"A nevem Covid, küsztihand" - így látták íróink a tavaszi karantént
Karanténban íródott, mire megjelent, már majdhogynem utánlövésnek számított, de a második hullám közeledtével újra aktuálissá vált A teremtés koronája – Karanténantológia című kötet, amely számos hazai író koronavírusról szóló tárcanovelláját gyűjtötte össze. A vírus és a nyálka szerelmét, a titkos viszonyokat, a bezártságot és az apokaliptikus képeket felvillantó antológiát az online megrendezett Ünnepi Könyvhét alkalmából ajánljuk.
- Biztonságos egyszerre felvenni az influenza és a koronavírus elleni védőoltást?
- Nem várt felfedezést tettek magyar tudósok, amikor a Covid eredetét kutatták
- Áttörést érhettek el magyar kutatók: a daganatok ellen már használják, most újabb fegyver jöhet a súlyos Covid elleni harcban
Tavasszal megérkezett a koronavírus, és ha ugyan a számokat tekintve nem is rúgta ránk az ajtót, a korlátozások miatt egy pillanat alatt a feje tetejére állt az élet. A járványokról szóló sorozatok és szépirodalmi művek hirtelen újra népszerűek lettek, elég csak arra gondolni, hogy megnyomta a koronavírus Albert Camus regényének, A pestisnek az eladásait. Ha a karanténban olvastuk a könyvet, számos motívum ismerős lehetett, A teremtés koronája azonban a bőrünk alá kúszik, hiszen a történetek egy része velünk is megtörténhetett: a hirtelen összezárt családok, a távolra került nagyszülők, az elhalasztott utazások, a fúró-faragó vagy kiabálós szomszédok, a hangosan szexelő szomszédok és az erkélykoncertek most többek között Bartók Imre, Gerlóczy Márton, Háy János, Kácsor Zsolt, Karafiáth Orsolya, Krusovszky Dénes és Lackfi János tolmácsolásában elevenednek meg újra.
A kötet az egyik szerkesztő, Cserna-Szabó András ötlete volt, aki márciusban azon kapta magát és kortársait is, hogy kifejezetten inspirálja őket ez a merőben új helyzet: a karantén egy pillanat alatt megjelent a tárcákban és a novellákban is. „Március-áprilisban szinte semmi másról nem volt szó, csak a vírusról. A sajtó és a magánbeszélgetések nagyrésze is ezzel foglalkozott, és úgy tűnt, az írók is igyekeznek feldolgozni a helyzetet. Darida Benedek szerkesztőtársammal felkéréseket küldtünk a kortárs magyar próza ismert szerzőinek. Arra kértük őket, hogy osszák meg a vírussal kapcsolatos történeteiket, nem ragaszkodtunk az első közléshez, jónéhány írás már megjelent az antológia előtt is” – mondja a hvg.hu-nak Cserna-Szabó András.
Az író-szerkesztő szerint az antológia gyors reakció volt a tavaszi történésekre, de ez a műfaj sajátosságaiból is következett. „A tárca egy nagyon aktuális prózai műfaj, valahol félúton az irodalom és a hírlapírás között. Régen gyakorlatilag ebből éltek az írók, teleírták a nyomtatott lapokat tárcákkal, tárcanovellákkal. Sokszor úgy tűnt már, hogy a tárca végleg kipusztul, mert megszűntek azok a fórumok, ahol ezeket közölték, de aztán mindig kiderül, számos helyen van még rájuk fogadókészség. A tárca az a műfaj, amelyben az író a leggyorsabban reagálhat az életre, az aktuális társadalmi folyamatokra, a körülette zajló való világ eseményeire. Ebben az antológiában is jónéhány olyan írás van, ami a tárcairodalom hagyományait követi.”
A huszonhárom mű változatosan dolgozza fel a tavaszi karanténhelyzetet, a legizgalmasabbak talán azok, amelyek a hirtelen megváltozott kapcsolatainkat gondolják tovább. Több novellában is felmerül, mi történik a titkos viszonyokkal akkor, amikor nem lehet kimenni a lakásból: Benedek Szabolcs egyenesen a Szar most a szeretőknek címet adta a művének. Főhősét a Facebookon találja meg egy volt csoporttársa, majd a szenvedélyes üzenetváltások után a találkozás szervezőerejét a politikusok által szajkózott „mindenki azzal szexeljen, aki a legközelebb van” - mondat, vagy éppen az az ötlet adhatná, hogy egy parkban fussanak össze,
hisz a social distancing épp kapóra jön, ha nincs meg a kémia. Milyen kár, hogy el sem jutnak semmilyen találkozásig.
Cserna-Szabó András – aki szintén írt a kötetbe - ennél is tovább megy, nála a párizsi férj egy kiadós nagybevásárlás apropóján szökik el a szeretőjéhez, a vágy pedig totális eufóriában győzedelmeskedik a vírustól való félelem fölött. Háy János művében egy elektronikai vállalat külső beszállítója egyszerre ejti teherbe a feleségét és a könyvelőjét: páratlan dráma, alig nyolc oldalon, talán a kötet legerősebb anyaga ez.
