A közlemény szerint Harkányi Endre először 1963-ban szerződött a Vígszínházhoz, majd több fővárosi színházban is játszott, és 1984-ben tért vissza újra a Vígbe, amelynek 2015-ig hűséges tagja maradt. Harkányi Endre éveken, sőt évtizedeken át meghatározó színésze volt a Vígszínháznak, „akár kis, akár nagy szerepben lépett színpadra, nyomott hagyott mindenkiben”.

Felidézték, hogy a vészkorszakban mindkét szülőjét elvesztette, és tízévesen árván maradt. A háború után rokonok vették magukhoz, és megpróbáltak belőle tisztességes kétkezi munkást faragni, de őt a színészet érdekelte. Lakner Bácsi gyermekszínházában kezdte a pályát, majd 1947-ben, 13 évesen beválogatták a Valahol Európában című film szereplői közé. A filmben elhangzó emblematikus „Könyörgöm, akasszuk fel!” mondatával örökre beírta magát a magyar film történetébe.

Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját pedig 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957-1960 között. 1960-1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt. 1963-tól 1968-ig a Vígszínház, 1968-1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977-től 1984-ig a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984-ban 1993-ig visszatért a Vígszínházba. 1993-94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt – ismertette a Vígszínház.

Harkányi Endre a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et. Kiemelkedő alakításai közül példaként említették egyebek mellett: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Melchiades a Száz év magányban. Hozzátették, hogy a Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel: Külvárosi legenda, Légy jó mindhalálig, Fiúk a térről, Legenda a nyúlpaprikásról, Alfa Rómeó és Júlia, Utazás a koponyám körül – néhány cím a több tucat alkotás közül.

A gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként ismerték és szerették meg. Kiemelték, hogy Harkányi Endrét 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt, és kiváló művész is lett ebben az évben, 2008-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták és még abban az évben a művészi életútja elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat. „Összetéveszthetetlen hangja, gesztusai, különleges lényének rezdülései velünk maradnak” – fogalmazott közleményében a Vígszínház, amelysaját halottjának tekinti Harkányi Endrét.

Nyitókép: MTI