Teljes erőből nyár, kúszik a hőmérő higanyszála megint 30 fok fölé – akkor esténként koktél sok jéggel és mesével.

Velencei fröccsintés

Olaszország egyik legnépszerűbb városa nem csak költőket, írókat, zeneszerzőket, festőket, de bártendereket is megihletett. Itt született 1948-ban a proseccót (pezsgőt) őszibarack lével/barackpürével vegyítő Bellini. „Bölcsője”, a ma is folyamatosan telt házzal üzemelő Cipriani Harry’s Bar. Napjaink talán legnépszerűbb kevert itala, az Aperol Spritz őse is a velencei lagúnák világában született. Valamikor a napóleoni időkben, amikor a helyiek még vízzel, majd később szódával spriccelték fel a bort. Maga az Aperol épp 100 éve debütált, hogy aztán az ötvenes években alapja lehessen a proseccóval és szódával dúsított habzó italnak, ami aztán úgy az ezredfordulóra minden bárban, bisztróban főszereplő lett.

Gy.Zs.

Kevésbé ismert, ám annál hűsítőbb (persze csak módjával), a szintén velencei ihletésű Sgroppino, amelyben a prosecco és a vodka egyvelegét citromsörbet dobja fel – a nyári hőségben nagyon érdemes kipróbálni.

Az igazi kozmopolita

Big Apple, avagy a város, amelyikről úgy tartják, sosem alszik – New Yorkban éjszaka is kiváló ötletek születnek, pláne a bárokban. Bár a Martini brand Torino mellől származik 1863-ra datálva, az azonos nevű koktél feltételezések szerint egy New York-i bárban készült először. A gin és a vermut egy éjjelen a Knickerbocker Hotelben került össze, méghozzá egy Martini nevű bártender jóvoltából. A vodka, Cointreau, áfonyalé és lime keveredéséből született Cosmopolitan eredete ugyan vitatott, ám kétségtelen, hogy világhírnevét a Szex és New York négyes fogatának köszönheti.

mixertanfolyam.hu

Szintén nem tisztázott, hogy a számos párlatot kólával vegyítő Long Island Ice Tea vajon a Brooklyntól induló, avagy egy tennessee-i állambeli szigetről kapta nevét. Utóbbi teória szerint készítői a szesztilalom idején szerettek volna nyilvánosan is iható, teára emlékeztető whiskey-alapú italt mixelni, míg a másik verzió egy 1972-es italverseny kreációjaként hivatkozik rá. A whiskey-vermut-angostura alkotta Manhattan viszont biztosan itt született, a Houston Street egyik bárjában az 1880-as években vagy talán még korábban, és az eredeti recept gumiszirupot, valamint abszintot is tartalmazott. A citromlével, cukorsziruppal és szódával higított, ginalapú Tom Collins egy képzeletbeli New York-i figuráról kapta nevét: az 1870-es években ugyanis az emberek előszeretettel ugratták barátaikat azzal, hogy egy ilyen nevű ember rosszindulatú pletykákat terjeszt róluk. A bajkeverő azonban sosem létezett, ám Jerry Thomas, korának leghíresebb mixere egy koktélban emlékezett meg róla. A Bloody Mary ugyan a húszas évek Párizsában született, de igazából a New York-i St Regis Hotelben vált széles körben ismertté 1934-ben – ki tudhatja, miért is – Tudor Mária emlékének „tisztelegve”, eredetileg Bucket of Blood vagy Red Snapper néven.

