A nők menthetik meg az iszlámot
Hány sztereotípiával kell megküzdenie valakinek, aki muszlim egy keresztény többségű országban? Aki Dániában nőtt fel ugyan, de akinek az apja szíriai menekült, az anyja pedig finn bevándorló? És aki nőként lesz egy iszlám közösség lelki vezetője? A Brain Bar konferencián előadó Sherin Khankannal beszélgettünk Budapesten, a menekültellenes hangulatkeltés fővárosában.
Szelíd kisugárzásából nehéz kikövetkeztetni mennyire ellentmondásos figura. De legkésőbb a szakmai bemutatkozásánál kiderül, a dán Sherin Khankan ugyanis imám, mármint női imám, ráadásul az élére állt egy olyan harcnak, amely feminista irányba próbálja terelni az iszlámot. A Dániában a Mariam mecsetet létrehozó és működtető Khankan megtestesíti azt az ellenségképet, amelyre Magyarországon választási kampányt és győzelmet lehetett felépíteni: bevándorló hátterű (az apja szíriai menekült, az anyja finn bevándorló), és muszlim. Ráadásul a civil szférában is jelen van: Exitcirklen néven működtet egy szervezetet, amely a pszichológiai és fizikai erőszak áldozatainak nyújt segítséget. Négy gyerek édesanyja, azt mondja, ők majd szabadon eldönthetik, akarnak-e hinni, és miben.
Sherin Khankan az iszlámnak egy olyan oldalát mutatja be, amelyben nincsenek jelen a sztereotípiák, keresi a párbeszédet és elfogadja a különbözőségeket, de visszautasítja a patriarchális struktúrákat és az elnyomást. Egy olyan társadalomban próbálja meg átvinni a feminista iszlám üzenetét, amely vitatja az iszlámot és a feminizmust is.
Az iszlám sokat vitatott vallási jelképét, a kendőt csak akkor viseli, amikor imádkozást vezet, sokkal inkább hisz a „belső” hidzsábban, az őszinteségben és kedvességben.
hvg.hu: Az iszlámot első nekifutásra nem feltétlenül tudjuk összekötni a feminizmussal. Megvilágítaná kicsit, hogy ez a két világkép hol kapcsolódik?
Sherin Khankan: Úgy gondolom, hogy strukturálisan minden vallás patriarchális, tehát az emberek nem véletlenül kötik össze nehezen a vallást a feminizmussal. Pedig lehetséges. Az iszlám szúfi tradícióban jelenleg is zajlik egy ilyen irányú reform, de ez nagyon régre nyúlik vissza. Az egyik kedvenc idézetem például a 12-13. században élő szúfi gondolkodótól, Ibn Arabitól származik, ő mondta azt, hogy
a tökéletes férfi egy nő.
Az írásaiban újraértelmezte a szent szövegeket, és vitatta azok patriarchális értelmezését. Fiatal voltam, amikor az apám megismertetett vele, gyakran idézte őt.
hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy az apja is feminista?
Sh. Kh.: Az apám szíriai politikai menekült, az anyám finn bevándorló. És igen, egy olyan apa mellett nőttem fel, aki muszlim feminista. Mindig ő főzött a nőknek, az anyámat kávéval ébresztette minden reggel. Azt hiszem, minden a családban kezdődik, tükrözzük azt, ahogyan a szüleink szeretik, tisztelik egymást. A mi otthonunkban soha nem volt jelen a patriarchális hozzáállás, így aztán számomra természetes egy lapon említeni az iszlámot és a feminizmust, mert kicsi korom óta ezt tapasztaltam. És minél többet tanulmányoztam Ibn Arabi írásait, egyre erősödött bennem ez a meggyőződés.
hvg.hu: A vallási intézmények patriarchális szerkezete ellen indított harcot, miközben azt mondja, hogy alapvetően minden vallás patriarchális. Most akkor a vallással küzd, vagy valami mással?
Sh. Kh.: Az iszlámot mint vallást sokféleképpen lehet meghatározni, gyakorolni, értelmezni. Az értelmezésnek többféle irányzata van a konzervatívtól az iszlamistán át a modernista, spirituális verzióig. Ezek nem élesen különböző kategóriák, gyakran vannak átfedések, sokszor átvesznek elemeket egymástól.
Hogy az iszlám kompatibilis-e a feminizmussal? Az mindig attól függ, kit kérdez. Én azt mondom, hogy a Korán szövege kompatibilis a feminizmussal.
