóban jó előkép volt: katonaember, aki a vészterhes időkben tudta, mit kell tennie, fel mert lépni az uralkodóval szemben is.
A kommunisták szemében Görgei az előképe lett azoknak a tiszteknek, akik Horthy hadseregéből kerültek a Néphadseregbe, és akiket hamarosan árulónak kiáltottak ki. 1956 után finomodik a kép, és a 80-as évekre már nagyjából a szakma rehabilitálta a tábornokot.
Ám hogy mennyire nem egységes Görgei megítélése, arra jó példa, hogy a mostani kiállítást is megvádolta a Magyarok Világszövetsége.
Görgei életéről és megítéléséről az e heti HVG-ben olvashat hosszabban.
HVG
