Hamilton letérdel, Alonso visszaül, Vettel átáll – rég tűntek ilyen izgalmasnak a Forma–1 arcai
Néhányan nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint az újjászületésre, mások történelmet készülnek írni. És lesz valaki, aki a szívét lecsupaszítva száll be ebbe az öldöklő játékba. Öt arc, öt történet, amely nemcsak verseny-, hanem emberi szempontból is érdekes lehet az idei Forma–1-es szezonban.
HAMILTON
Lewis Hamilton tavaly – miközben rekordot állított be a hetedik világbajnoki címével – a versenyzői portfólióját polgárjogi aktivistáskodással bővítette a Black Lives Matter tüntetésekből inspirálódva. A brit pilótát mind a két területen elképesztő motiváció hajtotta, és ezt az idei évre is átmentette. A mezőny harmadik legidősebb versenyzőjeként száll harcba a nyolcadik világbajnoki címéért, amit a Red Bull – és Max Verstappen – az eddigi jelek alapján talán most fog a leginkább megnehezíteni.
És eltökélt abban, hogy továbbra is minden verseny előtt térdeléssel jelezze, hogy a rasszizmus elleni harc még nem ért véget. „Az igazán fontos az, hogy amikor a gyerekek látják, hogy mit teszünk, látják, hogy letérdelünk, meg fogják kérdezni a szüleiket, a tanáraikat, hogy miért csináljuk ezt. Miért térdelnek le? És ez kényelmetlen párbeszédeket indíthat el” – mondta Hamilton arról, milyen tervei vannak a világ jobbá tételére.
Hamilton a tavalyi szezon nagy részét töltötte azzal, hogy próbálta megértetni a kollégáival, milyen az, ha a világ minden egyes nap eszébe juttatja az ember bőrszínét. Hét világbajnoki címmel a zsebében már nyugodtan fordíthatja az energiáit arra, amiről úgy gondolja, egy győzelemnél sokkal többet adhat a világnak. Lewis Hamilton nemcsak az F1-es rekordok könyvét, hanem magát az F1-et is átalakíthatja.
Lewis Hamilton nem bánja, ha a bőrszíne miatt kényelmetlenül érzik magukat a társai
2008 elején a Forma-1-es csapatok szokás szerint levonultak Barcelonába a szezon előtti tesztelésre. Ez lesz később az az év, amikor Lewis Hamilton megszerzi majd az első világbajnoki címét (az eddigi hatból), de a helyi spanyol szurkolók szemében ő mindenekelőtt az a versenyző volt, aki kitúrta a kedvencüket, Fernando Alonsót a McLarenből.
VETTEL
Sebastian Vettel – akárcsak Michael Schumacher, hőse és korábbi elődje a csapatnál – egyfajta megmentőként érkezett a Ferrarihoz, de végül, egy elég intenzív pokoljárás után, őt kellett szinte kimenteni a közegből, amely már nem tudta és nem is akarta megtalálni vele a közös hangot. A döntést végül a Ferrari hozta meg, és nem hosszabbította meg a szerződést a német pilótával.
Vettelnek – aki 2015-ben négy világbajnoki címmel érkezett a Red Bulltól a Ferrarihoz – nem nagyon volt esélye arra, hogy egy olyan bizalmi és baráti struktúrában építse maga köré az olasz csapatot, mint annak idején Schumacher tette. Az utolsó két évében pedig olyan csapattársat kapott maga mellé a fiatal, éhes és piszkosul tehetséges Charles Leclerc személyében, aki kíméletlenül kihasználta Vettel indiszponáltságát és érzelmi hullámzásait. Vettelt 2018 – nagyjából a hockenheimi verseny – óta mintha kicserélték volna, és hogy miért veszítette el a formáját és a talajt a lába alól, arra talán még neki sincs válasza.
De azt legalább tudta, hogy még nem állt készen a visszavonulásra – és miért is állna? 33 éves, és még van benne bizonyítási vágy, nem is szólva arról, hogy ki akarna egy kirúgás emlékével visszavonulni.
