Az 1995 után született generációt erősítve nagyrészt már én is youtubereken nőttem fel, végigkövettük a velünk egyidős fiatalok videóskarrierjének felívelését. A 2010-es években a magyar YouTube ártalmatlan, szórakoztató videókkal volt tele, amelyeket hozzánk hasonló kamaszok készítettek. Az elmúlt öt évben azonban egyre több kritikus, közélettel foglalkozó vélemény jelent meg a youtuberek és a belőlük kinőtt influenszerek csatornáin, amiből adódik a kérdés: mi változott?
Az, hogy régebben nem voltak politikusabb influenszervideók, annak tudható be, hogy „ennek a műfajnak a korai művelői és fogyasztói olyan fiatalok voltak 2015-ben, akik maguk sem érdeklődtek a politika iránt” – mondja a hvg.hu kérdésére Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, hozzátéve: „a Z generációt vizsgáló kutatások azt mutatták, mintha egy második csendes nemzedék lenne, amelyet nem érdekel különösebben sem a politika, sem a közélet. Nem volt meg sem a kereslet, sem a kínálat – de ez életkori sajátosság”. Ám azután ez a generáció is felnőtt, és érdeklődni kezdett az olyan, őt közvetlenül érintő dolgok iránt, mint a politika.
Az influenszerek – némileg ellentmondva a nevüknek – éppenhogy maguk keresik azokat a témákat, amelyek a követőiket érdeklik. Most eljött az idő, hogy a Z generációs közönség is elvár valamilyen társadalmi kiállást az influenszerektől és a márkáktól is, a reklámok mellett értékeket is képviselni kell. Ezt gyakran még mindig a fiatalok számára könnyebben feldolgozható közéleti-szórakoztató formában teszik.

Az, hogy az influenszereknek mekkora a befolyásuk, a februárban kirobbant kegyelmi ügy nyomán szervezett tüntetésig nem volt mindenki számára nyilvánvaló, ekkor egy maréknyi videós akkora demonstrációt hozott össze, ami politikai pártnak hosszú évek óta nem sikerült. Ezek a szereplők a képernyők mögül tudtak cselekvésre buzdítani sok tízezer embert. „Sokat elárul az ő motivációjukról, hogy hangsúlyosan kérték, hogy pártpolitikától mentes legyen a rendezvény. Ez az esemény is becsatornázott egy általános kormánykritikus elégedetlen tömeget, de alapvetően sikerült elérniük, hogy ne mossák össze az összellenzéki megmozdulásokkal” – mondja lapunknak Mikola Bálint, CEU Demokrácia Intézet posztdoktori kutatója.
Az influenszereknek gondosan mérlegelniük kell, hogy felvállalnak-e megosztó politikai-társadalmi témákat, mert nem megy át minden a kritikus követőtábor szűrőjén. Mikola szerint aki politikai influenszernek áll, az foglalkozhat „lifestyle politikával”, ami sokkal elfogadottabb, ide olyan kevésbé megosztó témák tartoznak, mint a fenntarthatóság, környezetvédelem, lakhatás. Nagyobb kockázatot jelent – ezért nem is teszik ezt sokan – a konkrét pártpolitizálás, a pártok melletti kampány vagy éppen azok éles kritizálása. „Szakaszhatárt jelent a Covid-járvány és környéke. Sok, az ifjúságban is népszerű társadalmi mozgalom indult el abban az időszakban: Black Lives Matter, Biden for President, Fridays for Future. Akik korábban csak szórakoztató tartalommal jelentkeztek, azok is hangsúlyosabban vállaltak fel politikai témákat” – vázolja fel Guld.
Az online videósok a társadalmi ügyek felvállalásával tarthatnak a követőtáboruk megosztásától, de nem csak attól: a márkák, akik náluk hirdetnek, sokszor tartanak attól, hogy közügyekben állást foglaljanak. Mikola szerint két kategória van a tartalom-előállítók között, akinek ez megéri: „Aki nagyon elhivatott, aktivista mentalitással csinálja, és aki anyagilag elég független a hirdetési piactól, és kitalált egy olyan monetizálási modellt, ami miatt kevésbé kell mérlegelnie, hogy a tartalma megfelel-e a hirdetőknek, vagy sem.” Azt azért hozzá kell tennünk, hogy Magyarországon képtelenség akkora tömeget elérni, akár a YouTube-on, akár a TikTokon, hogy kizárólag saját tartalom gyártásából elég bevétele legyen valakinek.