Léteznek viszont patriarchális értelmezések, amelyek ezt lehetetlenné teszik. Mi fel akarunk lépni az egyenlőtlenségek ellen, amelyeket ez a patriarchális értelmezés hozott létre. Az iszlám vallásban ott van a nemek közötti egyenlőség gondolata, és ennek a gyökereit megtaláljuk a Koránban is. Én az értelmezéssel, a patriarchális struktúrával szállok szembe.
hvg.hu: Sok hasonlóságot lát a keresztény és a muszlim patriarchátus között?
Sh. Kh.: Igen, sokat. Főként a hadísz esetében. A hadísz az írásos narratívák és adatok gyűjteménye a próféta életéről, a koráni versekről, egyes iszlám törvényekről. Viszont ezt a szöveget kétszáz évvel a próféta halála után írták, és az iszlám nagyon patriarchális értelmezését adják. Sok helyen ugyanakkor jelentős átfedéseket találni benne a keresztény patriarchátussal.
hvg.hu: Azok az értékek, azok a társadalmi kulturális változások, amelyek érdekében felszólal, Isten nélkül is létezhetnek. Miért van szükség a vallásra ezekhez?
Sh. Kh.: Nekem azért, mert hívő vagyok, hiszek Istenben, hiszek abban, hogy létezik valami több. És az iszlám elveire dolgoztuk ki az igazságosságot és egyenlőséget előtérbe helyező reformtéziseinket. Szeretnék újraértelmezni a Koránt, a nemek közötti egyenlőségre fókuszálva. A Korán több mint hatezer versből áll, ezek közül csak hatot lehet úgy értelmezni, hogy diszkriminálja a nőket. De lehet őket másképp is értelmezni. Mi az egyenlőség szemszögéből kínálunk egy új olvasatot. Ott van például az a fordítás, amely szerint a férfiak a nők felett állnak, ami igazán veszélyes, mert értelmezhető úgy, hogy a férfiak felsőbbrendűek, és ez biztosítja a nők elnyomásának a legitimitását – különösen, ha a Koránt szó szerint, és nem metaforikusan értelmezzük. Csakhogy az arab szavaknak sok jelentésük lehet. Ezt a szöveget például lehet úgy is fordítani, hogy a férfiak olyanok, mint az oszlopok, vagy hogy támogatniuk kell a nőket az ambícióik és az álmaik megvalósításában. Vagyis: bátorítás a felsőbbrendűség helyett, ez egy teljesen más jelentés. Persze nem mi vagyunk az elsők, akik más olvasatban beszélnek a Koránról, ennek régi tradíciója van. Emellett olyan jogokat is adunk a nőknek, mint a válás vagy a vallások közötti házasság.
hvg.hu: Mit gondol, a katolikus vagy az iszlám vallásnak lesz hamarabb női vezetője?
Sh. Kh.: Ezt nem tudnám összevetni, már csak azért sem, mert a muszlim vallásnak nincs olyan legfelsőbb vezetője, mint a katolikus pápa. És tulajdonképpen ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek az iszlámban: hogy a katolikus vallással ellentétben itt nincs hierarchia, közvetlen lehet a kapcsolatod Istennel. Az iszlámban ráadásul már azzal megtörtük ezt a merev struktúrát, hogy vannak női imámaink, sőt már a próféta idejében voltak. A női vallási irányítás nem új jelenség, része az iszlám tradíciónak, hogy az iszlám üzenetét nők is hirdetik.
hvg.hu: Azt állítja, hogy több lehetőséget kapnak a nők az iszlámban, mint a katolikus vallásban?
Sh. Kh.: Igen, többet. De mások is. Az első ember például, aki 600-ban imára hívott egy fekete muszlim férfi volt, Bilal. Nemcsak a hierarchia hiánya szimpatikus számomra, hanem az is, hogy minden egy emberi hanggal kezdődik, nem pedig mechanikus templomi harangokkal. Miközben a feketék jelenléte az egyházban sokak számára még mindig túl van valamiféle mentális határon, hiszen nem tekintik őket egyenlőnek a fehérekkel.
hvg.hu: A szülei különböző vallásúak voltak, választhatta volna az édesanyja vallását is.
Sh. Kh.: Választhattam volna a katolikus vallást is, igen. Szerencsés voltam, mert olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim spirituálisan viszonyultak a valláshoz, nekem pedig megadták a szabadságot, hogy választhassak. És azt választottam, hogy muszlim leszek. Szabad döntésem volt.
hvg.hu: Korai vagy késői döntés volt?
