Hitler és Sztálin az általuk elképzelt „földi paradicsomot” akarták megvalósítani, de nem érdekelte őket, hogy a tervük emberek millióinak életébe kerül – mondta Laurence Rees brit történész, a Libri kiadásában megjelent, Hitler és Sztálin, a két zsarnok és a második világháború című könyv szerzője.
Lassanként közismertté válik az a fotó, amit egy fővárosi folyóirat, az Élet közölt 1915 tavaszán egy, körúton korzózó, honvédegyenruhát viselő fekete - vagy korabeli szóhasználattal élve - szerecsen férfiről. A korabeli lapok három, egymástól lényegi elemeiben is eltérő verzióban tálalták a férfi történetét, így még hősünk valódi nevét is bizonytalanság övezi. Ami biztos, hogy a Magyar Királyi Honvédségnek volt legalább egy fekete katonája.
Nemcsak orosz szokás a megfutamodó vagy szökni próbáló saját katonák feltartóztatása, de ők voltak a legkérlelhetetlenebbek ebben – nem túl sok haszonnal. A magyar honvédségnél is volt lehetőség arra, hogy a „harcfegyelem-biztosítók” helyszíni kivégzéséket hajtsanak végre.
1863. április 9-én született Rátz tanár úr, akit szinte mindenki szeretett, akinél szinte mindenki szerette a matematikát, aki forradalmasította a tantárgy oktatását, aki zseniket nevelt, kiváló matematikusok sorát, aki nem csak az Evangélikus Főgimnázium fénykorának szerencsés növendékeiben hintette el a matematikai gondolkodásmód magvait, hanem a Középiskolai Matematikai Lapokon keresztül az egész ország érdeklődő diákjaiban.
A délvidéki mágnás csaknem 50 éven át lakott a fogadóban, az első ott töltött évtizede után minden kapcsolatot megszakított a külvilággal. Utánajártunk, hogy miért csinálta: különcségből, merő emberutálatból, esetleg szerelmi csalódás miatt tette, vagy csupán azért mert nem volt teljesen normális?
Évszázados kihasználásért és személyes megaláztatásokért vehet bosszút Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő, ha segítségre szoruló partnerként kezeli Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Sok tanulsággal szolgál a szocialista múlt ahhoz is, milyen szerep jut a kis Magyarországnak a nagyhatalmak játszmáiban.
A száguldó riporter. A riporterek királya. A kommunizmus legnépszerűbb propagandistája. A bécsi vezető forradalmár, akinél sűrűbb és változatosabb életet nem élt senki. Beszáguldotta az egész földgolyót. Regényei, háborús, bűnügyi riportsorozatai több mint húsz nyelven hódították meg a világot. Redl ezredes kémügyének „leleplezésével” vált igazán híressé. Ott állt Horthy Miklós tengernagy mellett a Viribus Unitis fedélzetén. A cseh identitású, magyar nevű, német ajkú ateista zsidó az életmódjához illően sztrókban halt meg 75 évvel ezelőtt, 1948. március 31-én.
A szovjet iparpolitika kritikátlan másolása vezetett ahhoz, hogy az 1950-es években a Rákosi Mátyás-féle kommunista vezetés a nehézipart fejlesztette. A hibából nem tanult az utókor, az Orbán-kormány most összeszerelő üzemmé változtatja az országot.
Korábban képzőművészek, divattervezők és filmesek is közreműködtek az ellenség megtévesztésében. Egy amerikai elit alakulat legendás mutatványokkal verte át a németeket a II. világháborúban.
Veres István, a „first gentleman” rapid előléptetése adta az ihletet, hogy megnézzük, a korábbi korokban milyen körülmények között éltek hasonló eszközökkel a hatalom birtokosai és arra jutottunk, hogy a Vereséhez hasonló kinevezéseknek háborús és forradalmi időkben, vagy diktatúrák alatt volt divatja.
Hadik András a magyar történelmi szakirodalomban soha nem kapta meg az őt megillető elismerést, munkásságát igazán fel sem dolgozták teljes egészében. Egyedül Berlin elfoglalásának huszárcsínyét ismeri a széles közvélemény, pedig pályafutása, a Habsburg Birodalomban betöltött szerepe ennél jóval többet érdemelne.
Szerbiának húsz évvel ezelőtt volt leginkább esélye arra, hogy beilleszkedjen Nyugat-Európába. Ez az esély halt meg, amikor 2003. március 12-én a szerb kormányépület bejáratától másfél méterre meggyilkolták Zoran Djindjic miniszterelnököt. Ő volt a legkiemelkedőbb szellem és a legnyugatosabb tényező Szerbia politikai életében. Persze sok minden volt még ő, mielőtt az lett volna. Kommunista, anarchista, politikai fogoly, menekült... Ha rajta múlik, ma Szerbia liberális, alkotmányos királyság lenne az Európai Unióban. Vele készült 2002 márciusi interjúnkat is felidézzük.
Orvosszakértők most vizsgálják a kivégzett gyújtogató földi maradványait, újabb könyv feszegeti a nácik szerepét, és a háttérben történészbotrány is felsejlik az 1960-as évekből.
A diktátorok egészségi állapota mindenkor államtitoknak számított, ezért is érte váratlanul a világot hetven éve Sztálin halálhíre. A Szovjetunió vazallus országaiban még magasabb fokozatra kapcsolt a „népek atyjának” dicsőítése, s ebben élenjárónak bizonyult „a legjobb magyar tanítvány”, Rákosi Mátyás és kézi vezérelt sajtója.
Hogyan oldotta meg a Horthy-rendszerben a hatalom, hogy a választások ellenére az ellenzéknek reménye se legyen hatalomra kerülni? Van-e hasonlóság a főispánok és vármegyék régi és új világa között? Erről beszélgettünk Ignácz Károly történésszel, a Politikatörténeti Intézet munkatársával.
A Lovakon, nyergekben több szempontból is páratlan alkotás, részben azért, mert a tudományos élet képviselői (történészek, régészek) és a hagyományőrzők együttműködésének gyümölcseként jött létre, részben pedig azért, mert megmutatja, hogy miképpen tud a tehetség, a szakma iránti alázat és a kemény munka felülkerekedni a forráshiányból fakadó nehézségeken.
Bár Petőfi Sándor az 1848-as pesti forradalom egyik vezéralakja volt, az összeférhetetlen természete miatt politikusként gyorsan megbukott és a valamivel sikeresebb katonai pályafutása is konfliktusos volt. Hermann Róberttel, a Magyar Történelmi Társulat elnökével, a Veritas Intézet kutatócsoport-vezetőjével a költő politikai ambícióiról, katonai szerepéről beszélgettünk, többek között kiderül, hogy Petőfi és Kossuth nem szívelték egymást, de megtudjuk azt is, hogy Petőfi volt az egyetlen, akinek sikerült a hadügyminisztérium három vezetőjével is összeveszni.
Hitler birodalmi kancellárrá kinevezését 1933-ban a közvéleményt formáló magyar sajtó kezdetben inkább rendteremtő kísérletnek és múló epizódnak tekintette, mintsem tragikus történelmi fordulatnak.
Holokauszt-e, ha nem pusztítják el tömegesen a zsidó származásúakat, ám megfosztják őket a jogaiktól, elveszik a vagyonukat, és büntető- vagy kényszermunkatáborokba zárják őket? Ez a kérdés is felmerül a 80 éve Észak-Afrikában történtek kapcsán.
Majdnem másfél századot élt meg, mostanra vált fölöslegessé a távbeszélő-előfizetők jegyzéke.
