Nem is volt olyan régen, hogy Angela Merkel kancellár a CDU színeiben úgy nyerte meg a németországi parlamenti választásokat, hogy teljesen tudatosan és a szó szoros értelmében nem csinált semmit. Ez volt a stratégia, a kampányszlogen a bizalomgerjesztő „Már ismernek engem” mögött. A plakátokon a védjegyévé vált rombusz alakban összeillesztett ujjakat lehetett látni, melyek szintén azt az ígéretet sugallták a választóknak, hogy a jólétben és a békében megélt mindennapjaik változatlanok maradnak.

Merkel kancellársága alatt megerősítést nyert a német társadalom nagy részében ez a mentalitás, amelyet Ivan Krasztev bolgár politológus így jellemzett: „Változtassátok csak meg a világot, de az én életmódomat ne!” A szociáldemokrata-zöld-liberális koalíció erre a társadalmi közérzületre reagált a fő ígéretével: „Megváltoztatjuk Németországot, de anélkül, hogy alább kellene adnunk a jólétből!”

Angela Merkel – 16 évig volt miniszterelnök

Reuters / Staff

És akkor szembejött a valóság

A Scholz-kormány két évvel a hatalomátvétel után üres zsebekkel és megtépázva áll a választók előtt, miután az ukrajnai háború kitörése óta képtelen volt betartani az ígéreteit, viszont több intézkedésével felingerelt számos társadalmi csoportot. Mindez összekapcsolódik az elmúlt két év nem éppen legideálisabb európai gazdasági viszonyaival: az olcsó orosz gázról való kényszerű lemondás miatt az egekbe szöktek az árak, ami recesszióba taszította Németországban is a gazdaságot.

Noha az új kormány a megválasztásakor előrebocsátotta, hogy a klímasemleges gazdaságra és társadalomra való átállásnak a jólét csökkenése nélkül kell megvalósulnia, legkésőbb egy tavaly novemberi szövetségi alkotmánybírósági döntés rávilágított, hogy ez nehezen fog menni. Az alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy a kormány törvényellenesen címkézett át hitel alapú fejlesztési forrásokat olyan célokra, melyeket a koronavírus-járvány elleni küzdelemben nem használt fel. Mindez azonnal 60 milliárd eurós lyukat ütött a költségvetésben, amely nagy részét sikerült átcsoportosításokkal betömködni. De nagyjából negyedét megszorításokkal, vagyis új adók bevezetésével és kedvezmények eltörlésével kénytelen a kabinet megoldani.

Optimistán vágtak neki a kormányzásnak: Christian Lindner, Olaf Scholz, Annalena Baerbock és Robert Habeck 2021 novemberében.

AP / picture alliance / Markus Schreiber

Az egyik pórul járt réteg a mezőgazdasági gazdálkodóké. A kormány eredeti tervei szerint azonnal megszűntette volna a mezőgazdasági járművek gépjárműadó-mentességét és a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj adókedvezményét. És bár az előbbiről teljesen lemondott, az utóbbit pedig három év alatt fokozatosan vezetné be, a gazdák mégis az elmúlt évek legkomolyabb tüntetéssorozatába kezdtek. A termelők Németország-szerte elzártak autópálya-lehajtókat, és konvojaik sok helyen lassították a közúti forgalmat. A legnagyobb tüntetés január 15-én, a hétfői berlini zárónapon várható.

Ugyancsak a héten zajlott a mozdonyvezetők sztrájkja. A személyszállításban dolgozó mozdonyvezetők három, a teherszállításban dolgozók négy napra álltak le magasabb bért és alacsonyabb munkaterhet követelve. A két összeérő demonstráció országszerte lassította, helyenként megbénította a közlekedést.

