Zöld ketchup, kölcsönözhető guminő, Trump-társas – bejártuk az elcseszett tárgyak múzeumát
Találmányok, amelyeket a fejlesztőik zseniálisnak, és persze jó üzletnek tartottak, de csúfosan megbuktak – ilyeneket mutat be a világ számos nagyvárosát már megjárt kiállítás, amely Budapestre érve meta szintre emelkedett: nemcsak a bemutatott tárgyak elcseszettek, hanem maga a múzeum is az.
Az idősebbek talán még emlékeznek a 80-as évek egyik legnépszerűbb sorozatára, a jugoszláv Forró szélre és annak nyakigláb főhősére, a csetlő-botló, a munkát állandóan kerülő, jellegzetes sapkájától meg nem váló ká-európai lúzerre, Surdára. Az egyik részben némi pénzhez jut, amit rögtön be is fektet egy zseniális találmányba: az alkoholmenetes alkoholba. Úgy gondolta, hogy rengeteg ember vedel, de sokan nem tudnak dolgozni ettől, megromlik a szociális kapcsolatuk, az egészségük, van, aki agresszív lesz stb. Óriási üzletet szagol tehát abban, hogy piacra dobjon egy olyan italt, ami ízre pont olyan mint a megszokott alkoholos italok, de ez a sok negatív hatás mind elmarad. A projekt azonban befuccsolt, gyorsan kiderül: az emberek azért isznak, hogy tompítsák agyukat.
Ilyesmi nagyszerű találmányok jutottak eszembe, amikor meghallottam, hogy Budapesten is bemutatkozik az izlandi-amerikai klinikai szakpszichológus, Dr. Samuel West 2017-ben létrehozott Museum of Failure (Kudarcok múzeuma) nevű, New Yorktól Sanghajig, Helsingborgtól Párizsig már több várost is megjárt kiállítása.
Nevetni, tanulni
A kudarcokon nevetni jó! Ezt mi, Mekk Mester, a Csodaszarvas-szobor, vagy a fák nélküli lombkoronasétány országában jól tudjuk. (Utóbbi kettőn persze sírva nevetünk, hiszen azoknál nem kis összeg vesztette el közpénz jellegét.)
A kudarcokból tanulni is jó! Dr. West leginkább erre gondolt, amikor kitalálta a projektet. Úgy véli, hogy az emberiség történetében az innovációk szükségképp kudarcokhoz (is) vezetnek, de a hibákból, kudarcokból lehet és kell is tanulni.
Sőt, ezt már mi tesszük hozzá, a tudománytörténetből jól tudjuk, néha kifejezetten egy nagy baklövés véletlen melléktermékéből válik valami világot rengető találmánnyá. Ha nem kerül például egy penészgomba valahogy a Fleming által véletlenül nyitva hagyott kémcsőbe, nem fedezte volna fel a penicillint (noha egészen máson dolgozott). De a tépőzártól a röntgensugarakon át a teflonig és a dinamitig nagyon sok minden a véletlenen múlott. Igaz, hozzá szokták tenni, hogy ezekhez azért kellett a tudósok azon képessége is, hogy abban is fel tudják fedezni az értékeset, amiben az a legkevésbé sem valószínű. (Ezekről a fontos véletlenekről bővebben például Royston M. Roberts: Serendipity címú kötetében olvashatunk.)
A/4-es sajtpapír, omladozó vakolat
De térjünk vissza a Kudarcok Múzeumához! Ennek deklarált célja, hogy „termékeny vitát kezdeményezzen a kudarcokról, és arra ösztönözzön bennünket, hogy érdemes kockázatokat vállalnunk” – legalábbis valami ilyesmi olvasható a múzeum honlapján. Azért írjuk, hogy „valami ilyesmi”, mert a honlap nyelvezete, csakúgy, mint a múzeumba lépéskor kapott, A/4-es lapokra kinyomtatott „guide”, erősen emlékeztet a fordítóprogramok értelmetlen megfogalmazásaira, ezért némileg korrigáltuk.
Persze, lehet hogy mindez része a fentebb már említett meta-értelmezésnek, a „kudarcos Kudarcok Múzeuma”-attitűdnek. Ezt erősíti a helyszín is: a Nemzeti Múzeummal szemközti antikvárium mellett sokáig elhagyatott egykori üzlethelység, amiről most is omlik a vakolat. Az elhanyagolt, kissé dohos teremeke leginjább igénytelen, fehér polcokkal rendezték be, továbbá a falakra tűztek különböző – magyartalan – feliratokat. (Érdemes összevetni a kiállítás korábbi helyszíneinek design-ját a budapestiével – például itt.) És valljuk be, azért az is elég ritka, hogy – mint írtuk – egy kiállításon kinyomtatott A/4-es papírról kelljen értelmetlen mondatokat olvasva böngészni, hogy mi is az a tárgy, ami előtt állunk.
Az egész tárlat kivitelezése olyan, mintha egy diákszakkör rendezte volna meg egy Klik által sújtott álltalános iskola folyósóján, a tornaterem előtt balra a sarokban.
