El tudja képzelni az életét szemetesvödör, mosogatószer és angol WC nélkül?
Aki a nyár végén a szekszárdi Sötétvölgybe látogatott, kipróbálhatta, hogy milyen az élet úgy, hogy semmilyen módon nem tesz kárt a természetben. A 21. századi ember gyakorlatilag visszautazhatott a múltba, ahol még nem volt műanyag, sem vízöblítéses WC, és hamuval súrolták az edényeket. Magyarország egyetlen olyan fesztiválján jártunk, ahol tényleg megpróbálják nullára csökkenteni a szeméttermelést.
Alulról jövő, baráti kezdeményezésként tartották meg öt évvel ezelőtt az első Gyüttment Fesztivált, amely eleve környezetbarát eseményként indult, de csak a harmadik évben, 2017-ben vált tudatosan is zero waste fesztivállá. “Én a második alkalommal, Csobánkapusztán csatlakoztam a csapathoz, és a fesztivál utáni napon 8-10 önkéntessel fogtuk az összes kommunális hulladékot, és elkezdtük átvizsgálni a kukákat, szelektálni a tartalmukat. Ott, ahogy turkáltunk a szemétben, jutott eszünkbe, hogy mi lenne, ha legközelebb egyáltalán nem is lenne szemét” – számol be a fesztivál jelenlegi főszervezője, Harazin Dorottya a hulladékmentessé válás kezdeteiről.
A kisméretű rendezvény napi látogatószáma ezer főben limitált, és inkább hasonlít egy nomád táborra, mint a hagyományos értelemben vett zenei és életmód fesztiválok valamelyikére. A Gyüttment egy nagy zöld laborként funkcionál, ahol emberek kis csoportja az ökotudatosság, a természettel való szelíd együttélés lehetőségeit tanulmányozza. A napközbeni programok a testi, lelki és ökológiai fenntarthatóság jegyében telnek: volt itt a spirituális erdőfürdőzéstől, a jógától és a zen csendesüléstől kezdve a napelemekről és a fermentált élelmiszerek készítéséről szóló workshopokig minden. Esténként pedig kizárólag akusztikus koncerteket lehet hallgatni, hogy így is csökkentsék az energiafelhasználást, a hangosítással pedig ne zavarják a természet nyugalmát.
Abban is különbözik a Gyüttment a klasszikus fesztiváloktól, hogy folyamatosan vándorol: vidékfejlesztési céllal minden évben más-más helyszínen vernek tanyát a szervezők. Az elmúlt években Oszkón, Zebegényben, idén pedig Szekszárdon teremtettek lehetőséget arra, hogy a fesztiválozók és a helyi közösség, az adott tájegység kistermelői jobban megismerjék egymást.
Az élelmiszereket, a szükséges eszközöket szintén a helyiektől próbálják beszerezni, lehetőleg csomagolásmentesen. A porcukrot nyilván nem lehet fölösleges hulladéktermelés nélkül a helyszínre szállítani, de például a fesztivál konyhájára a káposztát utánfutón ömlesztve, a boltokból jól ismert fóliás megoldás nélkül hozták. A helyi termelők általában rugalmasan állnak a csomagolásmentes megoldásokhoz, és a fesztivál is próbál segíteni nekik, például úgy, hogy beszerzi a szükséges üvegeket, hogy a krémsajt ne műanyag dobozban érkezzen a helyszínre.
A Gyüttment újra divatba hozza a barterezést is, idén például az őcsényi polgármester ajánlott fel ingyen sörpadokat a rendezvény számára, a jurtákat is kölcsönbe kapták a szervezők, és van, aki terményben, például egy köbméter búzában fizetett a bérletéért.
Emlékszem, hogy Csobánkapusztán nem győztük megenni azt a 11 kiló áfonyát, amivel kiváltotta magának valaki a belépőjét
– idézi fel Harazin Dorottya.
Az ilyen cserekereskedelemre szüksége is van a fesztiválnak, mivel nem kap semmilyen állami támogatást, nincsenek hivatalos szponzorai sem: kizárólag a jegyeladásokból és magánemberek pénzbeni és természetbeni támogatásával tudja fenntartani magát. Viszont szinte biztos, hogy aki manapság lehúz négy napot egy olyan közegben,
- ahol nincs térerő,
- az övre csatolt bögréjét mindenhová magával kell vinnie, mert nem adnak műanyagpoharat a sörhöz,
- a csokis papírt pedig egyszerűen nem tudja hova kidobni,
az már más ember lesz, amikor visszatér a hétköznapokba.
Nézzük, miket tanultunk!
A te szemeted, vidd is haza!