Sh. Kh.: Tizenkilenc éves korom körül történt, de nyilván nem akkor kezdődött, olyan volt inkább, mint egy utazás. Tizenkilenc évesen kezdtem el gyakorolni a vallást, és az utazásom azóta is tart. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a kereszténység és az iszlám, vagy épp az zsidó vallás is ugyanazokat az elveket képviseli. Nincsenek különleges, sajátos értékeink. Könyörületesség, megbocsátás, szeretet, demokrácia, szólásszabadság – ezek nem keresztény értékek, hanem univerzálisak, amelyeket a muszlimok is vallanak. Azért lettem muszlim, mert közel állt hozzám az, ahogyan az iszlám vallás a teológiát és az értékeket ötvözi. Mi nem hiszünk az eredendő bűnben, hierarchia nélkül, közvetlen a kapcsolatunk Istennel, hiszünk Jézusban, de nem mint Isten fiában, hanem mint a szeretet prófétájában. Nem lehetsz muszlim, ha közben nem hiszel a kereszténységben és a judaizmusban is. Ezek is a vallásunk alapját képezik.
hvg.hu: Hogyan reagálnak önre és a munkásságára azok, akik negatív véleménnyel vannak az iszlámról? Ön a jó muszlim vagy a veszélyes muszlim?
Sh. Kh.: Mindkettő vagyok. Néhányan radikális, veszélyes iszlamistának gondolnak, sőt meg is vádolnak ezzel, mint a dán parlament néhány képviselője, akiket be is pereltem emiatt, mert megpróbálták megvonni az alapítványom támogatását. Alapítója és vezetője vagyok az első dániai szervezetnek, amely a pszichológiai erőszak áldozatainak nyújt segítséget. Negyven önkéntes munkáját koordinálom. Ez egy világi civil szervezet, ennek a támogatását akarták megvonni, mert radikális iszlamistának tartanak. Ennyire súlyos a dolog. De persze van, aki a reformtörekvéseim miatt jó muszlimnak tart, mások szemében meg ez is lehet veszélyes.
Minden oldalról támadnak, és számomra ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálok.
hvg.hu: Egy hírfogyasztónak gyakran lehet az az érzése, hogy a sajtóban két véglet vam, vagy muszlim fundamentalistákról vagy iszlamofób szélsőségesekről olvas híreket. Melyik oldal a bigottabb?
Sh. Kh.: A szélsőséges iszlamistákban és a szélsőséges iszlamofóbokban is sok a közös, főként azért, mert mind a két tábor általánosít. Az egyre terjedő iszlamofóbia az iszlámellenes retorikára épül. És úgy gondolom, hogy
az Európában és szerte a világon terjedő iszlámellenes propaganda korunk antiszemitizmusa.
Ugyanazt a nyelvezetet használja, és ugyanúgy viszonyul egy kisebbséghez. Veszélyesnek láttatja, veszélyes tulajdonságokkal ruházza fel. Azt gondolom, az iszlámellenességgel leginkább úgy lehet felvenni a harcot, ha alternatívát mutatunk. Nemrég Varsóban mutatták be a mecsetünkről készült dokumentumfilmet, és a vetítésen nagyon sok szélsőjobboldali iszlámellenes néző volt, de a film után odajöttek hozzám, hogy megváltozott a véleményük. Egy nő konkrétan sírt és átölelt. Szóval, igen, úgy gondolom, lehet alternatívákat mutatni.
hvg.hu: Az iszlám és a nők kapcsolata legtöbbször ruházati kérdésként jelenik meg a közbeszédben, és nehéz eldönteni, mit jelent a hidzsáb, mit lássunk bele a burkába, vagy hogy pontosan mit is takar a burkini. Mi az álláspontja kendő-ügyben?
Sh. Kh.: A Brain Bar programjában az előadásomat történetesen azzal a címmel hirdették, hogy A burka mögött. Nagyon meglepett, amikor megláttam, mert stigmatizálónak tartom, ezzel keretek között tartjuk az iszlámról való gondolkodást. Pedig a helyzet nagyon egyszerű: ha elfogadjuk az egyetemes emberi jogokat, akkor meg kell értenünk azt is, hogy a nőknek is jogukban áll, hogy gyakorolják a vallásukat nyilvánosan vagy a magánéletben. Ez nem lehet vita tárgya. El kell ismernünk és tisztelnünk kell minden nő jogát a kendő viselésére vagy nem viselésére. Alapvető emberi jog a választás joga. Természetesen az más, ha valakire ezt rá erőszakolják, az pszichológiai erőszak. Az emberek választásába azonban nincs jogunk beleszólni.
hvg.hu: Egy olyan országban tartott most előadást, ahol a kormánypárt egy teljes választási kampányt épített a bevándorlás- és iszlámellenességre, vagyis pont az olyan emberek ellen kampányolt, mint ön, aki a családja révén bevándorló és muszlim. Ez milyen érzés?
