Egy amerikai cég, az RMS Titanic Inc. gyűjtötte egybe az évek során azt a mintegy 5500 tárgyat, amelyet jelenleg valahol a Georgia állambeli Atlantában őriznek egy titkos raktárban. A polcokon a legkülönbözőbb emlékek találhatók, fürdőkádtól kezdve ablaküvegen át apró gombokig.

Az Atlanti-óceán mélyén több évtizedet is túlélt például egy gyönyörű aligátorbőr táska, benne a tárgyakkal, amelyek a tulajdonosukról, a 63 éves Marian Meanwell életéről árulkodnak, aki azért utazott az Egyesült Államokba, hogy együtt legyen a nem sokkal korábban megözvegyült lányával. A táskában épen megmaradtak az ajánlólevelei és az orvosi dokumentumai is, amelyekkel azt bizonyította, hogy nem visz be semmilyen betegséget az Egyesült Államokba. Az emlékekből kiderül az is, hogy Marian Meanwell jegye eredetileg a Majestic hajóra szólt, de aztán áttették a Titanicra, ahol egyike lett az 1500 áldozatnak.

A tárgyak között megtalálható több parfümösüveg is, amelyekből még kiérződik az illat. Az üvegek egy parfümügynökhöz, Adolphe Saalfeldhez tartoztak, aki egyike volt annak a 700 embernek, aki túlélte a Titanic ütközését a jégheggyel, de a gyűjteményt kezelő cég igazgatója, Tomasina Ray a BBC-nek arról beszélt, hogy a férfi komoly lelkiismeret-furdalással élt emiatt.

A gyűjteményben egy pezsgősüveg is található, amelyben még mindig ott a pezsgő és a dugó, bár ezen keresztül némi víz bejutott az üvegbe.

A Titanic 1912-ben süllyedt el, miután egy jéghegynek ütközött. A hajó kettészakadt, a tárgyak pedig hatalmas területen szóródtak szét. Érdekesség, hogy az óceán mélyén különösen sok konyhai edény volt, a hajó ugyanis épp az egyik konyha mentén szakadt ketté. A fedélzeten több ezer üveg pezsgő volt, a hajózási társaság ugyanis mindent megtett azért, hogy az első osztályon utazók a lehető legjobb ellátásban részesüljenek. Ahogy Tomasina Ray leírja: olyan volt, mint egy úszó palota, tele luxussal.

A fedélzeten utazó különböző társadalmi osztályok számára azonban nagyon különböző volt az élmény, amit a tárgyak is tükröztek, beleértve a poharakat és a tányérokat is, amelyekből ittak és ettek. A harmadosztály utasai a White Star logójával ellátott egyszerű bögrékből ittak, a másodosztálynak már virágmintás étkészlet járt, az első osztályon azonban a legfinomabb porcelánban, ezüst evőeszközökkel szolgálták fel az ételeket.

Az RMS Titanic Inc. az egyetlen cég, amely jogszerűen gyűjtheti be a tárgyakat a helyszínről, erre 1994-ben kapott bírósági felhatalmazást. Ezt azonban szigorú feltételek mellett kell tennie – a tárgyaknak mindig egyben kell maradniuk, nem lehet őket külön-külön eladni, illetve megfelelően konzerválni kell a darabokat. A tárgyak mindegyikét a hajó körül gyűjtötték össze, a cég azonban nemrég vitát váltott azzal, hogy a hajóról magáról is be akarta gyűjteni azt a Marconi rádióberendezést, amely a Titanic vészjelzéseit továbbította az elsüllyedés éjszakáján. A vitát az váltotta ki, hogy sokan úgy vélik, a Titanic roncsa sírhelynek számít, és nem szabad hozzányúlni.

Az RMS Titanic Inc. egyik fő kutatója a Titan tengeralattjárón vesztette életét, erről itt írtunk bővebben: