Legkorábban májusban kerülhet az uniós ügyekkel foglalkozó miniszterek napirendjére a Magyarország ellen indított hetes cikk szerinti eljárás. A magyar kormány szerint az egész „koncepciós pert” már rég le kellett volna zárni, miközben az uniós tagállamok többsége addig akarja folytatni, míg Budapest nem változtat legalább néhány kifogásolt törvényen. Az eljárás jelentősége túlmutat a magyar demokrácia vélt vagy valós tönkretételének vitáján: arról is szól, hogy milyen Európai Unióban képzeljük el a jövőnket.

Ugyan a koronavírus-járvány és az uniós költségvetés elfogadása körüli nehézségek elterelték a figyelmet, a hetes cikk szerinti eljárás továbbra is zajlik a magyar jogállamiság védelmében. Az Orbán-kormány minél előbb le szeretné zárni az aktát, amely érvelésük szerint nem szól másról, mint „politikai boszorkányüldözésről” a migrációt ellenző álláspontjuk miatt. Ezzel szemben a tagállamok többsége továbbra is folytatná az eljárást, mivel – ahogy egy az EUrologusnak nyilatkozó diplomata állítja –

még mindig nem oldódtak meg azok a problémák, amiért az Európai Parlament az eljárást kezdeményezte.

A hetes cikk szerinti eljárást 2018 szeptemberében indította el az EP a Sargentini-jelentés elfogadásával. Az EU történetében ez volt az első alkalom, hogy a tagállami kormányokat tömörítő Európai Unió Tanácsát a közvetlen európai demokrácia megtestesítőjének számító EP felkérte, vizsgálja meg, fenyegeti-e rendszerszintű veszély a jogállamiságot az egyik uniós országban.

MTI / EPA / Patrick Seeger

A több mint két éve húzódó ügyben az jelentene valódi előrelépést, ha konkrét ajánlásokat fogalmaznának meg Magyarország számára, pontosan min változtasson a vizsgált tizenkét téma közül. Ebben ki kellene térnie olyan kérdésekre, mint a választási rendszerbe való beavatkozás, a bírói függetlenség, a sajtó- és akadémiai szabadság vagy a kisebbségek elleni gyűlöletbeszéd. Csakhogy számos kormány a jó szomszédi viszony, gazdasági kapcsolatok vagy politikai elkötelezettség miatt ódzkodik attól, hogy egy ilyen határozatot megszavazzon.

Ködös utasítások

A hetes cikket gyakran emlegetik atombombaként: ha a tagállamok alkalmazása mellett döntenek, azzal azt jelzik, hogy valóban súlyosan csorbul a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszere. Ennek következményeként az adott ország kormányát kizárhatják az uniós döntéshozatalból. Ez – hasonlóan az atomrakétákhoz a hidegháború idején – fenyegetésnek vagy nyomásgyakorlásnak jó, de valójában bevetni senki nem szeretné. Mint egy jogállamisággal foglalkozó uniós diplomata magyarázta lapunknak:

nem a végső döntés a lényeg benne, hanem hogy napirenden tartsuk a témát, jelezve, fontos.

Az viszont nem derül ki egyértelműen az EU alapszerződéséből, hogy milyen finomabb módon tudnának az uniós kormányok nyomást gyakorolni egy tagállamra. A szakdiplomata szerint a hetedik paragrafus „nagyon rövid, homályos, és nem ad elég információt arról, hogyan kellene az eljárásnak zajlania”.

A szövegben annyi szerepel, hogy miután erre az EP felkérte, a tagállami kormányokat tömörítő Tanács négyötödös többséggel „megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti” az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának európai értékeit. A döntés előtt „meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet.” De arra a dokumentum nem tér ki, hányszor, milyen gyakorisággal kellene meghallgatásokat tartani, mikor kell ajánlást tenni, és egyéb részek sem határozzák meg pontosan, mi minősül a jogállamiság súlyos megsértésének.

Az egész eljárás tehát az uniós kormányokra van bízva, akik – ahogy az új parlamenti ciklusban Judith Sargentini helyére lépő EP-s jelentéstevő, Gwendoline Delbos-Corfield fogalmazott az EUrologusnak adott interjújában –

nem tudják, mit kellene csinálni, és az elszánás sincs meg bennük erre.

A francia zöldpárti képviselő azt is hozzátette: „egy jelentőségteljes, bonyolult eljárásról van szó, ami komoly vádakat hoz fel egy tagállami kormánnyal szemben. Teljesen rendben van, hogy ezt nem kapkodják el. Az lenne elfogadhatatlan, ha hat hónap alatt ítélnénk el egy tagállamot és fosztanánk meg a szavazati jogától.”

