Abban az időben – esetünkben 1984-ben –, amikor az emberek a TikTok helyett még az esti híradóból tájékozódtak, a BBC-nek példátlan módon sikerült felkavarnia a nézőket az Etiópiában forgatott riportjaival. Az afrikai országban csaknem 8 millió ember éhezett a polgárháború és a szárazság gyilkos kölcsönhatásának következtében, az éhínség halálos áldozatainak a számát 300 ezertől 1,2 millió emberre teszik.

A BBC megrázó erejű képeinek további nyomatékot adtak a helyszínről tudósító újságíró, Michael Buerk szavai, aki „bibliai méretűnek” írta le az afrikai országban pusztító éhínséget, az ott dolgozó segélymunkások pedig földi pokolról beszéltek neki. A nézők a látottak alapján nem vonták kétségbe ennek a valóságalapját.

Az éhínség, a pusztulás, a menthetetlennek tűnő életek képkockái elképesztő mozgósító erővel bírtak, így amikor Bob Geldof és Midge Ure kitalálta, hogy a maga módján segíteni próbál, az emberek adományozó reflexe egyből bekapcsolt. A jótékonysági dal műfajában pedig megszületett a Do They Know It’s Christmas?, amelyet maratoni 24 óra alatt vettek fel, és amelynek tiszteletére a legnagyobb sztárok álltak össze a Band Aid kötelékében. Mikrofon mögé állt többek között Phil Collins, Bono, George Michael, Boy George, a Bananarama, a Duran Duran, Paul McCartney vagy David Bowie. A dal szinte azonnal a slágerlisták élére ugrott.

Hogy mekkora mérföldkő lett a Do They Know It’s Christmas?, azt jól jelzi, hogy azóta minden kerek évforduló alkalmából felveszik újra – eddig összesen 111 popsztár énekelte fel. Idén Ultimate Mix néven készült el a negyvenéves jubileumi verzió, amelyhez a 2014-es, harmincadik jubileumi verzió hanganyagát is felhasználták. Márpedig többen, akik tíz évvel ezelőtt részt vettek a projektben, idén már nem voltak annyira lelkesek, sőt néhányan – például Ed Sheeran – hangot is adtak a sajnálkozásuknak, hogy annak idején felénekelték a dalt.

Sheeran azt állítja, hogy nem kérték az engedélyét a tíz évvel ezelőtti vokálja újrafelhasználásához, és ha lett volna választása, nemet mondott volna rá, mert, mint fogalmazott, tíz évvel később megváltozott az, ahogy az ügy narratíváját értelmezi. A zenész a brit-ghánai afrobeats művésznek, Fuse ODG-nek tulajdonítja a megvilágosodását, aki, elismerve, hogy a Band Aid szándékai nemesek voltak, és konkrét humanitárius válságra válaszul született, úgy véli, hogy az Afrikáról közvetített képével több kárt okozott, mint amennyi hasznot. A zenész szerint az 1984-es jótékonysági projekt hozzájárult az afrikaiak identitásválságához, mivel egész Afrikát egyfajta monolitként ábrázolta, egy háború sújtotta, éhező kontinensként. „Ez olyan, mintha az ukrán válságot egész Európára általánosítanánk” – érzékeltette egy mai példával. A negatív sztereotípiák ráadásul évtizedek óta tartják magukat, és szerinte ennek a torzult képnek negatív piaci hatásai is vannak.

A Do They Know It’s Christmas? szövegébe a kritikusai a gyarmatosító narratíva régi metaforáit is belelátják: Afrika egy terméketlen vidék, amelynek a nyugatiak megváltására van szüksége. Afrika az a hely, ahol semmi sem nő, ahol folyók sincsenek, ahol a segélyezettek sovány, tehetetlen figurák, és ahol – ahogy a dal címében is kiemelték – még azt sem tudják, hogy karácsony van.

Ez utóbbit egyszerre tartja nevetségesnek és sértőnek Dawit Giorgis, aki arra emlékeztetett, hogy Etiópia már Anglia előtt keresztény ország volt. „A mi őseink már az önök ősei előtt tudtak a karácsonyról” – mondta a BBC-nek. Giorgis volt az az etiópiai tisztségviselő, akinek 1984-ben jelentős szerepe volt abban, hogy a világ értesült az Etiópiában történt szörnyűségekről. Sikerült egy tv-stábot is becsempésznie az országba, miközben az akkori etióp kormány minden eszközzel akadályozta, hogy az éhínség híre eljusson a világba.

