Hitler és Sztálin az általuk elképzelt „földi paradicsomot” akarták megvalósítani, de nem érdekelte őket, hogy a tervük emberek millióinak életébe kerül – mondta Laurence Rees brit történész, a Libri kiadásában megjelent, Hitler és Sztálin, a két zsarnok és a második világháború című könyv szerzője.
HVG: Könyvében a második világháború időszakával foglalkozik. Melyek a fő különbségek Hitler és Sztálin között?
Laurence Rees: Személyiségükben és kormányzási technikájukban nem is lehetnének különbözőbbek. Hitler – ahogy azt Max Weber német szociológus fogalmazta volna meg – karizmatikus vezető volt. A karizma nem pozitív vonás akar lenni, egyszerűen annak a vezetési stílusnak a leírása, amely nem a bürokráciára, hanem a személyiségre építi a hatalomgyakorlást. Míg Hitler a karizmatikus vezető mintaképe, Sztálin ennek pont az ellenkezője, a szovjet vezető egyértelműen a bürokráciára alapozta hatalmát.
Elég csak arra gondolni, milyen volt egy tanácskozás Hitlerrel. Ha valaki kiejtett egy „hívószót”, Hitler akár fél óráig tartó leckéztetésbe kezdett, míg Sztálin „agresszív hallgató” volt. Úgy vélem, félelmetesebb volt Sztálinnal tárgyalni, mint Hitlerrel, hiszen a Kreml ura még a hozzá közel állókkal szemben is betegesen gyanakvó volt. Ő olyan bürokratikus vezér volt, aki Hitlerrel ellentétben nagyon sok tanácskozást tartott, és aki tökéletesen átlátta az állami bürokrácia működését. Bár a szovjet propaganda igyekezett Sztálint is karizmatikus vezérként ábrázolni, nem volt az, és a beszédei sem hozták tűzbe a hallgatóságot.
HVG: Miben rejlett a hasonlóságuk?
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Három gyereket pedig életveszélyes állapotban vittek kórházba, miután kamionnal ütközött egy személyautó.
A pusztító időjárásnak az autópályán is voltak elszenvedői.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Megdöbbentő részletek derülnek ki a kép történetét felkutató tanulmányából.
A vizsgálatot nehezítette, hogy a Lamborghini csaknem teljesen elégett.
