Minden rendben lesz
Annyi baljós hír van manapság, hogy mindenki vár valami jobbra, biztatóra. Így vagyunk ezzel mi is: nem dobja fel sem a home office-ban, sem a szerkesztőségben ülő újságírót a helyzet, amikor jóformán csak bajokról szóló információkat kap. Pedig van azért olyan is, aminek örülni lehet, ami megnevettet, vannak remek kezdeményezések, példaértékű kiállások. Ezeket gyűjtjük ebben a cikksorozatban.
"No hát akkor csatlakozva több kollégához, online oktatási céllal a 19. századi magyar irodalom tévhiteiről, legendáiról megosztom néhány vesszőparipámat" – írta néhány napja a Facebookján Milbacher Róbert, a Margó-díjas Szűz Mária jegyese és a Léleknyavalyák szerzője, illetve a Pécsi Tudományegyetem docense.
Milbacher minden nap egy viszonylag hosszú posztban ír arról, hogy melyek azok – az irodalomtudósok számára ugyan köztudott, de a laikusok számára kevésbé ismert – tények, amelyek árnyalnak bizonyos történeteket az 1800-as évek hazai irodalmi köreiből. Ír például arról, hogy miért kellett valójában bujdosnia Jókainak (mert, hogy nem a Habsburg-megtorlás elől menekült, ahogy azt általában tudni véljük) vagy hogy miként befolyásolta egy sajtóhiba A vén cigány megértését. És azt is megválaszolja, hogy miként lehetséges, hogy Kölcsey Hymnusa csak több mint két évtizeddel a megírása után vált népszerűvé.
Az író célja – ahogyan például a MOTTO projekt keretében, a kötelező olvasmányokat felolvasó előadó-művészeké is –, hogy az otthon tanuló diákoknak kicsit szórakoztatóbbá tegye az irodalomtanulást.