Nagyon nem válogathatott a csapatok között, de attól, hogy az új Aston Martin az egyetlen menekülő útvonalat kínálta neki, ez az egymásra találás még kölcsönösen gyümölcsöző és kifizetődő lehet. Vettel neve mellett ott a négy világbajnoki cím, az autóban ülve pedig viszi magával a rengeteg tapasztalatot, amit az F1-ben eltöltött mintegy 14 évben összegyűjtött. Az Aston Martin pedig visszaadhatja az önbizalmát, lehetőséget teremthet arra, hogy ami tehetség, szenvedély és eltökéltség még benne van, az a pályán is megjelenhessen. Vettel ugyanis, ha formában van, még mindig lenyűgöző teljesítményre képes. Egy új csapat találkozásából a régi Vettellel valami emlékezetes dolog is kisülhet idén.
ALONSO
Az lehet az érzésünk, hogy már a történelemkönyvekből tér vissza. A sportág egyik klasszikus szupersztárja, akinek a nevénél mindig is ott fog szerepelni, hogy ő volt az, aki annak idején véget vetett Michael Schumacher egyeduralkodásának. De a 40-hez közelítő Fernando Alonso úgy jön vissza, mintha el se ment volna: duzzadó önbizalomal és tettvággyal. A szezonnyitó bahreini futam előtt magától értetődően gördült ki a száján: az a célja, hogy futamokat nyerjen, és a világbajnoki címért harcoljon. És hogy a régi Alonsót kapjuk vissza, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mikor arról kérdezték, van-e még olyan jó, mint az egykori harcostársai – Hamilton, Vettel vagy Räikkönen – vagy a fiatalabb generáció legnagyobb sztárja, Max Verstappen, Alonso gondolkodás nélkül rávágta:
Nem, jobb vagyok náluk.
Fernando Alonso ahhoz a csapathoz tér vissza, amellyel kölcsönösen világbajnokká tették egymást, az idei szezontól Alpine néven futó Renault-hoz, ami azt is jelenti, hogy mindkét fél tudja, mire számíthat a másiktól. Hogy a nézők mit kapnak, arra egyelőre még korai fogadni. Lehet-e két év kihagyás után folytatni ott, ahol az ember abbahagyta? Michael Schumacher példájából kiindulva – aki 2010-ben négy év szünet után tért vissza a Mercedesszel – sok türelmet és alázatot követel egy ilyen újrakezdés.
Fernando Alonso nyolc éve szerezte az utolsó nagydíjgyőzelmét, a Forma–1-től távol viszont volt alkalma pezsgőzni, 2018-ban és 2019-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órás autóversenyt és a 2018-19-es WEC bajnokságban is az első helyen végzett – mindhárom esetben a Toyota csapat tagjaként. Megfordult az Indianapolis 500-as versenyen és a Dakaron is. Vagyis az étvágya a régi, és nagyon is tudatában van annak, hogy sokan úgy gondolják: tehetsége, a sebessége és a versenyintelligenciája alapján kettőnél több vb-címmel is zárhatná autóversenyzői karrierjének a Forma–1-es fejezetét. Hát, most nyit egy új fejezetet. És ha van tulajdonság, amely az évek során állandó jelzőként Alonsóra ragadt, az a szívósság és a kitartás – a legreménytelenebb körülmények között is.
SCHUMACHER
Hogy mekkora jelentősége van annak, hogy ismét ott egy Schumacher a rajtrácson, azt talán még azok is átérzik, akiknek egy Forma–1-es futam nem több megnyugtató (vagy idegesítő) háttérzajnál a vasárnapi húsleves mellett.
A Forma–1 több mint 70 éves történelme során már kinevelte a maga trónörököseit – Damon Hill, Jacques Villeneuve, Nico Rosberg vagy épp Max Verstappen is ismerősen csengő névvel és tekintélyes apai örökséggel jelentkezett be a sorozatba, de talán egyikük vállán sem volt olyan nehéz a hírnév terhe, mint Mick Schumacherén, aki most 22 évesen a Haas csapatban mutatkozhat be.