Aki idejön, annak például fel kell készülnie arra, hogy a zero waste élet eleinte sokkolóan kényelmetlen lehet. A fesztiválra nem érdemes például behozni olyan anyagot, műanyag csomagolást, bármilyen egyszer használatos eszközt, amely a szemétben végezné, mert nincsenek kukák kihelyezve – még szelektív hulladékgyűjtők sem. A rendezvény területén kizárólag a komposztálható élelmiszer- és papírhulladékot lehet hátrahagyni,
minden egyéb szemetet a fesztiválozóknak szépen haza kell vinniük magukkal. Igen, még a használt női intim higiénés eszközöket, a nedves törlőkendőt, a nem lebomló cigicsikkeket és, ha kisgyerekkel vagyunk, az eldobható pelenkát is.
Ezzel a szervezők azt akarják elérni, hogy a látogatók a potenciális szemetükért felelősséget vállaljanak.
Használj hamut és alomszéket!
Környezetkárosító hulladéktermelés azonban az is, ha nem lebomló kemikáliákat használunk a tisztálkodás és a mosogatás során, így Haulik Áron, a rendezvény zéró hulladék-felelőse szerint a fesztiválra érkezőket jó alaposan fel kell készíteni bizonyos szabályok betartására. Például csak környezetbarát anyagokat tartalmazó tusfürdőt, szappant lehet a zuhanyozáshoz használni, mert a vizesblokkok tartalmát nem vezetik el sehová, csak elszikkasztják. Arra az esetre, ha az ember nem tudná, hogy hová nyúljon lebomló tisztálkodási szerek után, a fesztivál biztosít ilyen termékeket, ez is benne van a belépőárban.
“Fontos, hogy aki idejön, az tudja azt is, hogy miként működik a háromfázisú mosogató – mondja Haulik. A minél kevesebb vízhasználat a cél, és az, hogy mesterséges tisztítószerekkel ne mérgezzük a talajt. Így nálunk a fesztiválozók az erre kijelölt helyeken az edényüket először hamuval kitörlik, majd lemossák, forró vízben fertőtlenítik, végül újra leöblítik”.
Pozitív tapasztalat – mondják a szervezők –, hogy az ÁNTSZ vagy a Nébih általában nem akad fenn a fesztivál sajátos megoldásain. Kifejezetten nyitottnak tűnnek a hatóságok a környezettudatos kivitelezésre, a higiéniai szempontból aggályos részleteket illetően pedig eddig minden évben közös nevezőre tudtak velük jutni – hangsúlyozza Harazin Dorottya, és hozzáteszi, hogy Tolna megyében nagyon együttműködőek velük a szervezetek. "Azt hiszem, hogy az előnyünkre válik, hogy törekszünk a transzparenciára, és hogy megpróbálunk közös megoldásokat keresni.”
Így született kompromisszum a kézmosók esetében is; elérhetők a csapnál a teljesen lebomló, maximálisan környezetbarát szappanok és a fertőtlenítő hatású, bolti készítmények is az ÁNTSZ javaslatára – igaz, ez utóbbiak mérgezik a környezetet, a velük szennyezett vizet külön kell gyűjteni.
Számunkra a fesztivál legnagyobb szenzációja az alomszék volt. Prózaibb megfogalmazásban: a komposztbudi.
A ránézésre sima pottyantósnak tűnő, fából készült WC-k a fesztivált szervező Mindenegyüttmegy Egyesület, annak is egy alprojektjének a saját termékei – eddig hasonló alomszékeket csak elvétve, néhány nyugat-európai fesztiválon láthatott az ember. Előnyük, hogy a tartalmuk – mivel nem kerül beléjük vegyszer – teljes mértékben lebomlik, vizet sem kell pazarolni a működtetésükhöz, és tapasztalatból mondjuk, hogy semmivel sem büdösebbek, mint bármelyik átlagos mobil WC bármelyik fesztiválon.
Titkuk a száraz alom (általában faforgács) rendszeres adagolásában és az effektív mikroorganizmusok (EM) nevű mikrobakeverék alkalmazásában rejlik, ez utóbbit oldat formájában juttatják a vécék tartályába.
Az EM egy körülbelül húsz éves, japán fejlesztés, és a komposztálás hatékonysága fokozható vele. Fotoszintetizáló, tejsavbaktériumokat, élesztőket tartalmaz, mentes mindenféle vegyszertől, genetikailag módosított élőlénytől, az oldatban lévő mikrobák pedig képesek arra, hogy rothadás helyett erjedésnek indítsák a szerves anyagokat, így mérgező gázok helyett olyan bioaktív anyagok termelődnek, melyek hasznosak a talaj számára.