Kaktusz és kávé

Mi más is jöhetne Mexikóból a poharunkba, mint az ország eredetvédett kékagavé-párlata vagy kistestvére, a mezcal. Bár a Margarita és a Tequila Sunrise sokkal inkább köthető az USA-hoz, mint déli szomszédjához, a tequilának grépfrútos csavart adó Paloma itt született – egyenesen Tequilában. A fermentált kukoricapépből készülő, alacsony alkoholtartalmú Tejuino a nagy meleg szinte kötelező helyi szomjoltója, a Pulque pedig az agavé nedvének erjesztésével készített, kissé tejszerű ital, ami főleg a helybéliek körében igen népszerű. S ha már az írek a kávéjukat whiskeyvel erősítik, miért is ne használhatnák a mexikóiak a Veracruzban készülő Kahlua kávélikőrt e célra vagy épp vodkával (illetve tejszínnel) vegyítve Black vagy White Russianként? A Yucatán-félszigeten hasonló célra (is) alkalmazzák a Xtabentún ánizslikőrt, de aki kevésbé megosztó ízekre vágyik, annak ajánljuk a pueblai eredetű rompopét, vagyis tojáslikőrt. A Charro Negro tequilát vegyít kólával és citromlével, és a Bloody Mary helyi verziója. A Vampiro is tequilával helyettesíti a vodkát, de némi narancslevet is találunk benne. A másnaposság legyűrésére pedig ott van a Michelada, a mexikói sört citromlével, csípős szószokkal, paradicsomlével kombináló koktél. Ha még ez sem ébresztene fel, jöhet ugyanez a koktél gumicukrokkal(!) megspékelve, ami a Gomichela.

A cukornád átváltozásai

Latin-Amerika legnagyobb országának, Brazíliának a nemzeti itala a cukornádból desztillált cachaça, amelyet már a 16. század közepén is ismertek, és legfőképp a rabszolgák munkakedvének serkentésére használtak. Készítése annyiban tér el a rumétól, hogy itt nem a cukrot (vagy melaszt) hanem a cukornád frissen préselt levét erjesztik. Lepárlás után pedig – szigorúan őshonos fákból készített – hordókban érlelik. A legenda szerint a cachaçát igazán szerethetővé tévő Caipirinhát eredetileg a 20. század elején, a spanyolnátha ellenszereként találták ki. 2008 óta külön rendelkezés határozza meg, hogy alapanyagai között a cachaça mellett csak lime és cukor szerepelhet – az ettől eltérő verzióknak külön nevük van.

pixabay.com

Ilyen a cachaçát vodkával helyettesítő Caipiroska, és a rumos verzió, a Caipirissima, vagy a lime-ot trópusi gyümölcsökre cserélő Caipifruta. Karneválok idején azonban főleg északon a Capeta (Kis ördög) kerül előtérbe, amely a cachaçát sűrített tejjel, fahéjjal, mézzel és guaranával (esetenként még csokoládéval) dobja fel, és hatására tuti mindenki beáll a boldogan szambázó tömegbe. A Leite de Onça, vagyis jaguártej a párlatot tejjel hígítja, akár reggeli ital is lehetne belőle. Míg a Batida leginkább egy smoothie-hoz hasonlatos – annyi különbséggel, hogy ez esetben cachaça is kerül a gyümölcsök mellé a shakerbe. És mi egyesíthetné jobban Brazília két ikonikus termékét, mint a kesudió levét cachaçával ötvöző Caju Amigo, amelyet kivételesen jég nélkül, feles pohárban szolgálnak fel – és illik egy hajtásra kiinni.

Irodalom és történelem a pohárban

A kubai bárkultúra vitathatatlanul sokat köszönhet a nagy írónak, Ernest Hemingwaynek, aki igazi hedonista módjára élte életét a szigetországban. Nem mellesleg műveiben is megörökítve hétköznapjait. A havannai La Bodeguita del Medio falán olvasható felirat szerint az író a Mojitót itt, a Daiquirit pedig az El Floriditában kedvelte leginkább, és igazán sokat tett a népszerűsítésük érdekébe.

abarabove.com

Miként az előbbiek, úgy a „rumos kóla”, azaz a Cuba Libre (nevével a Spanyolországtól való elszakadást szimbolizálja) is manapság a világ bármely koktélbárjában evidens választás. De érdemes kipróbálni a mézzel, citromlével és vízzel felhúzott aguardientét (vagyis cukornád párlatot), a Canchancharát is, amelynek kiejtése már a második pohár után komoly nyelvtörővé válhat. Ezt még egykoron a spanyolok ellen csatába induló kubaiak itták bátorságuk növelése érdekében, időben tehát épp megelőzi a Cuba Librét. És ha már történelem, ott a fehér rum, vermut, curacao és grenadine felhasználásával készülő El Presidente, amelyet Gerardo Machado elnökhöz címeztek, és az 1920-as húszas években vált népszerűvé.

(Cikk a HVG Gasztro&Utazás nyári különkiadványából)