Az iskolás alkotmányos jogait érezte sértve, mert tavaly óta az iskolákban le kell adni a mobiltelefonokat, nap közben nem lehet ezeket használni. Szerinte ez sérti a diákok személyi biztonsághoz való jogát.

Ezen eszközök ugyanis fontosak lehetnek sürgős helyzetekben, amikor például gyors segítségkérés vagy információátadás szükséges. Ha a tanár felszólíthatja a tanulót, hogy igazolja, nincs nála tiltott tárgy, az sérti a magánélethez való jogot, mivel lehetőséget ad a tanároknak arra, hogy csupán feltételezések (és nem bizonyítékok) alapján ellenőrzést végezzenek a diákok személyes tárgyaiban. Ráadásul a szabályozás indokolatlan különbséget teremt a diákok és tanárok között, az utóbbiakra nem terjed ki a szabályozás hatálya.

Az elvett eszközök jelentős értéket képviselnek, azok átadása (a panaszos szerint elkobzása) és elzárása során azonban megsérülhetnek vagy elveszhetnek.

A panasz szerint sérül a diákok művelődéshez való joga is, mert az okoseszközök nélkül nem tudnak hozzáférni pl. a KRÉTA-rendszerhez, vagy nem tudnak olyan oktatási célú információhoz hozzáférni, rákeresni, amelyek szükségesek lennének számukra. Az elérni kívánt cél enyhébb eszközzel (például a telefonok kötelező kikapcsolása) is megvalósítható lenne.

Az alkotmánybíróság négy teljes ülésen tárgyalt a panaszról, az előadó alkotmánybíró Schanda Balázs volt. Az elutasító határozat indoklása szerint a pedagógusokra más jogszabályok vonatkoznak, a diákok az iskolában töltött idő alatt rájuk vannak bízva, így az ő felelősségük lesz egy sürgős, adott esetben veszélyhelyzetben a szülők és a hatóságok értesítése. A jogszabály nem a diákok személyes tárgyainak átvizsgálására vagy átkutatására ad lehetőséget, hanem vagy arra, hogy a pedagógus felszólítsa a diákot annak igazolására, hogy tiltott tárgy nincs a birtokában, vagy arra, hogy a pedagógus értesítse a tiltott tárgy birtoklásának tényéről a szülőket. A KRÉTA rendszerhez való hozzáférés csak távoli kapcsolatban áll a művelődéshez való joggal.

Azt elismeri az Alkotmánybíróság, hogy a szabályok korlátozzák a tulajdonhoz való jogot, de egyértelműen a közbiztonság és a jogszabályok betartásának általános követelménye a szabályozás célja, ezt a közérdek mint szükségességi szempont egyértelműen igazolja. Az iskola rendjének, illetve a többi diák tanuláshoz való jogának a védelme olyan legitim célnak tekinthető, amellyel összevetve a rendelet szerinti okoseszközök használatának tanítási időben való korlátozása arányosnak tekinthető. Ami az esetleges rongálódást vagy elveszést illeti, az előírás kötelezi az iskolát, hogy az átvett eszközt úgy tárolja, hogy abban kár ne essen, és arra is, hogy ha abban mégis kár esik, akkor azt kompenzálni kell.

Mindennek alapján az Ab elutasította a panaszt.

Horváth Attila és Patyi András alkotmánybíró különvéleményt írt ugyan, de nem azért, mert Alaptörvény-sértőnek tartaná a jogszabályt, hanem mert szerintük a panaszt nem lett volna szabad érdemben elbírálni. Úgy válik: ezt a panaszt biztosan nem egy 15 éves diák írta, és szülője hozzájárult ugyan a fellépéséhez, de nem a szülő mint törvényes képviselő nyújtotta be a panaszt a kiskorú nevében. Ezt valaki más írta, márpedig Horváth Attila szerint erkölcsileg és jogilag is elítélhető az a gyakorlat, amikor felnőtt emberek gyerekeket használnak fel, hogy alapvetően politikai indíttatásból hatóságok, bíróságok és immáron az Alkotmánybíróság előtt is fellépjenek. A két különvélemény szerzője ezért érdemi vizsgálat nélkül visszautasította volna a panaszt.