Pedig Dr. West koncepciója tényleg többet érdemelt volna. Mert, hát hogyne keltene derűt bennünk, mondjuk az élelmiszeres szekció majd’ minden darabja. Egy hűtőszekrény-polcon, többek között megcsodálhatjuk a zöld ketchupot, amit a Heinz szakemberei fejlesztettek ki, gondolván, hogy a Shrek-filmek után majd minden gyerek ilyet akar enni. Hát, nem, óriási bukta lett.
Csakúgy, mint a McDonald’s Arch Deluxe hamburgere, amivel sokszáz millió dolláros piackutatás és fejlesztés után álltak elő a 90-es évek közepén. Az volt a koncepció, hogy ez burger kifejezetten a felnőttek ízlésének megfelelő ízvilággal készül. Készítettek hozzá egy nagyot szóló reklámkampányt is, amiben a gyerekek undorodva fordultak el az új terméktől. Igen ám, de a felnőttek sem akartak drágábban megvenni egy olyan terméket, aminek a lényege az, hogy attól valamiért undorodnak a gyerekek. A gyorsétterem ipar egyik legdrágább kudarcaként emlegetik az Arch Deluxe-ot.
A kiállítás hűtőszekrényében megcsodálhatjuk még a kifejezetten cicáknak és kutyáknak palackozott ásványvizet (Thirsty Cat, és Thirsty Dog néven), vagy az Old Breed nevű sörízű whiskeyt, amik szintén senkinek nem kellettek. A 90-es évek diétaőrületére tervezett Olestra-chips pedig ugyan zsírtalan volt, ám durva hasmenést okozott a fogyasztóknak. Kiállították továbbá a Pepsi – Coca-háború egy elbaltázott emlékét is, egy doboz New Coke-ot, amitől a Coca-Cola várta egy időben a csodát, és persze a kólaháború megnyerését. Miután ugyanis a 80-as években egy kutatás kimutatta, hogy a fogyasztók jobban kedvelik az édesebb Pepsit, kifejlesztették a maguk új, édesebb termékét. Csakhogy senkinek nem kellett, sőt a Coca-rajongók is elfordultak a cégtől. Viharos sebességgel visszatértek az eredti recepthez, és azóta is hangsúlyozzák, hogy ami most a palackban van az „original taste”.
És így tovább, érdemes még böngészni az elbaltázott élelmiszerek részlegét, vannak még ott finomságok.
Mr. President
Tulajdonképpen ide tartozik félig a volt – és nem lehetetlen, hogy leendő – amerikai elnökhöz, Donald Trumphoz kapcsolódó termékek egy része is, amelyek egy egész polcot megtöltenek a tárlaton. Trump nevével és arcképével ugyanis palackozott vizet, vodkát, de még steaket is árultak egy időben (mind megbukott üzletileg).
De láthatunk Trump-illatszereket és Trump-vizelettesztet, továbbá egy a Monopolyhoz kísértetiesen hasonlító, de annál jóval bonyolultabb és unalmasabb társasjátékot is. Valamiért nem kellett a népnek egyik sem. (Ha esteleg újra nyer, talán kelendőbb lesz a Trump-vizeletteszt fogadtatása.)
Tegyük hozzá, hogy nem túl igazságos egyeten politikust szerepeltetni a Kudarcok Múzeumában. Igaz nem a politikai tevékenysége okán kapott helyet itt Trump (bár azért ott a Make America Great Again feliratú sapka is, ami kudarcnak biztos nem mondható, ha megnyeretek vele egy választást), de akkor is.
Viszont micsoda perspekítva lenne egy Kudarcos Politikusok Múzeumában!
Mi a kudarc?
Egyébként a tárlat koncepciója is picit követhetetlen. Kudarcos lehet egy találmány attól, hogy amire kitalálták, nem alkalmas. Ez rendben. Kudarcos lehet az is, ami tulajdonképpen nem lenne rossz, de egy elhibázott marketing, a konkurencia megjelenése, vagy valami egészen más ok miatt üzletileg lett bukás. Oké.
De akkor mit keres például a tárlaton egy Segway? Ha a közlekedést nem is forradalmasította, de azért nem lehet rossz üzlet, ha mindenfelé ezt látjuk a belvárosban Budapesten is. Vagy miért kudarcos találmány a Titanic? Végül is nem a fejlesztői teljesítmény, és nem is az érdektelenség miatt süllyedt el, hanem leginkább az emberi hibák miatt. De elég furán fest ezen a kiállításon a berlini fal egy darabaja is.
Barbie-t legyőzni
A tárlatot tematikus blokkokba rendezték, a közlekedés, élelmiszer, Trump-blokkok mellett van többek között IT (mennyi-mennyi vakvágány volt a computerek történetében!), szépségipari, divat-blokk. A két személyes kedvencem pedig az orvosi és a szexipari rész, de azért játékipar is okozott néhány bizarr pillanatot a történelemben.
A Mattel például a 70-es években úgy döntött, hogy Barbie húgának, Skippernek ideje felnőnie. Kitalálták a Growing Up Skippert, amely babának a karját, ha előre fordították, kinőtt a melle. Ha visszaállíották, Skipper melle is eltűnt. A nagy ötlet nem jött be: csúfosan megbukott az új babamodell.
