Kettősség jellemzi a hatszoros olimpiai érmes, világ- és Európa-bajnok Cseh Lászlót. A hétköznapi életben szerény, visszahúzódó típus, de amikor bekerül a természetes közegébe, az uszodába, teljesen más mentalitást vesz fel: önbizalomtól duzzadó sportolóvá válik, aki mindent meg akar nyerni. Nem volt ez mindig így, élete első versenyén még egyáltalán nem érdekelte az eredmény, de ez gyorsan megváltozott, Egerszegi Krisztina közelsége pedig ráébresztette, hogy éhes a sikerre.

Egyke gyerekként „megtanult egyedül unatkozni”, a medencében azonban soha nem hagyta magára legnagyobb riválisa, Michael Phelps. A 23-szoros olimpiai bajnok amerikai úszóra példaképként tekintett, de minden edzésen az lebegett a szeme előtt, hogy le akarja győzni. Elképzelhetőnek tartja, hogy ha ez összejön, és olimpiai bajnok lett volna, hamarabb abbahagyja az úszást, ugyanis korábbi edzőjével nem volt felhőtlen a viszonya, erről is őszintén beszélt a Penge podcastban, melynek legújabb részében az önbizalom témáját járták körül Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívóval és Kenyeres András mentáltrénerrel.

Cseh László először 2007-ben, egy rosszul sikerült világbajnokság után döntött úgy, hogy sportpszichológushoz fordul a problémáival, riválisai sikere ugyanis rossz hatással volt az önbizalmára. Két-három évvel később úgy érezte, eltelítődött, és sokszor nehezére esett szembenézni a kellemetlen kérdésekkel. Utólag visszanézve úgy érzi, erre ment rá a riói olimpia. Azt hitte, hogy mentálisan elég erős, de nem volt az.

Az élet viszont már Londonban is kemény kihívások elé állította, pályafutása legnagyobb mélypontját is ekkor élte meg. Végül néhány nap alatt kiszenvedte magából a fájdalmat és éremmel tért haza. „Már elértem a medence alját és onnan sikerült kicsit elrugaszkodnom” – emlékezett vissza. Ennek kapcsán szóba kerültek a fiatalkori elvárások, az önbizalomrombolás, a kudarcok, amelyek megtanították győzni, az edzői mentalitás, a belső védelmi rendszer, ami nem hagyta, hogy kiégjen és a Michael Phelps-hatás. Kiderült az is, milyen zenével hangolódott a versenyekre, melyik szakmát tanulta ki a visszavonulása után és volt-e olyan része a karrierjének, ami nehezebb, mint a gyereknevelés.

Tartalom:

• 0:00 Bevezetés, a környezet hatása az önbizalomra és az énkép
• 5:50 A horgászat és az úszás közötti hasonlóságok / „Egyke gyerek vagyok, megtanultam egyedül unatkozni”
• 9:50 Önbizalom és versengés, Egerszegi Krisztina és a nevelőedzők hatása
• 17:58 Turi György és az önbizalomrombolás, régi- és újgenerációs edzők mentalitása
• 27:59 Lehet-e úgy eredményt elérni, hogy nem ütjük-vágjuk a gyereket?
• 29:48 Szilágyi Áron arról, hogy 12-13 évesen abba akarta hagyni a vívást
• 31:24„Nem volt elég bátorságom azt mondani, hogy ez így nem mehet tovább”
• 34:54 Cseh László első tapasztalatai a sportpszichológussal
• 41:14 „Minden versenyen úgy ugrottam be a medencébe, hogy le akarom győzni Michael Phelpst”
• 44:33 Hogyan küzdött meg Cseh László és Szilágyi Áron a kudarccal
• 49:40 „Nem voltam elég nagyképű”
• 52:30 Az úszók bevonulása, rituálék, miért jó zenét hallgatni a versenyek előtt
• 55:03 Mentális gyakorlat: pozitív imagináció avagy a képzelet ereje
• 57:41 Mit szeretne átadni a kislányának az úszókarrierjéből, sportszülőség
• 1:03:20 „Nyugdíjas” élet, új szakmát tanult ki Cseh László
• 1:05:12 Hol látja magát 10 év múlva
• 1:06:36 Kérdés Kásás Tamáshoz

A műsor a Magyar Élsportolók Érdekvédelmi Fóruma közreműködésével készült.