Visszaélésként megélt megszorítások

Azt, hogy csökken a jólét, már a társadalom minden szegmensében érzik. Egy ilyen helyzetben minden további megvonást a hatalommal való visszaélésnek él meg a társadalom, amelynek egy része fáradt és elcsigázott, a másik pedig kimondottan dühös a kormányra. Mi sem mutatja ezt jobban, mint ahogy az árvíz sújtotta területekre ellátogató Olaf Scholz szövetségi kancellárt szilveszter táján több helyen is fogadták: „hazugnak”, „árulónak” és „bűnözőnek” nevezve.

Ijesztő jelenetek is lezajlottak: múlt csütörtökön feldühödött gazdák megkíséreltek megrohamozni egy kompot, amelyen Robert Habeck alkancellár, gazdasági miniszter épp karácsonyi szabadságáról tért vissza. Ilyen dühöt és elszántságot korábban csak azokban a régiókban lehetett látni, ahol a sok szempontból szélsőjobboldaliként besorolható AfD nagy népszerűségnek örvendett és ahol a szimpatizánsaik a koronavírus-járvány idején a bevezetett korlátozások ellen tiltakozva tüntetést szerveztek funkcióban lévő politikusok magánházai elé.

Szétesésre és megosztottságra utaló tendenciák

Mi van most Németországgal? Mi zajlik a német társadalomban? – teszik fel egyre többen a kérdést. Egy 2016-os tanulmány szerint a németek a legkevésbé voltak fogékonyak a populista pártok politikájára az EU-ban. Úgy tűnik, ez mostanra megváltozott: elég csak az Alternatíva Németországért (AfD) megerősödésre gondolni. Németországban az AfD a második legnépszerűbb párt (23 százalék körül mérik) a kereszténydemokrata CDU-CSU (32 százalék) mögött. 2024-ben az EP-választások mellett 9 tartományban tartanak választásokat, három keleti tartományban (Brandenburg, Szászország, Türingia) az AfD vezet a közvélemény-kutatásokban.

„A társadalom egyre polarizálódik” – állítja „A németországi és nemzetközi politika lapja” (Blätter für deutsche und internationale Politik) című portál újságírója, Albrecht von Lucke. A különböző álláspontok egyre közelítenek a politikai paletta peremeihez, vagyis a szélsőségekhez. Németországban egyértelműen „szétesésre és megosztottságra utaló tendenciák” mutatkoznak, és az szövetségi állam egy konszenzusokra épülő társadalomtól a „megosztottság áldatlan állapota” felé halad.

„Persze a vita nélkülözhetetlen egy demokratikus országban” – mondta Lucke a DW-nek. „De ha ebből a vitából eltűnik mindennemű kompromisszumkészség, és minden érdekcsoport elvakultan ragaszkodik a saját érdekei érvényesítéséhez, az a demokrácia erodálódásához vezet. Ez pedig azzal jár, hogy a kormány elveszíti minden tekintélyét, és végül az álláspontok egyre inkább a szélsőségek irányába tolódnak”.

Mindenki csak magával törődik

A tutzingi Politikai Oktatási Akadémia igazgatója, Ursula Münch nem látja ennyire sötéten a helyzetet. „Nem hiszem, hogy a társadalom két egyenlő részre szakadásáról kellene beszélnünk. Az viszont érzékelhető, hogy egyre többen kerülnek a társadalom peremére” – fogalmazott a politológus a DW-nek adott interjúban. Ez alatt azokat érti Münch, „akik valóban készek a véleményütköztetésre, akik erős elégedetlenségüknek adnak hangot, és akik tiltakozó megmozdulások szervezésére is hajlandóak”.

2023 nyara: tüntetés a szövetségi kormány klímapolitikája ellen a bajorországi Erdingben.

dpa / picture alliance / Matthias Balk

Ilyen szerveződés pillanatnyilag a németországi gazdákon kívül a mozdonyvezetők szakszervezete. Mindkettő erős érdekérvényesítő csoport, amelyek akcióikkal egy egész köztársaságot képesek megbénítani. Lucke számára a gazdák tiltakozása ugyanakkor jó példa arra, hogy valójában „mindenki csak magával törődik”. „A gazdáknak már majdnem sikerült elérni, hogy az összes őket sújtó megszorítást visszavonják, de azért küzdenek tovább, hogy az utolsó követelésüket is keresztülvigyék”.

