Ideje komolyan venni a gyerektelen macskás nőket
Sértésként használták, de a büszkeség jelszava lett belőle és Taylor Swift támogatásával jelentős mozgatórugója lehet a demokrata kampánynak: Donald Trump alelnökjelöltje feltehetően nem gondolt bele, hogy milyen fegyvert ad az ellenfelei kezébe azzal, hogy szitokszóként vetette be a „childless cat lady”, azaz a „gyerektelen macskás hölgy” kifejezést. A választók könnyen visszakarmolhatnak.
Nem Taylor Swifttel kezdődött, de az biztos, hogy miután a 284 millió követőjével nemcsak a politikai állásfoglalását osztotta meg, hanem jelzős szerkezetet is csatolt hozzá, és felvállalta a „gyerektelen macskás nő” címkéjét, új mérföldkőhöz érkezett az amerikai választási kampány. A „childless cat lady” fordulat annyira bekúszott már az amerikai közbeszédbe, hogy Swiftnek nem kellett túlmagyaráznia, miért egy macskás portréval tudatta a nyilvánossággal, hogy az idei elnökválasztási kampányban Kamala Harrisre és Tim Walzra fog szavazni.
A rajongóival való kommunikációban mindig profi énekesnő a lépten-nyomon főleg szitokszóként használt kifejezést egy nagyon is pozitív kicsengésű szlogenné alakította, és ezzel a republikánusok ellen fordította a saját fegyverüket.
A gyerektelen macskás hölgy kifejezés mostani politikai karrierje ugyanis Donald Trump alelnökjelöltjének, J. D. Vance-nek az egyik interjújára vezethető vissza. A Trumpot egykor lehitlerező, de ma már teljes mellszélességgel támogató politikus még 2021-ben, a Fox Newsnak adott interjúban próbálta meg nagyon szemléletesen bírálni a baloldali-liberális ideológiát, és ezzel a lendülettel a demokraták jó részét gyerektelen macskás nőként jellemezte, akiket a saját személyes elégedetlenségük hajt, hogy az egész országra kiterjesszék a nyomorukat.
„Ebben az országban – a demokraták és a vállalati oligarchák révén – lényegében egy rakás gyerektelen macskás hölgy irányít minket, akik a saját életük és a saját döntéseik miatt szerencsétlenek, és ezért az ország többi részét is szerencsétlenné akarják tenni. Ez egy alapvető tény” – mondta Vance, nem törődve az általa megrajzolt demográfiai csoport szavazataival. A pontosság kedvéért néhány elrettentő példát is felhozott: Kamala Harrist, Pete Buttigieget és Alexandria Ocasio-Cortezt, hogy miattuk keseregjen azon, hogy a demokratákat gyerektelen emberek irányítják, akik számára az ország jövőjének így nincs közvetlen tétje.
Vance annak idején nemcsak a szavait nem válogatta meg elég körültekintően, hanem a példáit sem. Kamala Harris hozzácsatolása például ehhez a jelzős szerkezethez eleve elhibázott volt, hiszen az alelnöknek saját gyereke nincs ugyan, de a férje két gyerekét közösen nevelték, és a családjuk erejét jelzi, hogy a ma már a húszas éveikben járó gyerekek Momalának szólítják.
Buttigieg akkoriban épp az örökbefogadási procedúra közepén volt, így őt is kifejezetten gusztustalan volt belerángatni ebbe a narratívába, Ocasio-Corteznek pedig nem macskája, hanem kutyája van – ha már Vance ilyen nagyvonalúan címkézett fel embereket, legalább legyen pontos.
Hogy J. D. Vance-től, aki akkor még ohiói szenátorságra hajtott, a pontatlanságoktól függetlenül is mennyire merész volt bedobni ezt a gumicsontot, semmi sem jelzi jobban, mint a statisztika. Egy felmérés szerint az amerikai nők több mint fele egyedülálló: 2021-ben a nők 52 százaléka élt egyedülálló háztartásban, ami a teljes amerikai lakosság mintegy 26 százalékának felel meg. Mivel a nők egyre inkább kitolják a házasságot, vagy teljesen le is mondanak róla, az elmúlt évtizedben elképesztő mértékben, 20 százalékkal nőtt azoknak a nőknek a száma, akik soha nem voltak férjnél.
Ennek gazdasági, munkaerőpiaci – és ami a kampányban lényeges lesz – politikai hatásai is vannak. Ami a tendenciát illeti ugyanis, az egyedülálló nők inkább szavaznak a demokratákra, mint a republikánusokra. A CNN egyik kutatása szerint az előző választáson a nem házasságban élő nők 58 százaléka szavazott Joe Bidenre, és csak 40 százalékuk Donald Trumpra. A házasságban élőknél pont fordítva volt: 53 százalékuk választotta Trumpot, 46 százalékuk Bident.
Ennek fényében talán már jól látszik, hogy J. D. Vance egy hangzatos metafora kedvéért nagy eséllyel súlyos szavazatokat dobott el, és érezhető is a republikánus táborban, hogy menteni akarják a menthetőt, és maga Trump is megpróbált elhatárolódni az alelnökjelöltje megjegyzéseitől. Ez nem könnyű azonban, Vance szavaira ugyanis már akkor ráugrottak a hírességek, napirenden tartva azt.
Whoopi Goldberg, Hillary Clinton és a tévés műsorvezető Meghan McCain is arra emlékeztetett, hogy Vance szavai nemcsak fájdalmat okoznak, de mozgósítják is a nőket a politikai térben.