F2-es és F3-as bajnokként a hétszeres világbajnok Michael Schumacher fia bebizonyította már, hogy az F1-ben nem csak a vezetékneve miatt van helye. Ezt az utat ráadásul úgy járta be, hogy az apja nem lehetett mellette. A 2013-as síbalesete óta a közvélemény szinte semmit sem tud Michael Schumacherről, csak annyit, hogy „nagyon küzd”.
Mick Schumacher harminc évvel az apja első, és kilenc évvel az utolsó versenye után indul el élete első Forma–1-es versenyén. F2-es bajnokként érkezik, de a Haas autójával a rajtrács végéről kell megmutatnia, mit tud. A debütálására sporttörténetileg és érzelmileg is sok réteg adódik, például azért, mert azokkal fog elrajtolni vasárnap, akikkel még az apja is versenyzett – többek között Lewis Hamiltonnal, aki épp tavaly állította be Michael Schumacher hét világbajnoki címének a rekordját. Michael Schumacher másik nagy ellenfele, Kimi Räikkönen már elsütötte a legnagyobb bókot, amit kaphat, amikor azt mondta Mickről: „Nagyon emlékeztet az apjára.”
Mick Schumacher 14 éves volt, amikor az apját baleset érte. Az biztos, hogy nagyon erős lélekkel fog rajthoz állni, de azt már nem fogjuk megtudni, hogy az apjához eljuthat-e ez a hír.
GASLY
A fiatal francia pilóta neve a Forma–1-et csak felületesen követőknek talán még nem cseng olyan ismerősen és ígéretesen, pedig Pierre Gasly a 2020-as szezon egyik leglenyűgözőbb teljesítményét nyújtotta – aminek csak a fénypontja volt, hogy az Olasz Nagydíjon megszerezte élete első nagydíjgyőzelmét. Gasly azonban nemcsak az F1-es statisztikái miatt lehet fontos szereplője ennek a sportágnak, hanem azért is, mert szokatlanul közel engedi a külvilágot ahhoz a belső világhoz, amelyben egy Forma–1-es versenyző megszületik.
Mekkora buli Max Verstappen csapattársának lenni?
Pierre Gasly hatalmasat ugrott előre a Forma-1-es ranglétrán azzal, hogy alig egy évnyi tapasztalattal beülhetett egy Red Bullba. Joggal gondolhatnánk, hogy frusztráló lehet a sportág egyik legfényesebb csillagának kikiáltott Max Verstappen csapattársának lenni, de a fiatal francia versenyző másként gondolja.
Pierre Gasly 25 éves korára megtapasztalta ennek a közegnek a csúcs- és a mélypontjait is, és egy nemrég megjelent írásában nem félt ennek az utazásnak a mélyen emberi oldalát megmutatni. Gasly kiírta magából, mennyire mély sebet ejtett rajta az, hogy 2019-ben Spában egy F2-es balesetben elveszítette a gyerekkori barátját, Anthoine Hubert-t – azt a fiút, akivel támogatták egymást akkor is, amikor senki nem vette komolyan a Forma–1-es álmaikat. Írt arról, amit a mind inkább vállalati szempontokat érvényesítő kommunikációs gépezet leginkább csak eltitkolna: hogy a Red Bullnál eltöltött időszakban – ami az első esélye volt, hogy topcsapatban bizonyítson –, mennyire nem kapott megfelelő támogatást, de bevonta az egyenletbe a sajtót is, amely darabokra szedte, és érzése szerint esélyt sem adott neki.
A gyásztól a győzelemig, a megsemmisüléstől a megtáltosodásig hosszú utat járt be ez a fiatal francia, aki most korát meghazudtoló bölcsességgel látja át, hogy hol tart, honnan indult és hová jutott. Megtapasztalta, hogy egy telefonhívás sokszor egy egész sorsot meghatároz, és a Red Bull-kiképzés legkeményebb módszereiből is kapott egy intenzív adagot. Ma pedig már elhiszi magáról, hogy tényleg Forma–1-es versenyző – abban a világban él, amelyet annak idején gyerekként Hubert-rel megálmodott magának.
Lehet, hogy versenyzők egy új generációt látjuk megszületni abból a szempontból is, hogy ők már felvállalják, emberből vannak. És ettől még akár izgalmasabb is lehet ez az egész műfaj.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