Önkényes államhatalom?

Ursula Münch a gazdatüntetések kirobbanását részben a rájuk nehezedő nyomással magyarázza. Egyrészt a támogatásokat gyorsan meg akarták szüntetni, „anélkül, hogy elegendő időt hagytak volna nekik a megváltozott körülményekre való felkészülésre”. Nem is vonták be őket a róluk szóló döntésbe. Másrészt a folyamatos megújulás követelménye is nyomásként nehezedik rájuk. Folyton új sztenderdeknek kell például megfelelniük éghajlat- és környezetvédelmi megfontolások miatt vagy az állatokkal való bánásmód tekintetében is. Különösen a kisebb gazdaságot fenntartók panaszkodnak, hogy túl kevés az idejük és a pénzük az átállásra.

Ez az érzés nem ismeretlen más állampolgárok számára sem. Közfelháborodást váltott ki például az a 2023. elején kiszivárgott hír, amely szerint a kormány a lehető leggyorsabban be akarja tiltani az olajjal és gázzal működő fűtési rendszereket, hogy helyettük hőszivattyúk használatát tegye kötelezővé. Különösen Robert Habeck gazdasági miniszter ázsiója zuhant a tervezett intézkedés hatására, de ez a kezdeményezés az összes koalíciós párt népszerűségén rontott.

Az egykori Szász Királyság és a Német Császárság zászlói, amelyeket a Szabad Szászország nevű szélsőjobboldali mikropárt hívei gyakran lengetnek megmozdulásaikon – a képen épp a drezdai tartományi kancelláriahivatal előtt.

dpa / Robert Michael

A politológus Münch szerint: „Mindeddig sokan voltak azon az állásponton Németországban, hogy jó, persze, értjük, hogy itt-ott egy kicsit változtatni kell. Ám az, hogy mindez a saját pénztárcájukat, a saját kazánházukat, a saját garázsukat is érinti majd, meglepte őket. Vagyis amiatt a változás miatt, ami most épp folyamatban van, az államot hirtelen sokan úgy látják, mintha visszaélt volna a hatalmával.”

Hogyan profitál mindebből az AfD?

Ebből a társadalmi elbizonytalanodásból jelenleg a legtöbbet az AfD profitál, amely Németország polarizációjának is a motorja. Ursula Münch óva int attól, hogy „csak a szélsőségesek és populisták üzeneteit hallgassuk meg”. „Pillanatnyilag valóban látok bizonyos veszélyt, hogy a lakosság egy része valószínűleg elég könnyen instrumentalizálható”. Egyre nő azoknak a száma, „akik hátat fordítanak a hivatalos állami kommunikáció állításainak, mondván: úgyis csak valótlanságokat mondanak nekünk”.

Albrecht von Lucke publicista számol azzal, hogy 2024-ben sokan dühből szavaznak majd Németországban, különösen mert a kormánykoalíció renoméjának a javulása nemigen várható. „A viszálykodás folytatódni, a frusztráció pedig nőni fog az országban, ami azt jelenti, hogy a választások eredményében a tiltakozás és a neheztelés hangjai is megnyilvánulnak majd.”

Münch szerint ennek ellenére nem szabad letargiába esni: „Mégiscsak egy olyan országról beszélünk, amelynek rengeteg erőforrása, stabil pénzügyi alapja van. Jóléti államban élünk. Érthető, hogy vannak, akik aggódnak, azt azonban semmi sem indokolja, hogy úgy érezzük: kicsúszott a lábunk alól a talaj.”

Szerzők: Sabine Kinkartz és Ralf Bosen. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

Kapcsolt kép: "Lassan leáll minden gazda, mert a kapzsi kormány így akarja" a berlini gazdatüntetés egyik szlogenje Fotó: AP / picture alliance / Markus Schreiber

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.