Kiss Noémi A bőr című novellában fertőző foltok mentén festi fel a karantén egyik legmegrázóbb tapasztalatát, az érintés hiányáét. „Bőr nélkül mennek le a szomszédok vásárolni, és bőr nélkül tanulunk, az iskola bezárt. Nem tapintjuk egymást, határok, falak, palánkok. Egy nap egy játszótér, két tanulás napközivel. Akik nem érnek egymáshoz, nem tudnak vigasztalódni” – írja, főhőse pedig szagol, szaglászik ezerrel, hiszen, ha nem érzünk semmit, talán elkaptuk a vírust. Ember nem örült még így romlott halnak és rohadt reteknek.
A megváltozott játékszabályok persze nemcsak a szerelmi vágy megélésének lehetőségét vették el, idegen arcokat kellett beengednünk a nappalinkba, és egy szülő-gyerek viszony is könnyen átrajzolódhatott, ha valamelyik vagy mindkét szülő a veszélyeztetett korosztályba tartozott. A Bartók Imrétől származó nyitónovellában anya és fia nem találkozhatnak egymással, ezért Skype-on keresztül társasjátékba kezdenek: a világ végül nem csak az online térben pusztul el.
„Teljesen átértelmezte a viszonyainkat a vírus: például a karantén úgy működött, hogy akkor szeretem a szüleimet, ha nem megyek hozzájuk. Addig ennek az ellenkezője volt a szabály. Arról nem is beszélve, hogy hirtelen össze lettünk zárva azokkal az emberekkel, akikkel bár együtt élünk, de lényegében és érdemben alig találkozunk. Hirtelen rácsodálkoztuk egymásra. Egy saját családi történet jut erről eszembe: apám és anyám mindketten orvosok voltak, rengeteget dolgoztak, apám állandóan ügyelt, a hétköznapi pár családi óra is jórészt a szokásos rutinnal telt, tulajdonképpen csak az évi nyaraláskor töltöttek együtt pár hetet. Amikor nyugdíjasok lettek, és hirtelen napi 24 órát voltak együtt, az anyám egyszer félrehívott, és valami olyasmit mondott nekem, hogy
kisfiam, én most ismertem meg apádat, és akkora mázlim van, hogy ennyire jófej!
Lakva ismerszik meg az ember, és a karanténban ugyan sokaknál felszínre kerülhettek a legkülönbözőbb problémák, de biztos sok pozitív meglepetés is volt, például a legtöbb szomszédról kiderült, hogy számos erénye mellett mestere az otthoni flexelésnek, és rengeteg apa megmutatta, hogy zord külseje mögött egy érző pék lakik” – véli Cserna-Szabó András.
A liszt, a vécépapír és a home office ugyan visszatérő motívumok a novellákban, érdekes módon azonban a gasztronómiai vonalra és csatolt részeire (élesztőhiány, kovásznevelés) egyik író sem csapott le. „Voltak olyan mondatok, helyzetek, amelyek mindenkinek beleégtek a retinájába. Érdekes, hogy egyetlen novellában sem került elő az élesztő utáni koslatás, pedig az volt az egyetlen hiánycikk az országban. Én is dugtam be a maszkos fejemet a kisbolt ajtaján, és kérdeztem, csókolom, van-e élesztő, a boltos meg csak mutogatott az ajtóra, ahol hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy AZ ÉLESZTŐ ELFOGYOTT!”
Ha élesztő után nem is vadászott valaki, a szétfolyó napi rutinnal már bizonyosan meggyűlt a baja. Keresztury Tibor Máma már nem című művében a főhős például este háromnegyed hétkor híradókat böngész, bár „nincs bennük semmi új, az emberek hullanak, csapataink harcban állnak, változatos módszerekkel zajlik a háború a vírus, az EU, a hazájukat vesztett ágrólszakadt nyomorultak és egy öreg bácsi ellen”.
A hiú újlipótvárosi harmonikaművész története, Gerlóczy Márton írása gyakorlatilag kötekedik az agyunkkal, összecsúszik a valóság és a képzelet, hiszen az újlipótvárosi harmonikaművész történetesen tényleg létezik, és tényleg erkélykoncertekkel szórakoztatta a közönséget tavasszal, bár afelől már vannak kétségeink, hogy valóban kirázta volna a hideg a szomszéd erkélyen zenélő „Láma Gábortól”. Az egymás iránt mély és ösztönös vonzalmat érző koronavírus és a nyálkahártya találkozása, a „nevem Covid, küsztihand” - felütéssel bemutatkozó vírus, majd a sokat sejtető egymásra találást felvonultató A magyar vírus szintén pályázhat a kötet csúcspontja-díjra.
A könyv fülszövegében az áll, hogy a szerkesztők remélik, ez a világ első és utolsó karanténantológiája, amely elképzelésből egy tétel valóra válhatott, a másik fele azonban valószínűleg nem fog. Bár a novellák a járvány végével is érvényesek lesznek, kérdés, illik-e vajon a humor segítségével megküzdeni egy súlyos válsághelyzettel.
A szerkesztő Cserna-Szabó András szerint egyértelműen. „Szokták mondani, hogy az irodalom komédiában búcsúzik a tragédiáktól. Nyilván vannak ízléstelen viccek, de ezek szerintem inkább a humor minőségére vonatkoznak. A traumák humorban való feloldása hozzátartozik az élethez, így a művészethez is.”
A teremtés koronája című könyv a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg.