Barátjáról és küzdőtársáról, a múlt héten elhunyt Mécs Imréről a személyes emlékein túlmutató írását Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet Alapítvány kuratóriumi elnöke a HVG felkérésére fogalmazta meg.
Legendás második világháborús elődök hibáiból okulva lett mára a világ egyik legjobb páncélosa az Ukrajna által kért Leopard 2. De miért nagymacskákról nevezték el a német tankokat, és mennyi az igazság a Tigrisek legendájából?
A harmadikutasság sokszor még a nagyobb államok számára is csak illúzió vagy politikai szlogen – ezt jelzi az el nem kötelezett országok mozgalmának története.
Talán nincs még egy terület Európában, amely annyiszor cserélt gazdát, és annyian osztoztak és osztoznak rajta, mint Besszarábia. Alapvetően románok lakják, de az ott élőknek van moldáv identitásuk. Tartozott Romániához, a cári Orosz Birodalomhoz, egy része ma az ukránoké, de főleg Moldováé. Területének egy részén orosz csapatok is állomásoznak, ennek pedig akár szorongató jelentősége is lehet.
Az Aranybulla-sorozatban megjelenő, pozitív II. András kép alapját lényegében Zsoldos Attila történész, akadémikus kutatásai adták, aki 2010-ben szakított azzal a 2-300 éves trenddel, miszerint a király csak sodródott az eseményekkel és ami jót tett, arra is úgy kényszerítették rá az alattvalói. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy Zsoldost is megkeresték a sorozat alkotói, hogy vegyen részt szakértőként a munkában, ám ő a forgatókönyv láttán nemet mondott. Vele beszélgetünk II. András politikájáról, az Aranybulla jelentőségéről, az ellenállási záradék félreértéséről, illetve a történelem és az ideológia viszonyáról. Kiderül az is, valóban egy balkáni összeesküvés végzett-e Gertrúddal, mint azt a sorozat sugallja.
Az orosz birodalmi gondolkodás évszázadokat ível át: kezdve a birodalomalapító Nagy Pétertől, és utódaitól a bolsevikokon át, egészen Vlagyimir Putyinig. Csak annyiban tértek el törekvéseik, hogy meddig tolják ki az orosz befolyási övezetet.
Száz évvel ezelőtt, 1922. december 30-án jött létre a világ legnagyobb állama, a Szovjetunió. Legnagyobb része, Oroszország addig is a legnagyobb volt, de ekkor még nagyobb lett. Később annál is nagyobb. Egy vesztes, szétdúlt, ezer sebből vérző állam indult el azon az úton, amelyen a világ (majdnem) legerősebb nagyhatalmává vált. Egy új, minden addigitól teljesen különböző társadalmi-gazdasági rendszer prototípusa lett, mely fénykorában dicsőségesnek és elpusztíthatatlannak látszott, aztán fenntarthatatlannak és követésre legkevésbé sem méltónak bizonyult.
Meg lehet-e nyerni egyáltalán egy modern háborút? A tudomány válaszai inkább elgondolkodtatóak, mint egyértelműek.
Apróbb érdekességek még lappanghatnak a háttérben, és ha nem is a keményebb összeesküvés-elméletek forgatókönyveibe belesimulva, de felvetődhet egyes amerikai kormányszervek felelőssége is az amerikai elnök elleni gyilkos merényletben.
A Galilei Kör döfte hátba Tormay Cécile szerint a nemzetet az első világháború végén, emléktábláját a rendszerváltáskor leverték. De mi volt valójában, és mennyire él tovább a mai kultúrharcokban? Csunderlik Péter történész megírta a történetét, és beszélgetésünk során eljutottunk a tanártüntetésekig, a brüsszelezés gyökeréig.
Az ukrán infrastruktúra és más polgári célpontok elleni orosz rakéta- és dróntámadások egyik fontos célja a lakosság moráljának rombolása. Természetesen senki nem örül annak, ha rakétázzák az otthonát, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mennyire vált be ez a stratégia a történelemben, azaz, rá lehet-e kényszeríteni egy népet pusztán bombázással a kapitulációra?
Lehet, hogy mégsem Napóleon katonáit vagy a párizsi metróban bicskázó munkásokat akarták megnyugtatni az azóta szimbolikussá vált kenyérrel – amelyet egyébként maguk a franciák már kezdenek unni.
A robbanóanyagot szállító Mont-Blanc hajón történt detonáció miatt a kanadai Új-Skócia tartomány lakosai közül több ember halt meg, mint az első világháborúban, és több, mint a Titanic elsüllyedésekor. Ennek ellenére utóbbihoz képest Magyarországon a Mont-Blanc története kevéssé maradt meg a köztudatban.
A germánul Haithabu néven is ismert település a Balti-tengerre néző Schlei-öböl meghatározó kereskedővárosa volt, amely a IX. és a XI. század között élte virágkorát, majd gyors egymásutánban kétszer is kifosztották.
Nemcsak újjászületett épület, hanem Közép-Európa egyik legnagyobb és legszebb angolparkja is bejárható. Kiderül, miért építették a grófné betegszobáját az istálló fölé, és hogyan fért meg a szabadkőműves múlt őrzése a kastély utolsó urának nyilas érzelmeivel.
A korszerű szervezett bűnözés atyja, a XX. század talán legzseniálisabb gonosztevője 125 évvel ezelőtt, 1897. november 24-én született egy kis szicíliai bányásztelepülésen, egy kénbányász családjában. Bűneiért sok száz év büntetést érdemelt volna, de lehet, hogy abban éppen ártatlan volt, amiért elítélték. A börtönből hathatósan segítette az Egyesült Államok haditengerészetét a világháborúban. Hálából kiszabadult a börtönből, és szülőhazájában folytathatta a bűnözést.
Volt már olyan tél, amikor a folyosón ugráltatták a diákokat, hogy felmelegedjenek kissé, az orvos vágta a fát és a beteg melegítette a műtőt – de akkor a parlamentet sem fűtötték. Igaz, most feleannyi a hideg nap.
A magyar történelem Mohács utáni évszázadainak egy megkerülhetetlen élménye a hintapolitizálás, a XVI-XVII. században a török és a német között őrlődtünk, aztán Trianonig a kuruc-labanc dichotómia határozta meg a közéleti gondolkodásunkat, a két világháború között pedig a revíziós vágyaink diktálta igyekezetből úgy törekedtünk minél jobban profitálni a német orientációból, hogy azért cserébe a kötelező minimumot akartuk nyújtani csak. Ami összeköti a múlt ezen nagy hintajátszmáit, az az, hogy valamilyen formában mindig kényszerpályán voltunk és egy erősen korlátozott mozgástérből próbáltuk kihajtani a legjobbat. Volt, amikor még össze is jött, máskor pedig csúfos kudarcot vallottunk. A hintapolitika ugyanis kockázatos játék, így nagyon fontos, hogy akkor van értelme csinálni, ha van egy nagy közös cél, amiért érdemes dolgozni, ha úgy alakul, még önmagunk ellenében is.
