Alig egy évvel a Netflix erősen megalapozatlannak bizonyuló sorozata, a Harry és Meghan, és kicsit kevesebb mint egy évvel Harry herceg kínos epizódokkal színesített memoárjának, a Tartaléknak a megjelenése után kijött a nyomdából a Sussexék szócsövének tartott Omid Scobie legújabb, Endgame, azaz Végjáték című könyve, amelyben a brit monarchia bukását vizionálja, és Harryék szerinte virágzó és sikeres kaliforniai életét és projektjeit állítja vele szemben.

Ehhez újracsomagolja Harry és Meghan korábbi vádjait – többek között a fiuk, Archie bőrszínét firtató beszélgetést, amelyet a Sussexék először rasszistának, később viszont már „tudat alatt előítéletesnek” minősítettek –, és feltehetően végképp ellehetetleníti a megbékélés legkisebb esélyét is a sussexi herceg és a családja között. Nem segít ugyanis, hogy a könyv a királyt és a trónörököst ott támadja, ahol a legjobban fáj: a feleségeiket veszi célba.

A brit sajtóban megjelent részletek és elemzések szerint Scobie a könyvében ridegnek nevezi Katalin walesi hercegnét, és ostorozza Vilmos herceg feleségét, amiért „a mentális egészség ügyéért száll síkra, miközben figyelmen kívül hagyta Meghan segélykiáltásait”. A szerző azt állítja, hogy Katalin „megborzong” minden alkalommal, amikor Meghan neve szóba kerül, és 2019 óta nem beszélt vele. A Buckingham-palota nyilván nem fog reagálni semmire, de az elmúlt évek történéseit figyelembe véve, ha ez tényleg így van, nem is lenne benne semmi meglepő.

Scobie „stepfordi feleségként” írja le Katalint, akit II. Erzsébet királynő szerinte azért kedvelt, mert „tréningezhető” volt, szemben Diana walesi hercegnével. És persze a szerző nem győzi szembe állítani Katalint Meghannal, amikor többek között azt írja róla, hogy „soha nem intézett kihívást a rendszerrel szemben”. Még azt is valamiféle hiányosságként rója fel neki, hogy „jól érzi magát a szerepében”, és „mosolyt és eleganciát visz a hercegnéként vállalt feladataiba”.

Scobie azzal is megvádolja Katalint, hogy kevesebbet dolgozik, mint a királyi család többi tagja, vagyis szerinte „részmunkaidős royalnak” mondható.

Kamilla királyné szintén fontos célpontja Omid Scobie könyvének. 21. századi szemüveggel olvasva nehezen védhetőnek tűnik, hogy a szerző azt veti Kamilla szemére, hogy noha nem volt ott a mozgalmas hatvanas években a barikádokon, kiélvezte a szexuális szabadságot, amit a korszak radikális generációja harcolt ki. Scobie a bulvársajtóban megjelent cikkeket felidézve ír arról, hogy Kamillát úgy emlegették, mint akinek szanaszét voltak szórva a bugyijai, és valamiért fontosnak tartja előhozni azt a szerinte is valószínűleg hamis pletykát, miszerint Károly testőrei rajtakapták őket, amint Lady Chatterley kedvenc időtöltését űzik a kertben.

Az Endgame „komoly” ütést visz be személy szerint Károly királynak is, aki szerinte elkényeztetett herceg volt, és még a cipőfűzőjét is kivasaltatta.

A gyorselemzések szerint az Endgame legfeljebb néhány kellemetlen percet fog okozni a királyi családnak, a BBC királyi tudósítója szerint azok, akik szaftos botrányokra és pletykákra számítanak, feltehetően csalódni fognak, és miközben Scobie nagyon kritikus Károllyal, Kamillával, Vilmossal és Katalinnal, valójában az a legnagyobb baja velük, hogy ők nem Harry és Meghan.

A monarchiának viszont feltehetően ez a legnagyobb szerencséje.

Omid Scobie korábbi könyvéről itt írtunk:

Lehet, hogy Harry herceg és Meghan Markle most tényleg túl messzire ment

A szabadság nyomában című könyv azt ígéri, hogy az igazat meséli el Sussex hercegének és hercegnéjének a szakításáról a brit királyi családdal, de ez az igazság igencsak egyoldalú, és kicsit bosszú íze is van. A kivonulásuk idején sokak szimpátiáját kiváltották, de a PR-háborúnak ezt a csatáját nem biztos, hogy megnyerték.