Több hónapig lógott a levegőben, de úgy tűnik, a Belügyminisztérium végül mégis talált megoldást arra, hogyan tárolják az iskolák a diákoktól elvett mobiltelefonokat. A HVG információi szerint az elmúlt hónapokban az ország több intézményébe is egyforma, szürke fémszekrények érkeztek, így a boríték vagy átlátszó műanyag dobozok helyett a legtöbb helyen végre kulccsal elzárható, biztonságos helyen lehet tárolni napközben a mobilokat és más elektronikus készülékeket, amelyeket el kell venni a gyerekektől.

Hasonló fémszekrényeket telepítenek az iskolákba

hvg.hu

A beszerzés azonban nem ment egyik napról a másikra. A kormány még egy tavaly augusztusi rendeletben tiltotta meg a mobilok használatát az iskolákban, ám a tárolásban már nem segített: a Belügyminisztérium az iskolákra bízta, hogy a házirendjükben miként szabályozzák az eszközök elvételét, őrzését, majd visszaosztását. Az hamar kiderült, hogy ha egy iskola nem tartja be a szabályt, annak következménye lehetnek – ezt a Madách Imre Gimnázium igazgatójának menesztése is bizonyította.

A gyakorlatilag egyik napról a másikra bevezetett telefontilalom nemcsak a szülők és a diákok tiltakozását váltotta ki. Az intézmények is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen nekik kellett kitalálniuk, hogyan oldják meg a rendelet betartását. Sok helyen kifejezetten kreatív megoldások születtek: volt, ahol a szülőkkel vetettek minden nap új buborékfóliát, máshol a portásnak kellett leadni a készülékeket. Ezek azonban nem bizonyultak tartós és jó megoldásnak.

Arról, hogy magának az intézkedésnek van-e értelme, a Fülkében beszéltük ki:

Megkérdezték, aztán hozták

Bár továbbra is kérdés, hogy a Belügyminisztérium miért nem az után vezette be az intézkedést, hogy a tárolásról gondoskodott volna, hónapokkal a tanév kezdete után legalább történt valami. A szülők szerint a már említett szürke, legfeljebb méretükben eltérő egyenszekrények szinte egyszerre érkeztek meg az ország több iskolájába is. Gyártó és szériaszám azonban – legalábbis látható módon – egyiken sem volt, így forrásaink azt nem tudták megmondani, hol vehették azokat.

Nálunk ősszel a tankerület végezte az igényfelmérést, nekik kellett megírnunk, hány és milyen szekrényt szeretnénk, és a fizetést, megrendelést is ők intézték”

– mondta lapunknak egy iskolaigazgató. Hozzájuk nem sokkal később meg is érkeztek a tárolók, míg más iskolában erre csak több hónappal később került sor, és akkor is úgy, hogy az iskola vezetésének nem szóltak róla. De olyan iskola is akad, ahol még nem is hallottak erről a lehetőségről – tudtuk meg budapesti tanároktól és iskolaigazgatóktól. 

A szekrényekre egyébként nincs panasz, azok a beszámolók szerint jó minőségűek,

külön kulcs nyitja mindegyik fakkot, de van egy főkulcs is, ami minden szekrényt nyit, arra az esetre, ha valaki elveszítené a saját kulcsát.

Már a szünetben, a folyosón sem lehet mobilozni a diákoknak

Asszonyi Eszter

A Belügyminisztérium nem volt túl közlékeny, amikor azt kérdeztük, honnan és mennyiért vásárolták a szekrényeket, egyáltalán központi beszerzés történik-e, vagy egyedi vásárlások. Érdeklődésünkre csak annyit írtak, hogy azokat egyre több helyen, az iskolák igényeinek alapján biztosítják, a tankerületi központok pedig a hatályos jogszabályoknak megfelelően szerzik be a tárolóeszközöket. „A tárolószekrények kiszállítása a beszerzések függvényében folyamatban van” – írták. 

Több tankerületet is megkerestünk, ahonnan egyenválaszokat kaptunk. Mint írták, az intézmények elsőként a helyi adottságokra és igényekre tekintettel házirendjükben szabályozták a problémakört. Emellett, ahol szükséges – írták –, a fenntartó a hatályos jogszabályoknak megfelelően szerezi be a szekrényeket.

Zsámoly és értékmegőrző

A titkolózás nem csak azért érthetetlen, mert a Belügyminisztérium egy pozitívan zárult történetet kommunikálhatott volna, hanem azért is, mert egy alaposabb keresgélés után bárki rátalálhat a szekrények gyártójára. A tankerületi központok honlapján közzétett, ötmillió forint feletti szerződések szerint a mobiltelefon-tartó szekrényeket a Sopronkőhida Kft. gyártja, vagyis az értékmegőrző a dolgozó fogvatartottak keze munkája.

A tankerületek által közzétett dokumentumok közül több olyat is találtunk, amelyek egyértelműen megnevezik, hogy a tárolószekrényekre a Sopronkőhida Kft.-vel kötöttek szerződést. Ezek jellemzően tavaly októberi keltezésűek, vagyis ekkor kezdték megrendelni a tárolókat, amelyeket a többi közt több a budapesti, a mezőkövesdi, a monori, a pécsi, soproni, szekszárdi, tatabányai és zalaegerszegi tankerületek által fenntartott intézményekben használnak.

Fogvatartottak gyártották a szekrényeket – képünk illusztráció

MTI/Róka László

A megkötött szerződések ellenértéke jellemzően attól függ, hogy a tankerülethez hány intézmény és tanuló tartozik, de a Dél-Pesti Tankerület szerződéséből például az is kiderül, hogy körülbelül mennyibe kerültek ezek a szekrények. Eszerint a 138 darab, 30 rekeszes értékmegőrzőt kicsivel több mint 12 millió forintért szerezték be, vagyis a 30 rekeszes fémszekrények darabja 90 ezer forint körüli összegre jött ki.

A Sopronkőhidai Kft.-t az Igazságügyi Minisztérium 1994-ben alapította. A cég 100%-os állami tulajdonban van, a Belügyminisztérium szakmai felügyelete mellett végzi tevékenységét.

Abban egyébként nincs semmi különös, hogy rabok gyártanak iskolai bútorokat. A szerződések között több hasonlót is találunk. Sopronkőhida mellett vannak megrendelései a Nagyfa-Alföld Kft.-nek is, mely szegedi és budapesti elítélteket foglalkoztat. Sopronkőhidán készülnek például a jellegzetes iskolai padok, tanulóasztalok, de még a menzák étkezőasztalai, vagy a tornaöltözők fogasai is – íme egy kis ízelítő a termékpalettából. Szegeden és Budapesten pedig a többi közt tornazsámolyokat, bordásfalakat, tornapadokat és a sokak által rettegett tornaszekrényeket gyártják, amelyről itt írunk nemrég:

Az elítélteket törvény kötelezi a munkavégzésre. Azon kívül, hogy ők végzik a börtönök fenntartásával, felújításával, karbantartásával járó apróbb munkákat, dolgoznak a mosodákban és a konyhákban is. Emellett olyan gazdasági társaságoknál is foglalkoztatják őket, amelyeket kifejezetten arra hoztak létre, hogy munkát biztosítsanak a fogvatartottaknak. A munkáért pénzt is kapnak, az összegnek az előző évi minimálbér összegének legalább egyharmadát el kell érnie.

(Nyitóképünk illusztráció. Forrás: MTI/Komka Péter)