Rendszerváltók30 – Princz Gábor: Pandúr voltam, most a rablók oldalán állok
6 perc
2020.05.16. 14:00
A Postabank 32 évesen kinevezett vezérével a HVG 1989 szeptemberében készített portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddigi az alábbi személyiségek portréit közöltük: Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni /// Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt /// Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás /// Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz /// Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó /// Matolcsy György: Nem vagyok félős típus /// Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok /// Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz /// Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon /// Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk /// Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer /// Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás /// Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában /// Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni /// Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet /// Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum /// Kopátsy Sándor: A reformra a nacionalisták a legveszélyesebbek /// Sólyom László: Nem barátkozom könnyen, nehezen tegeződöm
HVG: Mivel magyarázza, hogy nem maradt meg eredeti elképzeléseinél: bankár lett és nem zongoratanár?
Princz Gábor: A pénzügyekhez valószínűleg azért éreztem vonzódást, mert ahhoz is kell egy jó adag művészi érzék, hogy az ember az adózás és a szabályozók útvesztőiben sikerrel lavírozzon.
HVG: Járt a Lomonoszovra is. Adaptálható-e bármi is abból, amit ott elsajátított?
P. G.: A matematika roppant erős volt, annak még e helyen is remek hasznát veszem. Különben pedig döntően egy feladatom volt: Marx Tőkéjét olvasni. Tény, hogy most másfajta „tőkét” forgatok.
HVG: Kinek juthatott eszébe az ön neve, amikor vezetőt kerestek a Postabank élére?
P. G.: Egyértelműen a Posta vezetőinek, de gondolom, megtárgyalták a Pénzügyminisztériummal is. Elhiszi, hogy engem is meglepett, amikor megkerestek?
HVG: Gondolom, aligha érdekes, hogy ezt elhiszem, vagy sem. De azért csak ismert valakit a Posta vezérkarából?
P. G.: Senkit. Csak mint ügyfél álltam velük kapcsolatban. És kívülről egy meglehetősen szigorú, katonás gépezetnek láttam őket.
HVG: Ezért mondott igent?
P. G.: Olyan feltételeket kínáltak, amiket nem lehetett nem elfogadnom. Nagy volt a csábítás: teljesen szabad kéz, abszolút bizalom...
HVG: Mit gondol, miért nem bízták a gründolást egy „öreg rókára”?
P. G.: Többekkel tárgyaltak, erről tudomásom van, de nemet mondtak. Az életkor egyébként, azt hiszem, különben sem sokat számíthatott volna. A bankreformban ugyanis a tapasztaltabb öregek sem ismerték még ki magukat, számukra épp olyan új volt ez az egész, mint nekem.