Nemcsak Magyarországon, hanem a világsajtóban is téma volt a Meseország mindenkié című mesekönyv, amely akkor került a figyelem középpontjába, amikor Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa iratmegsemmisítővel ledarálta egy példányát. Az országgyűlési képviselő szerint a kötet – amelyben ismert mesék átirata szerepel stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartozó hősökkel – a „homoszexualizmus propagandája”.

Írt a könyvről október elején a Time magazin is, amelynek cikkét most azzal a megjegyzéssel osztotta meg Ian McKellen, a Gandalf és Magneto megszemélyesítőjeként is ismert brit színész:

Bárcsak olvashattam volna ezt a könyvet, amikor gyerek voltam.”

Bár pályatársai tudtak róla, a színész csak 1988-ban, 49 éves korában beszélt először nyíltan homoszexualitásáról, s azóta aktivistaként is kiáll a szexuális kisebbségek jogaiért. Azért nem tette meg korábban, mert attól tartott, hogy a tény negatív hatással lenne a karrierjére. Később úgy nyilatkozott: sajnálja, hogy nem vállalta fel előbb a másságát.

Ian McKellen korábban a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájáért tüntetők mellett is kiállt.

Mitől olyan veszélyes egy mesekönyv, hogy valaki ledarálja?

Gyorsan szögezzük le: véleménye mindenkinek lehet, a könyvdarálás azonban jócskán túlmegy a véleménynyilvánításon. De mi lehet egy mesekönyvben, ami ekkora indulatokat kavar? A felnőttek vagy a gyerekek csinálnak nagy ügyet belőle, ha mássággal találkoznak? Szakértőkkel beszélgettünk a „homoszexuális propagandának" titulált Meseország mindenkié című könyvről.