Hogyan oldotta meg a Horthy-rendszerben a hatalom, hogy a választások ellenére az ellenzéknek reménye se legyen hatalomra kerülni? Van-e hasonlóság a főispánok és vármegyék régi és új világa között? Erről beszélgettünk Ignácz Károly történésszel, a Politikatörténeti Intézet munkatársával.
HVG: Lát hasonlóságot a Horthy-kor baloldali ellenzéke és a mai ellenzék között? Például hogy a győzelem esélye nélkül kell politizálnia.
Ignácz Károly: Az autoriter rendszerek számára létfontosságú a választások kontrollálása. Ez a szűk választójog és az 1922-ben visszahozott nyílt szavazás miatt a Horthy-korban egyszerűbb volt, mint ma. Vidéken az államtól függő, a kormánypárttal összefonódott közigazgatási tisztviselők előtt élőszóval kellett volna megvallaniuk a választópolgároknak, hogy az ellenzékre szavaznak.
Ismerjük a vármegyék főispánjainak levelezését, ők egyenként kérték a helyi hatalmasságokat és tekintélyeket, munkaadókat, földbirtokosokat, egyházi személyeket, hogy segítsék a kormánypárt győzelmét. Így aztán számos vidéki választókerületben ellenzéki jelöltek el sem indultak. Volt olyan országgyűlési választás, amit már a jelöltállítás végén megnyert a kormánypárt.
HVG: Úgy tanultuk, hogy a vidéki mozgósításról a Bethlen–Peyer-paktumban a szociáldemokrata párt lemondott.
I. K. : Nem volt miről lemondani, az 1921-es megegyezés inkább a fennálló helyzetet állandósította. Ahol nem volt ipari munkásság, oda be sem engedték a szociáldemokratákat. Ezt szó szerint kell érteni: a vidékre kampányolni érkező képviselőjelöltet az állomáson várták a csendőrök, és visszaparancsolták a vonatra. Azt is a hatóságok döntötték el, hogy hol olyan számú az ipari munkásság, hogy a szociáldemokrata párt megjelenhessen. Így annak üzenete se nagyon jutott el vidékre. A helyi újságok jó része szerepelt az állami kifizetési listákon, amelyeket az olvasottság és a lojalitás alapján időnként frissítettek.
HVG: Olyan volt, mint ma a KESMA?
Öt évtizede Steven Spielberg A cápával megteremtette, két évre rá barátja, George Lucas a Csillagok háborújával megerősítette a nyári bombasiker intézményét. A vakáció idején korábban olyan filmeket mutattak be, amelyektől nem vártak kirobbanó eredményt.
A napokban az orosz közlekedési miniszter is így járt, majd néhány órával később holtan találták meg az autójában.
A világ valaha élt leggazdagabb emberének nevét Nyugat-Afrikán kívül szinte senki nem hallotta, de mi a helyzet a többiekkel?