Ahogy a Hasbrónak sem sikerült Barbie népszerűségét letörni a horrorfilmbe illő Little Miss No Name babával. Pedig azt gondolták, a rongyos, szánalmat keltő, hatalmas, könnyes szemű baba majd empátiát kelt a kislányokban. De inkább rémálomszerű gondolataik támadtak tőle.
Hisztéria, azbesztes cigi, papírmaszk
Na, de forduljunk rá az orvosi elcseszett találmányokra! Ebből elég sok van, és tényleg nevetségesek, kár, hogy ez az a terület, ahol akár emberek életébe kerülhet egy-egy ilyen baromság.
Például a Micronit cigaretta, amiről a Kent azt állította, hogy az a legegészségesebb cigi, mert abban egy újfajta, hatékony szűrő van. Még az orvosok is ajánlgatták a pácienseiknek, hogy inkább ezt szívják. Csak az a baj, hogy a micronit szűrő azbeszttel működött, ami erősen rákkeltő anyag.
Jó, ez még az 50-es években volt, de például Uwe Melichar nagyszerű papírmaszkját pár éve, a covid-járvány idején is árulták. Könnyű volt, kényelmes – és egyáltalán nem védett meg senkit a fertőzéstől.
Látható még egy kis bőrönd is a tárlaton, amiben derék férfiak találmánya található a hisztéria kezelésére. Sok-sok évszázadra visszamenőleg ugyanis a nők fura viselkedését az ördögi méhükre (hysteria: görögül méh) fogták, és mindenféle „gyógymódokat” találtak ki. Komoly orvosi leírásokban is emlegették a „nemi szervek masszázsát” például, amit mindig képzett orvosnak vagy bábának kellett végeznie. A vaginális stimuláció az ókortól egészen az 1920-as (!) évekig divatban volt. A kiállított szerkezet – tulajdonképpen egy korabeli vibrátor – ezt könnyítette meg. A hisztéria egyébként csak a XX. század közepén, sőt, a tárlat leírása szerint csak 1970-es évektől (!) tűnt el az orvosi praxisból.
Kölcsön szexbaba érdekel?
A kiállítás utolsó blokkja néhány fura szexipari találmányt mutat be. A falon hatalmas (és persze magyarul szinte értelmezhetetlen) plakát tudatja a látogatóval hogy a szexipar kifejezetten fontos mozgatórugója az innovációnak, neki köszönhetjük például a video streaminget vagy az onine fizetési módokat.
A kiállított tárgyak között pedig ott van a We-Vibe 4 nevű szexkütyü, ami mobilalkalmazással segítette a távkapcsolatokat egészen addig, amíg ki nem derült, hogy intim információkat gyűjt a használói szexuális szokásairól. A botrány el is sodorta az ígéretes találmányt.
A We-Vibe mellett egy kis repülőmodell emlékeztet a Hooters Airline légitársaságra, ahol az volt az extra szolgáltatás, hogy a Hooters-bárokból ismert, lenge ruhás nők szórakoztatták az utasokat. A szexi légitársaság három évig élt mindössze, de az alatt 40 millió dolláros deficitet termelt. Álltólag az üzemanyagárakkal és a konkurencia növekedésével nem tudtak versenyre kelni a „nagy dudák és a forrónacik”.
Az egyik utolsó tárgy a kiállított 150-ből egy széken ülő női felfújható baba, ami a kínai Taqu cég 2017-es találmánya, a Shared Girlfriend. Arra gondoltak, hogy sokaknak túl drága a szexbaba, ne kelljen megvenni, lehessen azt csak kölcsönözni. A leírás szerint napi 45 euróért már hozzá is lehetett jutni a kiváló minőségű, szilikon hölgyhöz, ráadásul ki lehetett választani a méreteit, továbbá, hogy szobalány, ápolónő vagy szuperhős legyen-e. A babát házhoz szállították, használat után pedig fertőtlenítették. A nagy ötlet négy napig élt mindössze: a hatóságok nyomására a szolgálatást megszűntették.
Kudarok fala
A Kudarcok Múzeumából kifelé menet figyelmeztetnek, hogy van egy fal, ahova felírhatom a saját kudarcaimat., “amikből tanultam”.
„Bipoláris nőt elvenni”. „Nincs akkora mellem, mint a szexbabának”. „Részegen rollerezni”. „Megbuktam matekból” „Az egész életem 1 kudarc”.
Ilyen és ehhez hasonló feliratokat hagytak ott eddig a látogatók.
Szerintem a budapesti kiállítás rendezője is felírhatna oda valamit. Például, hogy „ilyen színvonaltalan kiállításért nem kérhetnék el 6450 forintot”. Vagy hogy „egy olyan jó ötletet, mint a Museum of Failure nem lett volna szabad ilyen gagyin megvalósítani”.
És akkor, akinek van humorérzéke, talán átérezné a feljebb emlegetett metaszintet, a Kudarcok Múzeuma kudarcát.
Kiemelt képünkön a mini elektromos sokkolókkal operáló Rejuvenique “szépészeti arcmaszk”.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
