„Mégiscsak magyar Nobel-díjas, mindig érdemes olvasni” – kommentálta Orbán Viktor a TikTok-videóban, hogy mi alapján választotta be az Áttörések című kötetet a – leginkább századvéges és MCC-s – nyári olvasmányai közé.

Mi már tavaly októberben, a kötet megjelenése napján hosszabb cikkben mutattuk be a könyvet.

„A kötet címe – Áttörések – telitalálat, nemcsak azért, mert kiérezni belőle a sikerek mögötti erőfeszítéseket, az eredmények mögötti akadályokat, hanem azért is, mert Karikó Katalin üvegplafonból is annyit tört át, hogy azt még a Karmelitában és a Sándor-palotában is kénytelenek voltak meghallani, az idei Nobel-díj körüli tapsviharban pedig azt is kénytelenek lesznek meghallgatni, amit Karikó az oda vezető útról mond” – írtuk a cikkünkben, amelyben azt is megállapítottuk, hogy az életrajz „egy ódával indul a tanárokhoz”, ami „fülsüketítően hangosan visszhangzik … a státusztörvény országában, egyúttal szédítővé teszi azt a szakadékot is, amelybe az oktatás jelenlegi helyzete miatt kénytelenek vagyunk belenézni”.

De a kötet nemcsak a tanárok előtt tiszteleg, hanem óda a tudományhoz és a tudósokhoz is, nem elhallgatva, hogy a munkájuk PR-ja nem feltétlenül van összhangban azzal, amit hozzátesznek az emberiség fejlődéséhez.

„Karikó Katalin története azoknak is a története, akik kitartóan próbálták akadályozni a munkájában, keresztbe tenni neki, megfosztani őt a lehetőségektől – sokukat meg is nevezi a könyvében –, már csak ezért is jó, hogy nemcsak a Nobel-díj fanfárját halljuk, hanem látjuk az oda vezető utat is. Az már más kérdés, hogy tanulunk-e is belőle” – írtuk.

Orbán Viktor megnevezett másik négy nyári olvasmányt is. Ezek egyike a brit újságíró, David Goodhart: Fejjel, kézzel, szívvel – Harc a méltóságért és a státuszért a 21. században című kötete. A Századvég által megjelentetett könyvről a szerző azt írta, hogy sokaknak nem tetszik, hogy „az európai demokráciák többségét magasan képzett emberek hozzák létre, főként saját maguk számára”, és azt ígéri, hogy az elmúlt évek európai és amerikai viharait értelmezi.

A másik olvasmánya Lánczi András Politikai megváltás című munkája. „Hogy minden politikaivá vált, azt abból is leszűrhetjük, hogy közérdeklődésre ma már csak a konfliktusok, a viták, az összecsapások, a te vagy én párbajok számítanak. A politikai megváltás egyik útja az emberi ész által ajánlott megváltás. Radikális ideológiája a zöldgondolkodásmód!” – írja Lánczi.

„Változásokkal teli világunkban egyedül a jövőt meghatározó gazdasági és politikai ciklusok körforgása állandó” – vallja Ruchir Sharma, akinek az MCC által kiadott A sikeres nemzetek tíz szabálya című kötetét szintén megnevezett Orbán a nyári olvasmányai között. A szerző szerint minden, a jelenben megfigyelhető gazdasági trend közös vonása az átmenetiség, és a normát az állandó változás, a folyamatosan újra meg újra bekövetkező válságok jelentik.

Szintén az MCC adta ki Samuel Gregg Értelem, hit és a nyugati civilizációért folytatott küzdelem című kötetét. „Régóta visszatérő toposz, hogy a nyugati civilizáció válságban van, s ennek egyre drámaibb jelei mutatkoznak mind társadalmi-gazdasági, mind erkölcsi szinten. Vajon túlélheti-e a Nyugat ezt a krízist?” Gregg szerint igen, ám „ennek érdekében vissza kell találnia önmagához” (jelentsen ez bármit is).