"No hát akkor csatlakozva több kollégához, online oktatási céllal a 19. századi magyar irodalom tévhiteiről, legendáiról megosztom néhány vesszőparipámat" – írta néhány napja a Facebookján Milbacher Róbert, a Margó-díjas Szűz Mária jegyese és a Léleknyavalyák szerzője, illetve a Pécsi Tudományegyetem docense.
Milbacher minden nap egy viszonylag hosszú posztban ír arról, hogy melyek azok – az irodalomtudósok számára ugyan köztudott, de a laikusok számára kevésbé ismert – tények, amelyek árnyalnak bizonyos történeteket az 1800-as évek hazai irodalmi köreiből. Ír például arról, hogy miért kellett valójában bujdosnia Jókainak (mert, hogy nem a Habsburg-megtorlás elől menekült, ahogy azt általában tudni véljük) vagy hogy miként befolyásolta egy sajtóhiba A vén cigány megértését. És azt is megválaszolja, hogy miként lehetséges, hogy Kölcsey Hymnusa csak több mint két évtizeddel a megírása után vált népszerűvé.
Az író célja – ahogyan például a MOTTO projekt keretében, a kötelező olvasmányokat felolvasó előadó-művészeké is –, hogy az otthon tanuló diákoknak kicsit szórakoztatóbbá tegye az irodalomtanulást.
Minden rendben lesz
Annyi baljós hír van manapság, hogy mindenki vár valami jobbra, biztatóra. Így vagyunk ezzel mi is: nem dobja fel sem a home office-ban, sem a szerkesztőségben ülő újságírót a helyzet, amikor jóformán csak bajokról szóló információkat kap. Pedig van azért olyan is, aminek örülni lehet, ami megnevettet, vannak remek kezdeményezések, példaértékű kiállások. Ezeket gyűjtjük ebben a cikksorozatban.
