Hitler és Sztálin az általuk elképzelt „földi paradicsomot” akarták megvalósítani, de nem érdekelte őket, hogy a tervük emberek millióinak életébe kerül – mondta Laurence Rees brit történész, a Libri kiadásában megjelent, Hitler és Sztálin, a két zsarnok és a második világháború című könyv szerzője.
HVG: Könyvében a második világháború időszakával foglalkozik. Melyek a fő különbségek Hitler és Sztálin között?
Laurence Rees: Személyiségükben és kormányzási technikájukban nem is lehetnének különbözőbbek. Hitler – ahogy azt Max Weber német szociológus fogalmazta volna meg – karizmatikus vezető volt. A karizma nem pozitív vonás akar lenni, egyszerűen annak a vezetési stílusnak a leírása, amely nem a bürokráciára, hanem a személyiségre építi a hatalomgyakorlást. Míg Hitler a karizmatikus vezető mintaképe, Sztálin ennek pont az ellenkezője, a szovjet vezető egyértelműen a bürokráciára alapozta hatalmát.
Elég csak arra gondolni, milyen volt egy tanácskozás Hitlerrel. Ha valaki kiejtett egy „hívószót”, Hitler akár fél óráig tartó leckéztetésbe kezdett, míg Sztálin „agresszív hallgató” volt. Úgy vélem, félelmetesebb volt Sztálinnal tárgyalni, mint Hitlerrel, hiszen a Kreml ura még a hozzá közel állókkal szemben is betegesen gyanakvó volt. Ő olyan bürokratikus vezér volt, aki Hitlerrel ellentétben nagyon sok tanácskozást tartott, és aki tökéletesen átlátta az állami bürokrácia működését. Bár a szovjet propaganda igyekezett Sztálint is karizmatikus vezérként ábrázolni, nem volt az, és a beszédei sem hozták tűzbe a hallgatóságot.
HVG: Miben rejlett a hasonlóságuk?
„A rendszerváltásnak három pillére kell legyen: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet, továbbá az orosz csatlósviszony felszámolása” – hangsúlyozza Magyar Bálint szociológus, a maffiaállam-elmélet kidolgozója, aki szerint a rezsimváltó ellenzék igazi szűk keresztmetszete Magyar Péter személye.
Ha kétségei merülnének fel, akkor nézze meg a 2025-ös év első negyedéves számait.
Nagy nap ez a mai a miniszterelnök szerint.