Elvesztegetett év

Ugyanakkor Delbos-Corfield állítja: „a valódi probléma az, hogy nem sok minden történt az elmúlt két és fél évben”. Az utolsó meghallgatást 2019 decemberében tartották, 2020 pedig a hetes cikk szerinti eljárás szempontjából elvesztegetett év volt, amit csak részben lehet a koronavírus-járvány miatti korlátozásokkal magyarázni. A politikusnak az év második felében a Tanács soros elnökségét vivő német kormány teljesítménye is csalódást okozott, hiszen „azt a keveset sem tették meg, amit lehetett volna, pedig Németországnál erősebb elnökség nem lehet”.

2019-ben a finn elnökség saját elhatározásából tűzte napirendre az ügyet, hogy egyáltalán megkezdődjön a vita a magyar jogállamiságról. Októberben és decemberben is szerveztek egy-egy meghallgatást, amelyen a Varga Judit igazságügyi miniszter és más, magas beosztású kormánytagok adtak választ az uniós miniszterek kérdéseire. Az EUrologusnak nyilatkozó diplomata szerint az első meghallgatás kifejezetten jó, konstruktív légkörben zajlott. A másodiknál már sokkal defenzívebb hangot ütött meg a magyar delegáció, és a hangulat tovább romlott, mikor kiderült, Kovács Zoltán kormányzati kommunikációs államtitkár a Twitteren közvetíti az egyébként zárt ülés eseményeit.

2020-ban Horvátország vette át az elnökséget, ami 180 fokos fordulatot hozott az jogállamisági vitát forszírozó finnekhez képest. Január első napjaiban Irena Andrassy uniós nagykövet egy brüsszeli sajtóbeszélgetésen kijelentette: minél hamarabb le szeretnék zárni az ügyet. Nem sokkal később az elnökségi szóvivő, Bruno Lopandic fejtette ki, hogy nem akarnak szankciókat kivetni. Az elszántság hiányát érzékelve még ebben a hónapban egy EP-határozat, majd februárban öt EP-frakció vezetőinek levele is arra kérte a horvát elnökséget, tegyen érdemi lépéseket. Aztán jött a koronavírus-járvány és az uniós költségvetési vita, így az egyébként is vonakodó horvát elnökség hagyta a hetes cikk ügyét elsikkadni.

A soros elnökséget júliusban átvevő Németország a horvátoknál eltökéltebben kezdett neki a hetes cikknek. Mint azt júniusban egy magas rangú diplomata kifejtette egy újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen: a német elnökség

kifejezetten szeretné folytatni a hetes cikk szerinti eljárás ügyét, mert ha lezárnák, az az Orbán-kormány győzelmét jelentené.

De koronavírus-járvány és az uniós költségvetési vita végül itt is elsőbbséget kapott. Vagy ahogy Delbos-Corfield fogalmazott: „a német elnökség némileg csapdába került a belengetett magyar költségvetési vétóval”. Az uniós ügyekkel foglalkozó miniszterek szeptemberi ülésén csak helyzetértékelést tartottak, vagyis a miniszterek és Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos ismertették az álláspontjukat.

Didier Reynders

europa.eu

Legkorábban 2021 májusban tárgyalhatja ismét a Tanács a hetes cikk szerinti eljárást a soros portugál elnökség tervei szerint. A koronavírus-helyezettől és a tagállamok hajlandóságától is függ, hogy monológokból álló helyzetértékelést vagy párbeszédet jelentő meghallgatást rendeznek-e majd. Az biztos, hogy utóbbit a téma érzékenysége miatt csak személyes részvétellel lehet megrendezni, videokonferencián nem.

A valódi előrelépést az jelentené, ha ajánlásokat is megfogalmaznának Magyarország számára.

Az ehhez szükséges négyötödös támogatás hiányzik. Túl sok olyan gazdasági, szomszédsági viszony van, ami megakadályozza, hogy bizonyos országok határozottan elítéljék Magyarországot

– árulta el a diplomata. A szakértő szerint csak akkor lehetne ajánlást elfogadni, ha Magyarország is beleegyezne, „de ennek semmi jelét nem adta eddig az Orbán-kormány. Ahhoz van csak meg a többség a Tanácsban, hogy az eljárást folytassuk.”