Sh. Kh.: Ez nemcsak itt van így. Egy dán képviselőjelölt azzal kampányolt, hogy minden muszlimot ki kell dobni Dániából. Erre a beszédmódra mondom azt, hogy korunk antiszemitizmusa. Ha valaki azt mondja a muszlimokról, hogy olyanok, mint egy járvány, az nagyon veszélyes tud lenni.
hvg.hu: Ez személyesen megviseli, hat önre?
Sh. Kh.: Nem igazán. Sokkal inkább megfélemlít a szofisztikáltabb iszlamofóbia, amivel például az egyetemeken lehet találkozni. A direkt iszlámellenesség nagyon brutális tud lenni, de az emberek legalább felismerik és átlátnak rajta. A helyzetet nehezíti, ha az embernek gyerekei vannak. A lányom most 14 éves, és emlékszem, amikor két évvel ezelőtt terrortámadás volt Franciaországban, nagyon feldúltan jött haza. Kiderült, hogy az egyik osztálytársa az órán megkérdezte a tanárt, hogy miért mindig a muszlimok követnek el terrorcselekményeket. A tanár elég bölcs volt ahhoz, hogy elmondja, a terrorizmusnak nincs hite, nemzeti identitása vagy vallása. Beszélt nekik Anders Breivikről és a norvégiai tömegmészárlásról. Arról, hogy Breivik elkötelezett keresztény volt, és a kereszténységet, a keresztes háborúkat használta keretnek a gondolatihoz és a tetteihez. Nem is szólva arról, hogy kék szeme van és szőke haja. Amikor megkérdeztem a lányomat, hogy megkönnyebbült-e, azt mondta, hogy nem, mert mindenki rá mutatott, mivel ő volt az egyetlen muszlim az osztályban. Az eszével persze felfogta, mennyit számít, hogy a tanár árnyalta a párbeszédet, de a terhet még így is ott érezte a vállán.
hvg.hu: Hogy néz ki a szofisztikált iszlamofóbia?
Sh. Kh.: Például úgy, ahogy a középen vagy baloldalon elhelyezkedő pártok a menekültekről vagy az iszlámról beszélnek. Nem látni át rajta könnyen, sokkal kifinomultabb eszközöket használnak, de mégis csak iszlámellenesség az, amit képviselnek.
hvg.hu: Hír volt, hogy nemrég találkozott Emmanuel Macron francia elnökkel. Az iszlámmal neki is van dolga.
Sh. Kh.: Kaptam egy telefonhívást, francia akcentussal közölték, hogy az elnök találkozni szeretne velem. Mivel azt hittem, hogy valamelyik civil szervezet elnöke, azt mondtam, sajnálom, de nem fér bele az időmbe. Mire kiderült, hogy Franciaország elnökéről van szó. Rögtön találtam rá időt (nevet). Kíváncsi volt arra, hogy mit gondolok az iszlám jövőjéről Európában. Ezért elvittem neki a Women Are the Future of Islam (A nők jelentik az iszlám jövőjét) című könyvemet, de azt mondta, már olvasta, épp ezért hívott meg.
hvg.hu : Egy platformon voltak?
Sh. Kh.: Jót beszélgettünk. A szekularizmus kérdését sokkal árnyaltabban értelmezi, mint mondjuk, az egyik elődje, Jacques Chirac, amit például nem tudtam. A szekularizmus alatt nem a vallástalanságot érti, mint Chirac, aki az állam és a vallás következetes szétválasztásaként határozta meg, a vallásban pedig a nyugati társadalmakra leselkedő veszélyt látta. Macron sokkal rugalmasabb ebből a szempontból, ő úgy tekint a szekularizmusra, mint egyfajta párbeszédre a vallás és a politika között. Az pedig, hogy egy női rabbit és egy női imámot is meghívott, jelzi, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a feminizmusra is fókuszál. Elmondtam neki a gondolataimat, majd amikor végeztünk, fotó készült rólunk. Ő ott állt a szék mögött, amelyben egykor Napóleon ült, és egyszer csak spontán módon ráültem erre a székre. Nagyon nevetett. A kép pedig bejárta a francia és a nemzetközi sajtót is.
Néhányan felháborodtak, miután kiposztoltam a képet a Facebookra azzal a szöveggel, hogy „Bölcsnek kell lennie annak az elnöknek, akik képes az iszlám feminizmus mögé állni”. Sokan megkérdőjelezték, hogy hogy mertem ezt megtenni.
Csakhogy a lényeg az, hogy nőként mernünk kell elfoglalni a helyünket – akár egy mecsetben, akár az egyetemen, akár egy konferencián. Minden székre jogunk van leülni.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
