A köznevelési törvény 2019-es módosítása miatt 56 ellenzéki képviselő fordult az Ab-hoz. Általában is kifogásolták, hogy a törvény rövid felkészülési időt adott és tele van szerintük homályos fogalmakkal. E kifogásaik nagy részét elutasította az Ab. Azt azonban elfogadta, hogy a négyéves kortól felmentési lehetőség nélkül kötelező óvodába járás sérti a szülők neveléshez való jogát. Azt ugyanis az Ab többsége szerint az állam csak akkor korlátozhatja a gyerek érdekében, ha a szülő és a gyerek érdeke ellentétbe kerül. Márpedig „a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete” négy- és ötéves kor között is indokolhatja, hogy otthon maradjon. Ennek tiltása nem szolgál „alapvető jogot vagy alkotmányos értéket”, ezért ezt a pontot az Ab 2021. június 30-i hatállyal megsemmisítette. Azért csak akkortól, hogy a törvényhozó addig esetleg hozhasson új, az Alaptörvényt nem sértő szabályt.

Az óvodába járás alóli felmentéssel kapcsolatban alkotmányos követelményt is megállapítottak. Az Ab szerint „az államnak azt és csak azt kell biztosítania, hogy …a szülő akarata ne vezethessen a gyermek érdekével ellentétes eredményre”. Ezért a felmentést engedélyezni jogosult szerv csak akkor utasíthatja el a kérelmet, ha „a gyermek neveléséért elsődlegesen felelős szülő akaratával szemben” az óvodába kerülés szolgálja a gyerek érdekét. Ezt világosan meg kell indokolni a határozatban. Hasonló követelményt szabtak a magántanulóság helyébe lépő egyéni munkarend elbírálásához.

Nagy vitát váltott ki az az új szabály is, hogy a 6. évüket betöltött gyerekek esetében csak egy állami hatóság engedélyezheti az óvodában maradást a gyereket ismerő óvónők és más helyi szakemberek helyett.

Ezt az Ab nem találta ugyan Alaptörvény-ellenesnek, de megállapított egy mulasztást: a törvény szerint automatikusan iskolába küldik azt a gyereket, akinek a szülei nem adtak be időben egy szabályos felmentési kérelmet. Az Ab felhívja a figyelmet: „már önmagában a kérelem (az Oktatási Hivatal mint felmentést engedélyező szerv honlapján elérhetővé tett adatlap) kitöltése és benyújtása is alapvető nehézséget jelenthet azon szülők számára, akik esetében nem áll rendelkezésre megfelelő számítógép, internet-hozzáférés és nyomtatási vagy ügyfélkapu hozzáférési lehetőség”. A szabályozás semmilyen intézményes garanciát nem ad azon gyerekek érdekének érvényesítésére, akiknek a szülei bármely okból nem kezdeményezik a felmentést, függetlenül attól, hogy ezen gyerekek egyébként iskolaérettek-e vagy sem. Pedig „a gyermeket nem kötelezettségként terheli, hogy hatéves korában megkezdje az általános iskolai tanulmányait, hanem éppen ellenkezőleg, az a jog illeti meg, hogy iskolai tanulmányait akkor kezdje meg, amikor iskolaérettnek tekinthető”. Mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn, mert lehetővé kell tenni, hogy „az óvoda javaslata alapján vagy más, alkalmas módon abban az esetben is lehetségessé váljon a nyilvánvalóan nem iskolaérett gyermek iskolaérettségi vizsgálatát követően a gyermek iskolakezdésének egy nevelési évvel történő elhalasztása”, ha a szülő ezt nem vagy nem megfelelő formában kérte. Az Országgyűlésnek 2021. június 30-ig pótolnia kell ezt a mulasztást.

Ugyanez a határidő vonatkozik egy másik hiba kiigazítására: jogosan írták a beadványban a képviselők, hogy ha valaki az Oktatási Hivatal döntése ellen bírósághoz fordul, nem biztos, hogy az eljárás a tanévkezdésig lezárul. Hogy ilyen késés ne fordulhasson elő, annak eljárásjogi garanciáit szintén az országgyűlésnek kell megteremtenie.

A határozathoz a most 14 tagú Alkotmánybíróság hét tagja nyújtott be különvéleményt, bár nem mindegyikük ellenzett minden pontot. (Szavazategyenlőség esetén egyébként Sulyok Tamás elnök szava dönt.) Szívós Mária alkotmánybíró például, aki tett egy gúnyos megjegyzést a többség által „szinte piedesztálra emelt” szülői jogokról, attól tart, hogy a mostani döntés miatt lehetnek olyan gyerekek, akik teljesen kimaradnak az óvodai nevelésből, és ennek folytán megtörténhet, hogy nem jutnak hozzá a szükséges fejlesztéshez.