Pusztai Olivér influenszer, blogger, Mr. Gay a Pride megnyitóján arról beszélt, ez ma már nemcsak egy felvonulás, hanem szépen kezdi kinőni magát egy olyan rendezvénnyé, ahol hetero és meleg együtt ünnepel a nyitottság és az elfogadás jegyében.

Ami azért jó, mert hiszem, hogy az ilyesfajta változásokat nem lehet fentről irányítani és befolyásolni. Ezek a változások lent, a társadalomban születnek meg és növik ki magukat. Te, én, mi tudunk az elfogadáson és a nyitottságon változtatni, és láthatóan elindult valami fejlődés az LMBTQ emancipáció felé, amit kizárólag magunknak köszönhetünk. Mert nap mint nap teszünk azért, hogy a társadalmat közelebb hozzunk a mi szubkultúránkhoz.

Pusztai hozzátette, szerinte a változás kizárólag azon múlik, hogy ők mennyire veszik ezt komolyan, mennyire fognak össze, mennyi energiát tesznek bele, mennyire alkotnak erős egységet, nem csak a magyar társadalom felé, de a közösségünk irányába is.

Ezt azért tartom fontosnak, mert sokszor érzem, hogy ezt a borzasztóan törékeny LMBTQ+ közösséget máig érik támadások. Ma is rengetegen gyűlölnek minket, és ez a gyűlölet sokszínű, akárcsak mi. Beszélek itt az arc és név nélküli kommenthuszárokról, akik a válogatott szorongásukat egy kisebbségen töltik ki. A politikusokról, akik pár szavazatért és 5 perc hírnévért bármikor kaphatóak egy kis gyűlöletkeltésre.

Hozzátette, ott vannak a hobbihomofóbok is, akik szerinte képesek szabadnapot kivenni a Pride napjára, hogy eljöjjenek kordont rázni és ordibálni, szitkokat szórni.

És sajnos szép számmal vannak olyanok is a mi közösségünkben, akik semmivel sem különbek az előbb felsorolt három típusnál – mondta.

Úgy véli, a melegek közötti homofóbia nem új keletű, igazából nem is nevezhető homofóbiának, hiszen alapvetően nem azzal van ezeknek az embereknek bajuk, hogy melegek, hanem azzal, hogy

a másik mennyivel melegebb vagy kevésbé melegebb, mint mi, vagy éppen mennyivel éli másképpen az életét, mint amit a mi személyes erkölcsi normánk elfogad.

És itt Pusztai hosszan sorolni kezdte, mi a baj:

• Ha meleg szaunába jársz, az a baj, ha keresztény meleg vagy, az a baj.
• Ha aktivista vagy, és teszel a közösségért, az a baj, ha nem mész ki a Pridra, az a baj.
• Ha transznemű, leszbi vagy biszexuális vagy, akkor az a baj.

Az a baj, hogy szeretni nehéz, gyűlölni pedig könnyű. Elfogadni nehéz, kirekeszteni baromi könnyű.

Azt szeretné, ha az egóját mindenki egy kicsit háttérbe szorítaná, és "nem gyengítenénk jobban a sokat szenvedett közösségünket, ami kicsi, néha összetartó, de mégis mer igazán sokszínű lenni".

Minden energiánkat, amit a másik gyűlöletére fordítunk, fordíthatnánk egymás támogatására. Megtanulhatnánk és megtaníthatnánk egymásnak, hogy lehet valakivel úgy nem egyetérteni, hogy nem gondolunk róla automatikusan rosszat, nem kategorizáljuk, és nem ütünk meg azonnal egy kellemetlen cinikus hangot, így legyőzve a bennünk lévő bizonytalanságot. A gyűlölködés helyett fejleszthetnénk magunkat. Megtanulhatnánk jobbak lenni – zárta beszédét.