Az influenszerek karrierjét egyengető ügynökségek általában nem szólnak bele abba, hogy publikáljon-e politikai tartalmat az oldalán. „Sokkal jellemzőbb az, hogy a hirdető zár ki bizonyos dolgokat” – mondja Mikola, aki kutatásai által belelátott az ügynökségek működésébe. Ez azért van, mert ma már a legtöbb nagy márka is felvállal valamilyen társadalmi ügyet, amit tudatosan épít az imázsába és a kampányaiba.
Kérdés, hogy ilyen körülmények között milyen hatást váltanak ki David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövetének vacsorái. Pressman az Egyesült Államok képviselőjeként olyan értékek mellett áll ki, amelyek sokszor szembemennek a konzervatív, hagyományos értékekkel, ennek szellemében hív meg művészeket, sportolókat, online videósokat a nagykövetségi rendezvényre. Olyan személyek is részt vettek ezeken az esteken, akiknek azt megelőzően egyáltalán nem voltak hasonló szerepvállalásaik, összefüggésbe sem lehetett őket hozni nemhogy a politikával, de a közügyekkel sem.
A dolog pellengérre állításában meglátta a lehetőséget az ország egyik legnépszerűbb videósa, Dancsó Péter, aki egy videójában politikai agitációnak nevezi a Pressman-féle vacsorákat, és azzal kapcsolatban fogalmaz meg kérdést, hogy a Magyarország jövőjét érintő kérdésekben miért a politikával kifejezetten nem foglalkozó influenszerek véleményét kell kikérni. Dancsó ezzel lényegében magát is felpakolta a politizáló videósok polcára, csak az ellenkező végére, mint a többiek. Ritkán, de azért Dancsóról is kiderült már, hogy melyik az a politikai közösség, amelyiktől nem idegenkedik: 2012-ben a Jobbik Ifjúsági Tagozatának egyik eseményén például épp ő volt a húzónév. De forgatott nemrég videót arról is, hogy az emberkereskedelemmel vádolt és a nők szexuális kizsákmányolását biznisszé emelő Andrew Tate szerinte csak a társadalom reakciója a woke-őrületre. Dancsó mindezt azzal a humorral teszi, amelyről nehéz eldönteni, hogy csak az egyik félből űz gúnyt (ez esetben a woke-ból), vagy az egész jelenségből, és szerinte mindenki hülye.
De vajon maguk a videósok politizálásnak érzik, hogy elmentek vendégségbe a nagykövethez? A milliós követőszámmal rendelkező influenszer, Forstner Csenge a nőnapon rendezett vacsorán vett részt. Azt mondta a hvg.hu-nak, hogy „a meghívást elsősorban azért fogadtam el, mert ez egy kiváló alkalom volt kapcsolatok építésére és a nemzetközi kulturális eszmecsere elősegítése. A nőnapi vacsorán való részvételre nem politikai véleménynyilvánításként tekintettem, hanem olyan programként, melynek célja a női szerepek elismerése volt”.
Más, általunk megkérdezett jelenlévő sem értékelte a programokon való részvételt politikai állásfoglalásként. Pál Márton, „a család az család” mozgalom társalapítója úgy fogalmazott: „Én azt gondolom, hogy egy pre-Pride-vacsorán részt venni nem politikai véleménynyilvánítás, mert az LMBTQ-jogok emberi jogok. Én örülök annak, ha egy állam nagykövete vagy bármilyen képviselője érdeklődéssel fordul egy marginalizált kisebbség felé, amivel támogatja őket, ha ezt a mi államunk nem teszi meg” – mondta a hvg.hu-nak. Szerinte az influenszereknek egyenesen „kötelességük megszólalni olyan kérdésekben, amik fontosak számukra, hiszen formálni tudják az emberek véleményét, és formálniuk is kell”.

A Pamkutya testvérek is reagáltak kérdésünkre, őket Dancsó különösen kipécézte: „Egyáltalán nem szántuk politikai állásfoglalásnak, és nem tudtuk, hogy ekkora jelentősége lesz a posztunknak a nagykövettel készült fotóval. Azért fogadtuk el a meghívást, mert egy ilyen jólesik az embernek, megtisztelőnek éreztük” – mondja Norbi, a tartalomgyáros-páros egyik tagja. A médiavisszhang és az azzal járó sok negatív visszajelzés ellenére „nem bántam meg, hogy elmentem, és azt sem, hogy posztoltunk róla, sokat tanultam az esetből”.
Mindezek ellenére a tartalomgyártók politikai szerepvállalása „nem paradigmaváltó jelenség” Mikola Bálint szerint. „A médiatörténetben mindig vannak új platformok, eszközök, és általában az aktuális legfiatalabb generáció adaptálódik ehhez a leghamarabb.” A válasz valahol ott keresendő, hogy kinőttünk a 2010-es évek tartalmaiból, és elvárjuk, hogy az általunk figyelemmel kísért véleményvezérek ne csak termékekről alkossanak véleményt annak fényében, fizettek-e értük, vagy sem, hanem valós társadalmi hatással rendelkező ügyekben is szólaljanak meg. Az állami vezetők gyermekvédelmi elkötelezettségét megkérdőjelező kegyelmi botrány révén pedig a körülmények is biztosítottak lettek ehhez.
Nyitóképünkön influenszerek David Pressmannél. Forrás: Facebook / US Embassy Budapest