A Gyüttment Fesztivál szervezői a területgazdával egyeztetve jelöltek ki a környékbeli erdőben lerakókat, ide naponta többször kiürítették a komposzt WC-k tartalmát, majd azt befedték szalmával. Haulik Áron szerint a rendszeresen megforgatott, nedvesen tartott és betakart végtermék annyi oxigént kap, hogy abból körülbelül két év múlva növénytermesztésre alkalmas humusz keletkezik. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyelőre ezt még nem bizonyították: a szervezők csak tervezik, hogy a tavalyi, illetve a tavalyelőtti helyszínek lerakóin méréseket végezzenek a talaj összetételét illetően.
Számoljuk ki a karbonlábnyomunkat!
A hulladékmentes, minimál életet alomszékestül együtt is jól bírják a Gyüttmentre érkező fesztiválozók, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy könnyen le tudnak mondani a csillámos tusfürdőről is. Annál nehezebb viszont rávenni őket arra – fogalmaz Haulik –, hogy a résztvevők környezetbarátabb módon közlekedjenek. Úgy látszik, átszokni az autóról a buszra, vonatra vagy a gyaloglásra, biciklizésre sokkal kényelmetlenebb és nagyobb energiabefektetést igényel, mint néhány napig hamuval súrolni az edényt.
Pedig – hangsúlyozzák a szervezők – a zenei fesztiválok ökológiai lábnyomának több mint 80 százalékát a közlekedés eredményezi. Mint mondják: túl nagy hangsúlyt fektetünk a szemét redukálására ahhoz képest, hogy az áruszállítás, az előadók és a fesztiválozók helyszínre szállítása sokkal nagyobb károkat okoz a környezetünkben.
Ebben a tekintetben viszont a Gyüttment Fesztiválnak is van még hová fejlődnie. Idővel például át kellene állniuk megújuló energiahasználatra, és az ideális az lenne, hogy egy 30-40 kilométer sugarú körön belül tudják beszerezni az összes, csomagolásmentes vagy minimális csomagolással ellátott bioterméket is.
Ugyanakkor, amíg a helyi eladónál – aki mondjuk, maga gyúrja a tésztát –, jóval nagyobb mennyiségben és jelentősen olcsóbban árulja egy távolabbi üzem a főznivalót, addig a szervezők is kénytelenek kilépni a körből. „Minden esetben a legkézművesebb megoldást keressük. Ha racionális okok miatt azt nem lehet bevállalni, akkor először megnézzük, hogy magunk tudunk-e például elég tésztát csinálni, vagy elmegyünk egy malomhoz. Ha ezek sem jó megoldások, akkor a következő lépés, hogy felkeresünk egy családi üzemet” – magyarázza Harazin Dorottya.
Még így is értékelendő azonban, hogy a Gyüttment Fesztivál legalább tudni akarja, hogy mekkora ökolábnyomot hagy maga után, ezért idén már mindenféle emissziót, energiafelhasználást rögzítenek, majd egy brit fesztiválszervező cég alkalmazásával kiszámolják: mennyi fa elültetésével tudnák kompenzálni a károsanyag-kibocsátásukat.
Ez a lelkiismeretesség ráférne az összes, tömegeket megmozgató rendezvényre, és úgy néz ki, hogy a Gyüttment Fesztivál szervezői kikövezték az ehhez vezető utat, ahogy a hulladékmentes szervezéshez szükséges know-how-t is. Idén már ezzel voltak jelen többek között az Everness, a Mediawave, a S.U.N., a szerbiai Malom fesztiválon, tavaly pedig a Művészetek Völgyében.
“Létrehoztunk egy útmutatót (jelenleg lektorálás alatt van, támogatókat keresünk a megjelentetéséhez), amely összefoglalja a mi tapasztalatainkat és az összes, a zero waste ügyében lépéseket tevő magyarországi fesztivál eddig szerzett tapasztalatát. Ez a tudás, amit az évek során magunkra szedtünk, meg a kapcsolati rendszerünk, hasznosítható. Eleinte azt gondoltuk, hogy ezt mind megtartjuk magunknak, és ebből generálunk profitot, de aztán rájöttünk, hogy sokkal fontosabb, hogy mindez közkincs legyen” – mondják végül a szervezők.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Ez a csillogás túl sokba kerül nekünk és a bolygónak is
A műanyag ellen már háborút indított az ökotudatos fogyasztó, de vajon képes-e meglátni az ellenséget egy olyan ártatlan dologban is, mint a csillámpor? A klímaválság újabb kérdéssel szembesíti az emberiséget: lehet-e csillámos smink nélkül is fesztiválozni?
