Nekünk már elegünk van a vírusból, de a vírusnak nincs elege belőlünk – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a közrádióban, a szöveget a 444 kivonatolta. A miniszterelnök megismételte a már ismert levezetést, ami szerint a legmagasabb terhelés, amire a modellek szerint számítani lehet, 200 ezer egyidejű fertőzött. Ehhez 16 ezer kórházi ágy és 800-1000 lélegeztetőgép tartozik. A kormány ennek duplájával számol, mint legrosszabb forgatókönyv.

Vita volt arról, hogy épp most, amikor a munkahelyek megőrzése a cél a legtöbb szektorban, alkalmas-e a pillanat arra, hogy egy kiválasztott csoport bérét rendezzék, de úgy ítélték meg, hogy igen, most kell összefogni. Az első szakaszban világszínvonalon védekezett a magyar egészségügy Orbán szerint, de ha ezt meg akarjuk ismételni, annak feltételei vannak.

Vera Jourova cseh jogállamisági biztos sokat idézett mondatai közül nem a beteg demokráciáról szóló zavarta a legjobban Orbánt, hanem az, hogy a cseh biztos szerint a magyarok nincsenek abban a helyzetben, hogy önálló véleményt alkossanak. Orbán szerint ezzel tökkelütöttnek nyilvánította a magyaroknak. A biztos egyébként ezt a magyarországi médiahelyzettel kapcsolatban mondta, arra utalva, hogy a média nagy része kormányzati befolyás alatt áll, ezért a lakosság számára erősen sérül a pártatlan és sokszínű tájékozódás lehetősége.

A hét másik botrányt kavaró nyilatkozatát Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke tette, aki a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádiónak szerdán azt nyilatkozta, hogy „ki kell éheztetni pénzügyileg az olyan tagállamokat, mint Lengyelország és Magyarország”. Miután a magyar kormány hevesen reagált, Barley azt mondta, a közrádió tévesen idézte a nyilatkozatát, és ő nem a magyarok, hanem Orbán pénzügyi kiéheztetéséről beszélt. A Deutschlandfunk utólag módosította is a nyilatkozatot. Orbán erre is azt mondta,

tökfilkónak néznek minket, a Rákosi-időkben láttunk ilyet.

A nyilatkozatok hangneme miatt Orbán panaszkodott arra is, hogy hova jutott a politikus szakma. Elmondta, hogy

amikor elkezdte ezt a pályát, az egyik legizgalmasabb foglalkozás volt szellemileg, intellektuális szakma volt.

„Ma viszont a nyugati világban a mi szakmánk nincs jó állapotban.” Az amerikai elnökjelöltek vitája se volt piskóta, mondta Orbán, és az Európai Parlament sem olyan színvonalú már, mint régen.

Mindehhez érdemes megjegyezni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hosszú évek óta csak a közmédiának és a kormánypárti sajtónak ad interjút. Politikai vitákba (mármint szemtől szembeni, élő vitákba) pedig lehetőség szerint nem bocsátkozik. Miniszterelnök-jelölti vitán utoljára 2006-ban vett részt, vagyis

Orbán sorozatban három választási győzelmet húzott be miniszterelnök-jelölti vita nélkül (a Fidesz utoljára 14 éve, 2006-ban vesztett országgyűlési választást).

A miniszterelnök a Meseország mindenkié című gyerekkönyv kapcsán is mondott dolgokat. A könyv egy meseantológia, vannak benne homoszexuális, illetve transznemű szereplők is, de a könyv nagy része nem LMBTQ-témájú. Kiss Judit Ágnes Róza a bálban című meséje például egy csonka család napjaiba enged bepillantást, Tompa Andrea Vaslacija egy szegénységben, de szeretetben felnevelt gyerek történetén keresztül rajzolja fel az örökbefogadás és a vér szerinti szülők fogalmát, Kasza Kriszta pedig Trivadar, a háromfülű nyúl példáján keresztül beszél a kiközösítésről.

Mindenesetre Orbán még az EU-s ügyeknél is szövevényesebbnek nevezte a homoszexualitás megítélése körüli vitákat. Magyarországon vannak jogszabályok, amik a homoszexualitásra vonatkoznak, ennek az alapját egy toleráns megközelítés adja, mondta Orbán, aki szerint a magyarok türelmesek ezzel a jelenséggel szemben. Magyarország türelmes a homoszexualitás tekintetében, de van egy vörös vonal:

Hagyják békén a gyerekeinket

– mondta Magyarország (vagyis az összes magyar állampolgár, beleértve a homoszexuálisokat) miniszterelnöke. Egyébként semmiféle jogszabály nem tiltja Magyarországon, hogy bármilyen könyvben homoszexuális karakterek szerepeljenek, szóval amikor a miniszterelnök vörös vonalról beszélt, akkor a magánvéleményének adott hangot.