AFP

Ki vele, ki ellene

A három uniós elnökség példáján is látszik, hogy az egyes kormányok hozzáállását a hetes cikk szerinti eljáráshoz alapjában véve a Magyarországhoz fűződő viszonyuk szabja meg. A finn kormányok hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a jogállamiságnak a bel- és külpolitikájukban egyaránt. De a határozott elvi kiállást a földrajzi távolság és az is megkönnyítette, hogy a két ország nem számít kiemelten fontos gazdasági partnernek egymás számára. Ebbe a kategóriába tartozik Luxemburg és Svédország is. A demokratikus értékek mellett szintén elkötelezett és a magyar kormányt gyakran kritizáló Hollandia némiképp kilóg a sorból, ugyanis Magyarország egyik legfontosabb uniós gazdasági partnerének számít Németország és Ausztria után.

A gazdaságilag rendkívül erősen kötődő Németország viszont óvatosan kezelte az ügyet a nyugat-európai országok nyomása és saját érdekei között egyensúlyozva. "Németországnak különleges, régre visszanyúló diplomáciai kapcsolatai vannak Magyarországgal, ami megnehezíti a dolgokat. És az is szerepet játszik, hogy a német nagyvállalatok az alacsony magyar bérekre épülve működnek hatékonyan.

A német főnököknek az is tetszik, hogy nincs erős demokratikus intézményrendszer, így sokkal többet követelhetnek a magyar munkavállalóktól

– állítja az EP-képviselő.

Horvátország – és egy esetleges szavazás esetén a régió többi állama – kezét viszont megkötötte, hogy nem vállalhat fel komoly konfliktust Magyarországgal. „A szomszéd országoknak néha szüksége van Magyarországra, néha meg félnek tőle. Még Ausztria is nehéz helyzetbe került a világjárvány alatt, mivel szüksége volt a magyar nővérek munkájára. Ezért aztán igen ellentmondásosan viselkedett Magyarországgal szemben” – magyarázta Delbos-Corfield. A szlovén és horvát kormányok politikailag is közel állnak a Fideszhez, nem is beszélve a legnagyobb szövetségesnek számító és szintén hetes cikk szerinti eljárás alatt álló lengyel kormányról. Kivételt a szlovák és román kormányok jelentenek, akik egyre élesebben kritizálják Budapestet.

Gwendoline Delbos-Corfield

EP / Jan Van de Vel

Demokrácia-védelem: mire elég a fontolva haladás

A hetes cikk körüli ellentmondások azonban sokat elárulnak az EU működésének természetéről és az európai közösség jövőjéről is. „Az európai demokrácia építése még nem fejeződött be, hiszen a nemzetállami rendszerek egyszerre futnak a kollektív döntésekkel, és ez nem működik” – mondta Delbos-Corfield. A hetes cikk szerinti eljárást diplomata forrásunk szerint azzal lehet megreformálni, ha a négyötödös döntéshozatali arány egyszerű többségre csökkentenék. Az EP-képviselő pedig több lépcsőt építene be a folyamatba, például kötelezővé tenne minden elnökség alatt egy-két meghallgatást, és ha az eljárás évekig húzódik, akkor automatikusan megfosztaná a tagállamot bizonyos jogaitól.

Ezek a javaslatok komoly elmozdulást jelentenének a kormányközi logika felől a nemzetekfelettiség felé. Az ehhez szükséges politikai akarat egyelőre hiányzik, és kérdéses, hogy valaha is beleegyeznek-e az európai kormányok abba, hogy kiengedjék-e a kezükből a hatalmat. Viszont ez erősen megkérdőjelezi, hogy lehet-e az EU-ra gazdasági és szövetségen túl is gondolni, valóban tekinthető-e egyszerre érdek- és értékközösségnek az Unió annak ellenére, hogy a hetes cikk mellett több más eszközzel – például a 2021–27-es költségvetéshez kötött feltételrendszerrel, az Európai Bizottság éves jogállamiság-jelentésével, illetve a kötelezettségszegési eljárásokkal, az Európai Ügyészég munkájával – is igyekeznek védeni a jogállamiságot. (Álom az európai jogállam sorozatunk következő részeiben ezeket a kezdeményezéseket is bemutatjuk majd.)

A cikk írásakor a portugál elnökséget is megkerestük az eljárás jövőjével és a szándékaikkal kapcsolatban. Ana Ascensao e Silva portugál szóvivőnek az interjúkérésre adott frappáns válasza a Tanács és a hetes cikk viszonyát is jól példázza:

köszönjük az érdeklődést, meglátjuk, mit tehetünk az ügy érdekében.

A cikk megjelenését a Holland Királyság budapesti nagykövetsége támogatta.