„Ha a szemem láttára írná egy diák, akkor ötöst kapna, de általános iskolások nem tudnak ilyen szintű verselemzést írni, és nem is kell nekik” – véli Sulyok Blanka jelenleg egy általános iskolában, korábban középiskolában tanító magyar szakos tanár, amikor megmutattuk neki a ChatGPT által néhány másodperc alatt írt elemzését a Tiszta szívvelről.

A pedagógus egyébként az óráin a kreatív írás gyakorlatok mellett gyakran „teszteli” a gyerekekkel, hogy milyen verset ír a robot.

Egy beadandó esszé megírásához az MI gyorssegítségét ma már a legtöbb diák rutinból igénybe veszi. Ennek tiltásáról, a segítség esetleges feltüntetéséről a dolgozatokban nincs kialakult szabályozás az oktatásban, valószínűleg nem is lenne túl sok értelme. Ez egy olyan új munkaeszköz az iskolában, amit nem lehet negligálni, meg kell tanulnunk valahogy együtt élni vele és beépíteni a munkafolyamatokba.

Ám eddig azért az egyszerű „copy paste” dolgozatokról rögtön látták a tanárok, hogy az nem a diák szellemi terméke. Amikor két éve megírattuk a magyarérettségit a robottal, már akkor is nagyjából négyesre értékelte az általunk megkérdezett szaktanár a tesztet, de az érvelésből és a műelemzésből is hiányolta a személyességet, utóbbiból hiányolta a poétikai eszközöket is és azt, hogy a robot nem támasztotta állításait idézetekkel. A műelemzéshez a ChatGPT által használt hasonlatot tetszetősnek, de hibásnak tartotta.

Pixabay / sergeitokmakov

Azóta a ChatGPT szövegalkotása rengeteget fejlődött, és nem mellesleg a diákok körében is alap applikációvá vált az Open AI chatbotja.

Egy ilyen elemzést, amit most József Attila Tiszta szívvel című verséről pár másodperc alatt kidobott a robot, egy elitgimnáziumban tanító szaktanárnak már nehéz lehetne beadott munkaként értékelni – mondja Sulyok Blanka. Ott ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a jobb diákok maguktól is ehhez hasonló szöveget alkotnának. Egy gyengébb középiskolában, vagy pláne egy általános iskolában viszont éppen az tűnne fel egy tanárnak, hogy ilyen esszét ott nem tudnának írni a diákok.

Azaz ma már nem az a fő probléma, mint egy-két éve, hogy személytelen, közhelyes, döcögős fogalmazást ír a robot, hanem az, hogy túl jó szöveget alkot ahhoz, hogy arról ne derüljön ki azonnal, hogy nem a diák írta.

Erre is van természetesen válasza a diákoknak: direkt megkérik a robotot, hogy rejtsen el a szövegben hibákat, írjon pár mondatot helytelenül. Meg is teszi, természetesen.            

Sulyok Blanka szerint a „kis József Attila-kísérlet”, illetve ma már a pedagógusok mindennapos gyakorlati tapasztalatai azt támasztják alá, hogy „sosem volt olyan fontos az élménypedagógia, mint manapság. Ha a gyerekek nem tapasztalják meg, milyen jó élmény írni, sosem fogják megérteni, hogy mi értelme van az irodalomnak, a költészetnek”.

Úgy véli, a különböző adatok bemagolása eddig is egyre értelmetlenebbnek tűnt (hiszen két kattintással hozzáférhetők ezek az adatok), de ma már akár a hagyományos dolgozatok, esszék íratásának értelme is megkérdőjelezhető.

„Az AI megjelenése megerősítette bennem azt, amiben eddig is hittem, hogy az igazi, emberi kapcsolódások és az alkotó tanulás során átélt flow a pedagógia lényege. Ezt nem tudja pótolni a gép, miközben lassan minden mást már igen” – összegez Sulyok Blanka a véleményét.

Hasonló véleménye volt – tágabb összefüggésben, nem csak a magyar esszékkel kapcsolatban – a korábban lapunk által megkérdezett digitális oktatási szakértőknek is.

AFP / Voisin / Phanie

„A karanténoktatásban ha teszteket adtunk a gyerekeknek, a válaszokat egy pillanat alatt kikeresték a neten, de akkor az volt a megoldás, hogy esszéket írattunk velük az adott témában, és igyekeztünk lebuktatni, ha valaki csalt. Most a ChatGPT kihúzta alólunk ezt a visszajelzési-értékelési formát is, mert az megírja a gyerek helyett az esszéket is. Igaz, magyarul még kicsit döcögve, de angolul már szinte hibátlanul” – mondta Prievara Tibor tavaly év elején. (És – mint látjuk – azóta már magyarul is alig döcögnek azok az esszék.)

„Ha egy pedagógusnál az esszéírás célja az, hogy egy viszonylag bonyolult formában kérje vissza a lexikális ismereteket, akkor a robot megöli az ilyen típusú számonkérést. Ha viszont azt mondja, hogy a fogalmazzanak meg a diákok állításokat és ellenállításokat is az adott témában, vagy hogy ellenőrizzék a különböző forrásból származó tartalmakat, akkor a robot ehhez segítséget nyújt, de nem csinálja meg a gyerek helyett a feladatot, a diák validációjára, kritikai gondolkodására nagyon is szükség lesz. Már csak azért is, mert a ChatGPT simán beemel hamis információkat is a szövegeibe, nincs kritikai szemlélete vagy kognitív értékelési képessége” – erősített rá Horváth Ádám. És ezt a véleményét az irodalmi művek elemzéseire is nyilván érdemes lefordítani.

Van olyan, aki egyenesen a tanárhiány egyik lehetséges megoldását látja abban, hogy jönnek az robotok. „Egyre okosabb algoritmus tanítja a diákokat arra, amit tud. Az lesz a nagy kérdés, mi az, amit tud, és mi az, amit nem tud” – magyarázza a szakember. Van egy sor olyan dolog, amit még nem tud a robot. Kommunikációt, tudásépítést például még a pedagógusoknak kell és érdemes is tanítani. Nagyon fontos tudás intelligensen beszélgetni a ChatGPT-vel, és ezt a tudást szintén az emberek képesek átadni egymásnak.

Horváth Ádám azt a látszatellentmondást emelte ki, hogy valójában a ChatGPT korában felértékelődnek a diákok szövegértési képességei. „Akinek nincs a PISA-mérések hetes skáláján négyes szint fölötti olvasás-szövegértési képessége, azt helyettesíti tudja egy robot. Akinek van, az pedig tud használni egy robotot. Óriási a különbség.”

Prievara rámutat egy másik paradoxonra is, ami az „emberi tanárok” szempontjából mindenképpen jó hír: az MI meg tudja azt tanítani, amit ő tud, de csak azt. Amit ő tud, az viszont alapvetően már fölösleges tudás az embernek, hiszen van az MI, ami tudja”.

Egyre közelebb áll a robot ahhoz, hogy eredeti, kreatív, színvonalas esszét írjon, akár műelemzésből is, de azért mindenben nem fogja pótolni az emberi gondolkodást.

A ChatGPT a felsőoktatásba is betört, erről itt írtunk: