Sztojka Edina ápoló kapta meg a Roma Sajtóközpont Aranypánt-díját, így ő lett az év hétköznapi hőse. A HVG ebből az alkalomból készített interjút vele, amelyben felidézte, mennyire kemény volt a gyerekkora, és milyen akadályokat győzött le azért, hogy ápolónő lehessen. Az Aranypánt-díj miatt nem elégtételt érez, hanem annak visszaigazolását látja benne, hogy jól csinálta, amkor küzdött a mindennapokkal.
Szerinte romának lenni nehezebb, mint 16 évesen gyereket vállalni – ő ebben a korban szülte a ma már 21 éves, rendőrnek készülő fiát –, mert sokszor éreztették vele, hogy kevesebb: „Nem látják a diplomámat, csak azt, hogy roma vagyok.”
Sztojka Edina úgy véli, oktatás nélkül nincs esély a kitörésre: „Ha én kétszáz fős kis faluban születtem volna, ahol csak 60 kilométerre van iskola, akkor nem biztos, hogy eljutok az egyetemig. (…) A városban annyival könnyebb, hogy a környezet formálja az embert. Az emberre ragad a hülyeség, de a normális dolog is. Megtanultam beilleszkedni. A romáknak is fel kell venniük a többség normáit, például hogy az ember nem tolakszik előre a postán” – mondta, majd hozzátette:
A magyar társadalomnak is sokkal megértőbbnek kellene lennie a romákkal szemben. Kölcsönösség nélkül nem megy.
A teljes interjú a HVG e heti számában olvasható.