Az 1984-es etiópiai éhínség arcai

FINN FRANDSEN / POLPHOTO / AFP

És miközben Giorgis vitatkozik a dal szövegével, azt elismeri, hogy a BBC tudósítására adott reakció életeket mentett. „A britek nagylelkű reakciója megerősítette az emberiségbe vetett hitemet” – mondta, a Band Aidet létrehozó embereket pedig csodálatosnak nevezte.

Negyven évvel a megjelenése után nagyjából ez a kettősség feszíti szét ezt a jótékonysági téren mérföldkőnek számító vállalkozást.

Egyrészt a Band Aid valóban addig példátlan mértékű mozgósítással nyújtott segítő kezet a szenvedőknek. Másrészt ott van a már említett Fuse ODG, aki már tíz évvel ezelőtt is sem volt hajlandó énekelni a Band Aid 30 éves kiadásában, noha meghívást kapott, és azt vallja, hogy miközben a hasonló kezdeményezések szimpátiát válthatnak ki és adományozásra vehetik rá az embereket, mégis olyan sztereotípiákat tartanak életben, amelyek megfojtják Afrika gazdasági növekedését, a turizmust és a befektetéseket, és végső soron rengeteg pénzbe kerülnek a kontinensnek. Mindemellett tönkreteszik az afrikaiak méltóságát, büszkeségét és identitását is. A zenész felidézte, hogy amikor gyerekként látta a Band Aid-videókat, a képeket látva el akart határolódni az afrikai identitásától, mert azt érezte, hogy nem lehet semmire sem büszke.

Az elítélő hangokhoz csatlakozott az etiópiai miniszterelnök, a Nobel-békedíjas Abiy Ahmed is. „Elkeserítő látni, hogy nemzetünk ősi történelmét, kultúráját, sokszínűségét és szépségét a boldogtalanságra és a kilátástalanságra szűkítve mutatják be” – mondta a Timesnak.  Azt a miniszterelnök is elismeri, hogy az 1984-es vállalkozás jó szándékú volt, és hogy csodálatra méltó a segítők humanitárius elköteleződése, de ez a jó ügy nem változott az időkkel, és ezért több kárt okozhat, mint amennyit segít. Szerinte Etiópiát ma már a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságaként kellene ünnepelni, amely az ősi korok emlékei miatt nagyon sok turistát is vonz, és Afrika legnagyobb vízenergia-projektjének ad otthont. „Az éhínség nem határozza meg, hogy kik vagyunk mi mint nemzet vagy kontinens” – magyarázta, majd odaszúrt még annyit, hogy Anglia is megtapasztalt éhínséges időszakokat a történelme során.

Bob Geldof

Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Bob Geldof érezhetően frusztráltan reagált a kritikák legújabb hullámára. A The Conversation megkeresésére hosszú válaszban indokolta meg a Band Aid legitimitását.

Ez egy popdal az ég szerelmére

– írta. Hozzátette, hogy „ez a kis popdal emberek százezreit, ha nem millióit tartotta életben”. Geldof bizonyítékot is hozott a dalszöveg és a valóság összefüggésére. A mostoha talajviszonyok miatt ugyanis az éhínség kitart, a víz sok helyen még mindig szűkös, az eső pedig egyre kiszámíthatatlanabb – az éghajlatváltozás a legszegényebbeket érinti először és legnagyobb mértékben, a háború pedig csak súlyosbítja ezeket a körülményeket. Geldof egyúttal emlékeztetett arra is, hogy 1984 és 1986 között a vallási szertartásokat felfüggesztették, vagyis a dal címének – Tudják, hogy karácsony van? – igenis volt legitimitása. Szerinte ez nem gyarmati narratíva, hanem tény. Mint ahogy tény az is, hogy a Band Aid a mai napig kiveszi a részét a segélyezésből.

Bárhogyan ítélik is meg akár az akkori jelentőségét, akár a mostani szerepét, a Band Aid komoly hatással volt a jótékonysági iparra, az adománygyűjtés azóta sokkal teátrálisabb lett (például közhellyé lépett elő benne a „nyomorpornó”), és a celebek is ma már az imázsuk részének tekintik a jótékonykodást. És ma már az sem meglepő, hogy egy-egy természeti vagy humanitárius katasztrófa összeránt néhány zenészt és celebet, hogy mikrofonba énekeljék a segíteni akarásukat. Amire persze lehet azt mondani, hogy a világ sokkal előrébb lenne, ha egyszerűen csak átutalnák a pénzt.