Vance ügyét nem segítette, hogy a megjegyzést felkapta Hollywood egyik leghíresebb gyerektelen nője, Jennifer Aniston is, aki a saját példáján keresztül próbálta meg átélhetővé tenni a szenátor számára a megjegyzéseinek, illetve a nőellenes politikai lépéseinek a kegyetlenségét. „Mr. Vance, imádkozom azért, hogy a lánya szerencsés legyen, és egyszer saját gyerekei születhessenek” – írta a színésznő utalva arra, hogy a szenátor nemcsak szóban gyalogolt bele a gyerektelen nőkbe, de a lombikkezelésekhez fűződő jogok kodifikációja ellen szavazott, csak mert a konzervatív táborban ellenérzések vannak a mesterséges megtermékenyítéssel szemben. A Jóbarátok sztárja, aki többször is beszélt a nyilvánosság előtt a gyerekvállalási nehézségeiről, éretlenül állt az előtt, hogy az Egyesült Államok potenciális alelnöke ilyen lealacsonyító módon beszél a gyerektelen nőkről.
A – szintén gyerektelen – humorista, Chelsea Handler pedig történelmi távlatokból emlékeztett arra, hogy az alapító atyaként számon tartott alapító atyának, George Washingtonnak sem voltak saját gyerekei, nem is szólva arról, hogy az Egyesült Államok történelmében egyetlen elnök sem volt még anya.
Vance ma is sokat emlegetett megjegyzése az idei elnökválasztási évben is akkora ziccer, hogy a másik oldalon, Harris támogatói körében dédelgetett kampányszlogen lett a gyerektelen macskás nő. J. D. Vance azóta már többször védekezett azzal, hogy szarkasztikusnak szánta a szavait (semmi baja a macskákkal, de még a kutyákkal sem!), de az már önálló életre kelt. Pólókon, transzparenseken, Facebook-csoportokban köszön vissza az elhíresült childless cat lady.
A kifejezés közéleti reneszánszát látva az amerikai sajtó azért emlékeztetett arra, hogy a jelzős szerkezet eredete, és a rá rakódott jelentések több száz évre tekintenek vissza, de alapvetően mindig is valamiféle negatív konnotációval használták, ami azt is jelenti, hogy az így jellemzett emberek ellenségképként, bűnbakként, elrettentő példaként jelentek meg. Ahogy a CNN-nek egy szakértő fogalmazott: ez is csak egy eszköz a nőgyűlölő eszköztárban, amellyel a nőket próbálják meg kiszorítani a közéletből annak ürügyén, hogy a politikai szerepvállalásuk a családban betöltött szerepük – és ezzel az egész nemzet – kárára valósul meg.
A gyerektelen macskás nő kifejezés kártékonysága arra is visszavezethető, hogy az évszázadok során hozzátapadt az őrület, a kiszámíthatatlanság, a „banyaság” fogalma is. Pedig, ha elég messze megyünk vissza az időben, akkor az látszik, hogy a macskák és a nők kapcsolatában inkább az isteni erő köszönt vissza, nem véletlen, hogy a történelmi visszatekintésre vállalkozó amerikai cikkek az ókori Egyiptomnak a női erőt szimbolizáló macskák előtti tisztelgését emlegetik.
A nők és a macskák kapcsolata a középkorban szenvedett el egy komoly értelmezési átalakulást. A macskákkal kezdték el összekapcsolni a tévelygő, deviáns nőket, akik „nem fogadtak szót”, és nem voltak hajlandók beteljesíteni a női princípiumot: gyereket szülni és háztartást vezetni. Közülük sokan aztán boszorkányként bűnhődtek.
A macska már csak azért is sokatmondó kiegészítője lett a gyerektelen nőknek, mert híresen önjáró és szófogadatlan, ami érzékletes jelzője azoknak a nőknek is, akiket nem lehet betörni, nem lehet megszelídíteni. Ezen az értelmezési hullámon lovagoltak aztán a női választójog ellenzői is, akik a 19. században macskás illusztrációkkal támadták a szüfrazsetteket. Az Egyesült Királyságban olyan plakátok jelentek meg, amelyek azt hirdették, hogy a nőknek választójogot adni olyan, mintha a macskáknak adnának engedélyt a szavazásra.
Csakhogy már a szüfrazsettek is megtalálták a módját, hogy az ellenük használt macskás szitokszót kiforgassák, és büszkén a saját mozgalmuk szolgálatába állítsák. A macska így aztán megjelent a női választójogot sürgető hirdetésekben is, sőt néhány nőjogi aktivista örökbefogadott fekete macskájának köszönhetően kabalaállata is lett a mozgalomnak.
Hasonló kisajátítás zajlik most is az amerikai politikai közbeszédben, és Taylor Swift megjelenésével a demokrata térfélen még erőteljesebb lesz az egykor ítélkezésre használt kifejezés pozitív üzenete – ami messze nem pozitív hír Donald Trumpnak és kampányának.
J. D. Vance-nek az utólag szarkasztikusnak beállított megjegyzésével nemcsak a gyerektelen nőket sikerült megsértenie, hanem a macskatulajdonosokat is, márpedig 37 millió amerikai háztartásban ott vannak ezek az állatok, és feltehetően sokaknak ellenszenves lesz, hogy a kedvencük iránti rajongásukból nőellenes szlogent faragott egy republikánus politikus. Ha ehhez hozzávesszük még Taylor Swift követőinek, a swiftie-knek az esetleges politikai szerepvállalását a hősük felszólítására, akkor a republikánus oldalon nem a macskák, hanem a kampányfőnökök fognak nyávogni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
