A szöveget az ihlette, hogy Jordán Tamás fogja alakítani nemsokára a Rózsavölgyiben a Két pápa című darabban XVI. Benedek pápát, aki lemondott a pápaságról és átadta azt az argentin érseknek Bergogliónak.

„A mai színházi helyzet asszociáltat engem a darabra. A mai színházi életünk pápája Vidnyíánszky Attila. Őt ugyan nem a magyar színházi élet nagyjai választották meg, hanem ő maga nevezte ki saját magát és ezt szentesítette a hatalom. És nem csak azzal lett a magyar színházi élet pápája, hogy az alapítvánnyá alakított SZFE kuratóriumának elnöke lett, hanem hosszú évek óta már ő a magyar színházi élet megfellebezhetetlen vezetője. Most már a kimondottan a pápája. Jár neki a tévedhetetlenség vélelme. És mi, a színház papjai, plébánosai, bíborosai ezt tudomásul vesszük a hívőkkel, a közönséggel együtt” – kezdi Jordán az írását.

Később kijelenti, hogy „Vidnyánszky, a mi pápánk, kételyek nélkül él. Pedig kell, hogy néha elbizonytalanodjon. Hiszen Vidnyánszky pápa egyben művész is és nem művész a művész, ha néha nem vonja kétségbe a saját alkalmasságát”.

Majd ő vállalja fel a pápa lelkiismereti hangjának szerepét, és néhány kérdést intéz a Színművészeti új urához, és mellesleg a Nemzeti Színházban az utódjához.

Rákérdez többek között, miért gondolja Vidnyánszky gyengének az SZFE képzéseit, miért gondolja az egyetemet liberális fészeknek. Ugyanis ezekre nemhogy bizonyíték nincs, de Jordán szerint a tapasztalatok is ellentmondanak ezeknek. Arra a „pápai” panaszra, hogy a végzősök nem mennek vidékre Jordán megjegyzi, miért mennének, ha a vidéki igazgatók nem kíváncsiak rájuk, a vizsgaelőadásaikra nem mennek el, így nem is hívják őket.

„Szentséged panaszolja, hogy jelenleg milyen rossz feltételek között működik a Színművészeti. Pusztul az épület, elavultak a technikai eszközök. Eminenciádnak igaza van. Az intézmény mindenkori vezetői szinte könyörögve kértek pénzt a mindenkori hatalomtól a fentiek orvoslására, de nem kaptak. Miután Szentségednek teljesen igaza van a diagnózisban, hogy szinte haldoklik az épület, remélhetjük Isten segítségével és az Ön pápai súlyával lesz esély a problémák orvoslására.”

Azt is megjegyzi Jordán, hogy mivel a fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású, elképzelhető, hogy be kell iktatni, a művészet tanítási idejének rovására ideológiai átnevelő órákat. „Az én fiatal koromban volt olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy világnézetünk alapjai. Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz.”

Végezetül eredményes gondolkodást kíván Vidnyánszkynak és reméli, +hogy az elmélyült gondolkodásnak köszönhetően időnként megszületik Önben egy parányi kétely, ami akár még párbeszédet is eredményezhet. Ez segítene helyes döntéseket hozni. Erről a kételyről senki sem fog tudni, csak Ön.”