„Az apámnak a börtönben kellene meghalnia” – megszólalt Gisèle és Dominique Pelicot lánya

Caroline Dariant 2020 novemberében hívta fel az édesanyja, Gisèle Pelicot, hogy elmondja: aznap reggel tudta meg, hogy az férje, Dominique Pelicot csaknem tíz éven át elkábította őt, majd idegen férfiakat hívott, hogy megerőszakolják. A lányuk most a BBC-nek beszélt arról, hogy hogyan élte meg az egész Franciaországot felkavaró ügyet, amelyben az apja volt az elkövető, az anyja pedig az áldozat. 

A most 46 éves Caroline Darian arról beszélt, hogy a telefonhívás pillanatában az élete megszűnt normálisnak lenni. „Emlékszem, kiabáltam, sírtam, még sértegettem is. Olyan volt, mint egy földrengés. Egy cunami” – mondta Darian, aki több mint négy évvel később úgy gondolja, hogy a húsz év börtönbüntetésre ítélt apjának „a börtönben kellene meghalnia”. 

Gisèle Pelicot ügye nemcsak az éveken át tartó nemi erőszak horrorját hozta be a köztudatba, hanem az ezt lehetővé tévő bedrogozást is, a lánya pedig élete küldetésének tekinti, hogy felhívja erre a figyelmet – különösen, mert a hasonló eseteket gyakran nem jelentik, hiszen az áldozatoknak nincsenek emlékeik az őket ért bántalmazásról, vagy arról sem tudnak, hogy elkábították őket. 

Caroline Darian az elmúlt két-három évtized legszörnyűbb szexuális ragadozójának nevezte az apját. A nőt nemcsak az anyja ellen elkövetett erőszak sokkolta. Nem sokkal az ügy kirobbanása után a rendőrség két olyan fotót mutatott neki, amelyet az apja laptopján találtak. A képen egy eszméletlen nő volt látható pólóban és alsóneműben. Először nem ismerte fel magát a fotókon. 

Darian most már azt mondja, bár az anyjával ellentétben bizonyítéka nincs rá, meg van győződve arról, hogy apja őt is bántalmazta és megerőszakolta – amit a férfi mindig is tagadott, bár a fotókra ellentmondásos magyarázatokat adott. 

A borzalmak kiderülése után Caroline Darian könyvet kezdett írni Soha többé nem fogom apának hívni őt címmel, amely a család traumáját, illetve az áldozatok bedrogozásának a gyakorlatát járja körbe. Mint mondja, ezeknek az esetnek csaknem a felében az áldozatok ismerik a bántalmazójukat, és a veszély „belülről” leselkedik rájuk. 

Elmondta azt is, hogy az anyjának, akit idegenek több mint kétszázszor erőszakoltak meg, nehezére esett elfogadnia, hogy a férje talán a lányukat is bántalmazta. Ennek ellenére anya és lánya egyetértett abban, hogy a tárgyalást a nyilvánosság előtt kell tartani, és így is történt. „Tudtam, hogy valami… szörnyűségen mentünk keresztül, de méltósággal és erővel kellett átvészelnünk” – mondta a BBC-nek. 

Caroline Darian most annak tudatában próbál meg élni, hogy egyszerre gyereke az elkövetőnek és az áldozatnak is, amit szörnyű tehernek nevez. Dominique Pelicot-ban már nem az apját látja, hanem az elítélt bűnözőt. „De bennem van a DNS-e, és a fő ok, amiért ennyire elköteleztem magam a láthatatlan áldozatok mellett, az, hogy ez számomra egyúttal egy módja annak, hogy valódi távolságot tartsak ettől a fickótól. Teljesen más vagyok, mint Dominique.”