Ferenc pápa a Kossuth téri misén: "Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé"
"Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre" – mondta Ferenc pápa a Kossuth téri szentmisén. Összefoglaló.
Ferenc pápa háromnapos magyarországi látogatásának tetőpontja volt a Kossuth téren vasárnap délelőtt tartott szentmise, ahol a katolikus egyházfő többek között kirekesztésről, perifériáról, szegényekről és menekültekről is szólt ünnepi beszédében.
„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” – kezdte a beszédét Ferenc, János evangéliumát idézve. Jézus küldetésével kapcsolatban az egyházfő azt mondta, Krisztus jó pásztor, hiszen megkereste juhait, amikor elveszettek voltak, kiragadta őket a halálból, és végtelen gyengédséggel szereti juhait, az életét adta értük.
Ferenc pápa kiemelte, hogy Jézus először nevükön szólította, majd kivezette a juhait. Az első azért fontos, mert mint mondta: „Jó Pásztorként jön, és nevünkön szólít minket, hogy elmondja, az Ő szemében milyen értékesek vagyunk.”
„Olyan szép, ahogy most együtt vagyunk: püspökök és papok, szerzetesek és világi hívek” – mondta, és rámutatott, hogy más keresztény felekezetek küldöttei, a civil szervezetek képviselői, és a zsidó közösség vezetői és is részt vesznek a misén.
Ezután beszélt a kirekesztésről, amely ellentétes a katolicitással: „Ez a katolicitás: mindannyiunkat, keresztényeket, akiket a Jó Pásztor név szerint szólított meg, arra hívott, hogy szeretetét befogadjuk és továbbadjuk, hogy az Ő nyáját befogadóvá tegyük és sohasem kirekesztővé”.
A pápa elmondta, Jézus először nyájba tereli juhait, aztán kiküldi őket a nagyvilágba, hogy terjesszék az igét, ezért beszél Jézus kapuként magáról: „Jézus a kapu, amely szélesre tárult, hogy beléphessünk az Atya közösségébe és megtapasztalhassuk irgalmát; de mint köztudott, a nyitott kapu nemcsak arra szolgál, hogy belépjünk valahová, hanem arra is, hogy elhagyjuk azt a helyet, ahol vagyunk”.
Hangsúlyozta: „És jegyezzük meg jól: mindannyian – senkit sem kizárva ebből a «mindannyian»-ból – erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára”.
Ferenc szerint mindannyiunknak nyitott kapuvá kell válnunk, és szomorú amiatt, hogy sokak sokkal inkább zártak, individualisták „egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány”, illetve közönyösek a „szenvedők és a szegénységben élők iránt”, valamint zárt kapukat mutatnak „azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények”.
Fontos – mondta a pápa –, hogy az egyházi közösség is nyitott legyen, és ne zárkózzon be azok előtt, akik „nincsenek rendben”, vagy Isten bocsánatára vágynak.
Ezután mindenkit arra kért, hogy nyissák ki kapuikat, szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel próbáljanak meg kicsit olyanok lenni, mint Jézus. Ez vonatkozik az egyházi vezetőkre is, mondta, akik mind pásztorok, ami nem rabló és nem tolvaj, vagyis nem él vissza a szerepével, és nem nyomja el a rábízott nyájat. Őket is arra kért, legyenek nyitott kapuk.
„És mondom ezt a laikus testvéreknek, a katekétáknak, a lelkipásztori munkatársaknak, a politikai és társadalmi felelősséget viselőknek és azoknak is, akik egyszerűen csak élik, néha nehézségek árán a mindennapi életüket: legyetek nyitott kapuk. Engedjük be szívünkbe az élet Urát, az Ő igéjét, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjünk ki és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban. Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni.”
Ferenc pápa után röviden Erdő Péter bíboros is beszélt, megköszönte, hogy az egyházfő ellátogatott Magyarországra.
Amikor a pápa megkezdte szolgálatát, azt mondta, hogy az egyháznak a perifériára is el kell mennie. „A szívünkből szólt” – mondta a bíboros, ugyanis a püspöki kar akkor megállapította, hogy a magyar katolikus közösség perifériának számít, és ez a történelem során is így volt. „A nyugati kereszténységnek is ezer éve a keleti határán élünk” – mondta a prímás.
Erdő Péter másodjára is megköszönte a pápának, hogy eljött Magyarországra, egy olyan néphez, amelynek nyelvéhez szerinte „még hasonlót is nehéz találni az egész világon”, egy olyan néphez, ami ezer éve „szeretettel ragaszkodik ahhoz a nyugati kereszténységhez, amelyről sokszor úgy érezte, hogy megfeledkezett róla”.
A bíboros köszöntét fejezte ki, amiért a pápa meglátogatta a szegényeket és a menekülteket, különösen azokat a menekülteket, akik „innen, a szomszédból, Ukrajnából érkeztek”.
Örömét fejezte ki, hogy Ferenc meglátogatta a beteg gyerekeket, fiatalokat, akik a „legnagyobb kihívást és a legnagyobb lehetőséget jelentik Egyházunk számára”.
Erdő Péter bíboros elmondta, hogy a Duna mentén élő népek megtanulták, a folyó nemcsak egy elválasztó határ, hanem össze is köti a népeket, „ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk”. Ezen ponton megemlítette Szent Istvánt, akit a katolikus és ortodox egyház is szentként tisztel, mert még akkor avatták szentté, „amikor teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyháza között”.
A bíboros így zárt a beszédét: „Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű. Isten bőséges áldását kérjük Szentséged személyére és szolgálatára! Kérjük, adja ránk apostoli áldását!”
Ferenc záróbeszédében megköszönte Erdő Péter szavait, majd köszöntötte Novák Katalin köztársasági- és Orbán Viktor miniszterelnököt. Megköszönte az egyház képviselőinek és a magyar népnek a fogadtatást és a szeretetet, amivel várták, és kifejezte háláját azoknak, akik messziről utaztak ide, hogy láthassák őt, valamint a látogatás szervezőinek: „Mindannyiótoknak mondom: köszönöm, Isten fizesse meg!”
De kiemelte azokat is, akik nem tudtak részt venni a misén: az időseket és betegeket, azokat, „akik egyedül érzik magukat” és azokat, „akik elvesztették az Istenbe vetett hitüket és az életbe vetett reményüket”. Nekik azt üzente: „Közel vagyok hozzátok, imádkozom értetek és megáldalak benneteket”.
Ferenc pápa örömét fejezte ki, hogy a különböző felekezetek és vallások Magyarországon harmóniában élnek egymás mellett, támogatják egymást. Tetszett neki, hogy Erdő Péter kiemelte, az ország a nyugati kereszténység keleti határán található, mert a határok nem csak elválasztó vonalak, hanem kapcsolódási pontok, és „a Krisztusban hívők azt a szeretetet helyezik előtérbe, ami egymással összeköt és nem a történelmi, kulturális és vallási különbségeket, amelyek egymástól elválasztanak”.
Elmondta, hogy sokat gondolt az európai kontinens jövőjére – különösen a békére – az elmúlt napokban. Ezek után Szűz Máriához fordult:
„Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre. Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre."
A pápa úgy folytatta: "Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot.”
A katolikus egyházfő így zárta Kossuth téri beszédét: „Kedves testvéreim, azt kívánom nektek, hogy Krisztus örömét terjesszétek: Isten éltessen titeket! Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten áldd meg a magyart!”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
